Ugrás a tartalomhoz

Háromkirályok imádása (Bosch-kép)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háromkirályok imádása (1494)
MűvészHieronymus Bosch (1494)
Műfajszakrális művészet
Mozgalomflamand primitívek
Magasság146,7 cm
Szélesség84 cm
MúzeumPrado
GyűjteményPrado
Katalógusszám
  • 444 (Catalog Museo del Prado, 1854-1858, Inv. Real Museo, 1857)
  • 1175 (Catalog Museo del Prado, 1872-1907)
  • 2048 (Catalog Museo del Prado, 1942-1996, Catalog Museo del Prado, 1910)
  • 68 (Early Netherlandish paintings, Vol. V Geertgen tot Sint Jans en Jerome Bosch)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Háromkirályok imádása témájú médiaállományokat.

A Háromkirályok imádása Hieronymus Bosch oltárképe, amely a madridi Prado gyűjteményének rész.

Keletkezése

[szerkesztés]

Az 1494-ben festett Háromkirályok imádása egy hármasoltár belső oldalait díszíti, míg a szárnyak hátlapján, amikor a műtárgy zárt állapotban van, Szent Gergely miséje látható.

A szárnyak

[szerkesztés]

A bal oldali szárny belső oldalán az oltárkép egyik megrendelője, az antwerpeni Peeter Scheyfve látható, akit Szent Péter oltalmaz. Az apostol mögött arany betűkkel olvasható a gazdag kereskedő jelmondata: Egy mindenkiért (Een voert al). A jobb oldali szárnyon egy másik adományozót, Scheyfve második feleségét, Agneese de Grammét örökítette meg Bosch Szent Ágnes társaságában.[1]

A középső panel

[szerkesztés]

A kép középső paneljének alsó felén látható, ahogy a napkeleti bölcsek átadják ajándékaikat a gyermek Jézussal az ölében ülő Szűz Máriának. A gyermekével ülő Mária ábrázolása Jan van Eyck művészetét idézi.[1]

A találkozásra egy brabanti kunyhó előtt kerül sor. A bölcsek ajándékait és öltözetét az Ószövetségből vett jelenetek díszítik. Bosch a pompás ruhák és a gazdag ajándékok megfestésekor páratlan kézügyességére támaszkodott: ecsetvonásai helyenként olyan finomak, hogy úgy tűnnek, mintha rajzolva volnának. Az első bölcs ajándéka már Szűz Mária lábánál áll, sisakja tőle jobbra, a földön. Az ajándék egy asztali dísz, amely arany és gyöngyök felhasználásával készült; Izsák feláldozását ábrázolja. Ez Jézus kereszthalálának előrevetítése lehet, ezt a felvetést erősíti, hogy az asztali dísz varangyokon nyugszik, ami utalás a bűnre.[1]

A köpenye felső részén fémes, ezüstös díszítést viselő másik bölcs tálcán mirhát kínál Jézusnak. A díszítésén az a történet látható, amikor Sába királynője ajándékokkal halmozza el Salamont. A Biblia pauperum ezt összekapcsolta a napkeleti bölcsek újszövetségi látogatásával Máriánál és a kisdednél. Sába és Salamon története alá Mánóah és felesége felajánlásának képét festette Bosch, amelyet korában úgy tekintettek, mint Krisztus születésének megjövendölését. A harmadik bölcs egy gömbölyű szelencét tart tenyerében, amelyben a tömjént hozta. Ez az illatszertároló az Ábnerre vonatkozó ótestamentumi szövegrészt idézi fel, amelyről szintén úgy tartották a 15. században, hogy a napkeleti bölcsek látogatásának egyfajta megelőlegezése. A gömbön főnix, amely Jézus feltámadását jelzi. A harmadik bölcs fehér ruházatának gallérját és vállát díszítő bogáncslevelek Krisztus szenvedésével és a megváltással kapcsolhatók össze. A fekete apród ruhájának alsó szegélyén az látható, ahogy egy nagy hal elnyel egy kisebbet.[1]

Az Antikrisztus a házacska ajtajában áll, köpenyt visel, amely azonban szinte alig takarja a testét, alatta átlátszó fátyolszerűség. Ördögi természetére utal a padláson rejtőző bagoly, amely a zsákmányául szolgáló elpusztult egeret nézi. Az Antikrisztus mögött álló alakok kiemelik annak gonoszságát. A kép jobb oldalán pásztorok láthatók, akik hagyományosan a zsidók jelenlétére utalnak. A kép hátterében, a bal oldalon egy ház, amelynek hattyús zászlaja és galambdúca jelzi, hogy bordély. A ház felé egy férfi tart, aki szamarat vezet, rajta egy majommal, utalásként a bujaságra. Lejjebb lovaskatonák tartanak egymás felé. Keleti fejdíszük alapján I. Heródes zsidó király katonái, akik a gyermek Jézust keresik, hogy meggyilkolják. A város a háttérben Betlehem, amelynek házai Bosch szárnyaló fantáziáját jelzik.[1]

Festési technika

[szerkesztés]

Bosch a festés előtt felvázolta a képet ecsettel és valamilyen folyékony anyaggal, ebből tudható, hogy később végzett néhány módosítást egyes elemek helyzetén és kontúrján. Általánosságban elmondható, hogy Bosch hosszú, vékony, finom ecsetvonásokkal vitte fel a kompozíció fő alakjait, rövidebb mozdulatokat elsősorban a részletek kidolgozásakor használt.[1]

Szent Gergely miséje

[szerkesztés]
A hátoldal

Amikor az oltár zárt állapotban van, vagyis két szárnyát a központi panel elé hajtják, látható Bosch másik alkotása, a nagyrészt grisaille technikával készült, Szent Gergely miséjét bemutató kép. A történet szerint Gergely az eucharisztia során a szokásoknak megfelelően felszólította a híveket, fogadják be Jézus testét az átadott kenyérrel. Ekkor egy résztvevő nő felnevetett, mondván arról a kenyérről, amelyet ő sütött, nem hiszi el, hogy Jézus teste. Gergely ekkor azért kezdett imádkozni, hogy az Úr küldjön jelet, ami megtörtént, mert a nő egyik ujja vérezni kezdett. Az eucharisztiát már a belső kép megelőlegezi a padláson látható búzakalászokkal.[1]

A képen Szent Gergely a templomi oltár előtt imádkozik, amelyet Bosch a passió hét képével díszített. A képek ívben veszik körül az oltárt, a csúcson Jézus megfeszítése látható. Jézust és a jó latort már felszegezték, a rossz lator keresztjének felállítására vár. A közelben Júdás holtteste látható, ahogy egy faágról lóg, lelkét démonok viszik. Az alsó sorban balról Jézus szenvedése a Gecsemáné kertjében, jobbról Krisztus letartóztatása látható. Föléjük Krisztus Pilátus előtti megjelenését és a megkorbácsolását festette a mester, míg a felettük lévő képpár a töviskoszorú felhelyezését és a Kálvária-dombra vezető utat ábrázolja. Az oltár közepén a feltámadt Jézus látható, körülötte kilenc angyallal.[1]

Az előtérben Szent Gergely és két másik donor látható, ahogy imádkoznak. Őket szokatlan módon paraván választja el a kép két szélén gyülekező sokaságtól. A vizsgálatok kimutatták, hogy Bosch utólag, a már elkészült alakokra festette rá a drapériákat.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i Prado

Források

[szerkesztés]