Paraceratherium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Indricotherium szócikkből átirányítva)
Paraceratherium
Evolúciós időszak: Oligocén
A Paraceratherium rekonstrukciója a legújabb felfedezett csontváz alapján
A Paraceratherium rekonstrukciója a legújabb felfedezett csontváz alapján
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Öregcsalád: Rhinocerotoidea
Család: Hyracodontidae
Alcsalád: Indricotheriinae
(Borissiak, 1923)
Nem: Paraceratherium
Forster Cooper, 1911
Szinonimák
  • Baluchitherium Forster Cooper, 1913
  • Indricotherium Borissiak, 1916
  • Thaumastotherium Forster Cooper, 1913
  • Aralotherium Borissiak, 1939
  • Pristinotherium Birkjukov, 1953
  • ?Benaratherium Gabunia, 1955
Fajok
  • P. bugtiense (Pilgrim, 1908) (típus)
  • P. transouralicum (Pavlova, 1922)
  • P. prohorovi (Borissiak, 1939)
  • P. huangheense Li et al., 2017
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Paraceratherium témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Paraceratherium témájú kategóriát.

A Paraceratherium, régebben Indricotherium vagy Baluchitherium az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a Hyracodontidae családjába és az Indricotheriinae alcsaládjába tartozó nem.

A Paraceratherium és legközelebbi rokonai körülbelül 34-23 millió évvel ezelőtt, az oligocén idején léteztek. Amikor az éghajlat hűlni kezdett és élőhelye sivatagosodni kezdett, a Paraceratheriumok kipusztultak.

Előfordulása[szerkesztés]

A Paraceratherium a Balkán-félszigettől a Kaukázuson, Beludzsisztánon, és Mongólián át egészen Kínáig elterjedt.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat testhossza legfeljebb 7,4 méter, marmagassága 4,8 méter és testtömege 17 tonna lehetett.[2][3] Az átlagos testtömegét ennél kisebbre, 11 tonnára becsülik.[3] A Paraceratherium minden idők egyik legnagyobb szárazföldi emlős állata volt. A felnőtt állatot egy ragadozó sem merte megtámadni. Feje nagy volt és nehéz, nem volt rajta csontos dudor, amelyen szarv fejlődhetett volna. Felső ajka mozgatható volt, segített megfogni az ágakat. Nagy zápfogak őrölték szét a növényrészeket; a felső és alsó metszőfogak agyarszerűen megnyúltak, talán védekezésre szolgáltak. Nyaka viszonylag rövid volt, valószínűleg a fej nagy súlya miatt. Mellső lába hosszabb volt a nyakánál, ami lehetetlenné tette, hogy alacsonyról legeljen, hátsó lábánál pedig hosszabb, hogy a fejével magasabbra felérjen. Hátsó lába vastag és erős volt, hogy elbírja a nagy testsúlyt, és rövidebb volt a mellső lábnál.

Életmódja[szerkesztés]

A kevés lelet alapján feltételezhető, hogy a Paraceratherium a mai elefántokhoz hasonlóan erdőkben és erdős szavannákon élt, valószínűleg többnyire magányosan. Tápláléka növényi részek; levelek és ágak. Feltételezik, hogy 80 évig is élhetett.

Szaporodása[szerkesztés]

Feltételezik, hogy a párzás a mai orrszarvúakhoz hasonló módon folyt le. A vemhesség körülbelül 2 évig tarthatott, és 3-5 évig gondozta a nőstény az egyetlen borjút.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Prothero, 2013. pp. 35–52
  2. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  3. a b Fortelius, M.; Kappelman, J. (1993). „The largest land mammal ever imagined”. Zoological Journal of the Linnean Society 108, 85–101. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.1993.tb02560.x.  

Források[szerkesztés]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Walking with Beasts - review by Karen Marais