I. János jeruzsálemi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. János
Brienne-i János
János és Mária koronázása
János és Mária koronázása

Jeruzsálemi Királyság királya iure uxoris
Jean I
Uralkodási ideje
1210. szeptember 14. 1212. április 15. után
KoronázásaTürosz, Jeruzsálemi Királyság
1210. október 3. (a feleségével együtt)
ElődjeI. (Montferrati) Mária
UtódjaII. (Brienne-i) Izabella
Jeruzsálemi Királyság régense
Jean de Brienne
Uralkodási ideje
1212. április 15. után 1225. november 9.
ElődjeII. (Brienne-i) Izabella
UtódjaII. (Brienne-i) Izabella
Konstantinápolyi Latin Császárság császára
Jean I/Ioannes I/Iωάννης Α΄
Uralkodási ideje
1229. 1237. március 27.
KoronázásaKonstantinápoly
1231
ElődjeII. (Courtenay) Baldvin
UtódjaII. (Courtenay) Baldvin
Örmény Királyság trónkövetelője
Jean de Brienne/Ժան դը Բրիեն
Uralkodási ideje
1219. május 2. 1220. június
ElődjeI. (Nagyszerű) Leó
UtódjaI. Izabella
Életrajzi adatok
UralkodóházBrienne-ház
Született1170/75
Elhunyt1237. március 27. (67 évesen)
Konstantinápoly
Nyughelye

ÉdesapjaII. Erhard brienne-i gróf (–1190/91)
ÉdesanyjaMontfauconi Ágnes, Montbéliard grófnője (1150/55–1186 után)
Testvére(i)
  • William of Brienne
  • Walter III, Count of Brienne
Házastársa1. I. (Montferrati) Mária jeruzsálemi királynő (1192–1212)
Házastársa2. Stefánia örmény királyi hercegnő (1195 után–1220)
Házastársa3. Berengária kasztíliai és leóni királyi hercegnő (infánsnő) (1204–1237)
Gyermekei1. feleségétől:
1. Izabella Jolán (1212–1228)
2. feleségétől:
2. János (1216–1220)
3. feleségétől:
3. Mária (1225–1275)
4. Alfonz (–1270)
5. Lajos (–1297),
6. János (–1296)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. (Brienne-i) János (1170/75Konstantinápoly, 1237. március 27.), latinul: Ioannes I Brenensis, rex Hierosolymitanus et imperator Romaniae, franciául: Jean I de Brienne, örményül: Ժան Ա դը Բրիեն, Երուսաղեմի արքա, görögül: Iωάννης Α΄ ντε Μπριέν/της Βριέννης, arabul: جان دي بريين, jeruzsálemi király, konstantinápolyi latin társcsászár, örmény trónkövetelő.

A Jeruzsálemi Királyság élén[szerkesztés]

Brienne-i János, II. Erhard brienne-i gróf másodszülött fia harmincas évei végén került a történelem porondjára. Eredetileg egyházi pályára szánták, ám őt jobban vonzotta a lovagi lét, és negyvenévnyi lovagi torna alatt jelentős hírnévre tett szert. 1208-ban a Szentföldről kérés érkezett II. Fülöp Ágosthoz, hogy jelölje ki egyik nemesurát a Jeruzsálemi Királyság örökösnőjének, Máriának férjéül, és a király Jánost választotta, ígérve, hogy támogatja majd jeruzsálemi uralkodásában. 1210-ben létre is jött a frigy, János pedig Mária révén uralkodhatott a jeruzsálemi keresztes államon. Itt 1211-ben hatéves fegyverszünetet kötött a szeldzsuk szultánnál.

1212-ben elhunyt felesége, aki egy leányt (Izabella Jolán) hagyott maga után. János hamarosan újra nősült, arája az örmény Stefánia hercegnő volt. Az ötödik keresztes hadjáratban (12181221) sajnálatos módon háttérbe szorította őt a pápai legátus, és tanácsa ellenére nem kötötte meg a Damiettánál vívott győztes csata után a szultán által felajánlott kedvező békét, így a hadjárat elbukott. Ezután a király nyugatra indult, hogy segítséget kerítsen. 1223-ban találkozott III. Honoriusz pápával és II. Frigyes császárral, aki eljegyezte lányát, a királyság örökösét, Izabellát. Itália után Franciaországba és Angliába utazott, ám nem kapott támogatást. Később Santiago de Compostelába zarándokolt, ahol elvette új feleségét, Kasztíliai Berengáriát. Innen német területekre, majd ismét Rómába látogatott (1225), ahol II. Frigyes, immár a veje, követelte, hogy mondjon le javára a Jeruzsálemi Királyságról. A hetvenes éveiben járó száműzött király ezt meg is tette, de még elég aktív volt ahhoz, hogy bosszút álljon: a hatodik keresztes hadjárat (12281229) pápai csapatait Frigyes távollétében annak dél-itáliai birtokai ellen vezette.

A Latin Császárság ura[szerkesztés]

Jánosnak a Konstantinápolyi Latin Császárság bárói ajánlották a trónt azzal a feltétellel, hogy II. Baldvin elveszi másodszülött lányát, és ő lesz az örökös. Kilenc éven át ült régensként a császári trónon, és 1235-ben maroknyi emberével visszavetette a nikaiai és bolgár ostromlókat. 1237-ben hunyt el egy ferences rendi szerzetes csuhájában. Tipikus kóbor lovag volt, mindig pénztelen, kissé papucsférj, akit kalandozásai két ország trónjára is eljuttattak. Noha nagy reményeket fűztek hozzá, a birodalmat ő sem tudta megmenteni a hanyatlástól, csak a végső bukást késleltette.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. II. Sándor skót király özvegye és III. Sándor skót király anyja.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. (Montferrati) Mária
Jeruzsálem királya
1210 – 1225 (társuralkodó és régens)
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő uralkodó:
II. (Brienne-i) Izabella
Előző uralkodó:
II. (Courtenay) Baldvin
Latin császár
1229 – 1237 (társuralkodó és régens)
A Latin Császárság címere
Következő uralkodó:
II. (Courtenay) Baldvin