Hoffmann János (festő)
| Hoffmann János | |
| Született | 1870. február 21. Palást |
| Elhunyt | 1957. január 19. (86 évesen)[1] Szeged |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1888–1896) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hoffmann János (Palást, 1870. február 21.[2] – Szeged, 1957. január 19.)[3] magyar festőművész, rajztanár.
Pályafutása[szerkesztés]
Apja Hoffmann Ferenc kincstári bányakőmíves volt,[4] anyja Hoffmann Zsuzsanna. 1870. február 24-én keresztelték. A Képzőművészeti Akadémiát 1888–1896 között végezte el; tanárai Lotz Károly és Székely Bertalan voltak. A tresztanai katolikus gimnáziumba ment, ahol kilenc évig tanított. Kiállított a Műcsarnokban, művei a Magyar Nemzeti Galériában is megtekinthetőek. A makói főgimnáziumba 1901-ben került; itt harminc évig tanított, egészen 1932-ig. 1905-től az Iskola u. 18. szám alatt álló, klasszicista Faragó-házban lakott.[5] Rajzot, géprajzot, és rajzoló mértant tanított. Növendéke volt József Attila és Páger Antal is.[6]
Városi működésének első éveiben rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1902–1903 között a Nemzeti Szalon szombathelyi tárlatán bemutatták két tájképét, majd az Országos Magyar Képzőművészeti Tárlat Szegeden megrendezett kiállításán egy figurális és egy tájképpel mutatkozott be. Ugyanitt a következő évben három olajfestményét állították ki. 1905-1906 között Budapesten és Szegeden, a következő tanévben egy felvidéki vándorkiállításon, Pozsonyban, Aradon és Szegeden szerepeltek a képei.
1907 után - valószínűleg egy rosszul viselt kritika miatt - egyetlen képét sem küldte be az országos tárlatokra. Rajzoktatási és művészettörténeti cikkei, kritikái az Iparművészet Országos Értesítője, a Rajz és az Iparművészet hasábjain jelentek meg. Közéleti írásait a Makói Friss Újság publikálta.
Főként tájképeket festett, műveinek elsődleges tárgy a természet volt. Városképet, portrét is alkotott. 1926-1927 között tanártársának, Márton Györgynek fölkérésére elvállalta két hagymás tanulmány illusztrálását.[7] Olaj és akvarell technikával dolgozott; képeinek többsége szétszóródott az ismerősök és a rokonok között. Mintaszerű illusztrációkat készített Eperjessy Kálmán bökényi őstelepről és a Kopáncs-pusztai éremleletről szóló publikációihoz. Ismertebb művei közé tartozik Purgly Emil földművelési miniszter arcképe, valamint a Feleségem és Uzsok című alkotása.
Felesége Ladvenszki (?) Jozefin volt, akivel 1896-ban kötött házasságot Iglón.[3]
Sírja a római katolikus temetőben található, rá csak egy szót véstek: Édesapánk.
„Naturális festményeinek különösebb társadalmi mondanivalója nem volt, helyi csoportos tárlatokon olykor szerepelt képeivel. Emberkerülő volt, már hajnalban indult fehér szalmakalapjával és kerékpárjával a Maros töltésén festeni. Tanár társaival sem oldódott föl, mindenkit kollega úrnak szólított. A maga palóc nyelvjárásával kedélyeskedett a tanulókkal: „ná té májom, ná, té lékvár". Inkább túlzott szigorúság jellemezte óráit. Ha rossz volt valakinek a rajza, barackot nyomott a fejére, de erős és kemény kézzel; ütlegnek is megfelelt.”
– Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986) 21. old.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99QF-33L?i=195&cat=4119341
- ↑ Palásti róm. kat. keresztelési anyakönyv, 7/1870. folyószám.
- ↑ a b Szeged I. kerületi állami halotti anyakönyv 47/1957.
- ↑ Archivált másolat. [2019. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
- ↑ Csongrád megye építészeti emlékei (Szerkesztette: Tóth Ferenc dr.), Szeged, 2000 ISBN 963-7193-28-6
- ↑ Sulinet.hu
- ↑ Művészetek – Makó város településtörténete
Források[szerkesztés]
- Festői művészpályák in Makó története 1920-tól 1944-ig (Szerkesztette: Tóth Ferenc dr.) Makó, 2004 ISBN 963-03-3391-0
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
