Eperjessy Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eperjessy Kálmán
Eperjessy Kálmán1.jpg
Született 1893. február 11.
Erzsébetváros
Elhunyt 1976. november 15. (83 évesen)
Szeged/Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Bittó Ilona
Gyermekei Eperjessy Géza
Foglalkozása történész, levéltáros, főiskolai tanár
Halál okaközúti baleset
A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjessy Kálmán témájú médiaállományokat.

Dr. Eperjessy Kálmán (Erzsébetváros, 1893. február 11.Szeged[1][2]/Budapest,[3] 1976. november 15.[4][5]) magyar történész, levéltáros, főiskolai tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Eperjesi Ferenc (1863–1912)[6] és erzsébetvárosi Papp Rebeka voltak.[7] Édesapja székely, édesanyja örmény származású volt. 1911-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakán végezte el; 1920-ban diplomázott Eötvös-kollégistaként. A latin mellett tudott németül, románul, szerbül, franciául és olaszul. 1914–1918 között az első világháborúban szolgált katonaként; 1915-ben kadét volt Budapesten és Piliscsabán, 1916-ban Volhiniában szolgált, 1918-ban Budapestre tért vissza. 1920-ban a makói állami gimnázium tanára lett; két éven át József Attila osztályfőnöke volt. 1922-ben doktorált. 1927–1928 között a bécsi levéltár kutatója volt. 1928–1958 között a Szegedi Tanárképző Főiskola történelemtanára, 1945–1949 között a főiskola igazgatója is volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a főiskola forradalmi bizottság elnöke volt. 1957-ben nyugdíjba vonult.

Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, a Dugonics Társaságnak, a Dél-alföldi Történelmi Társulatnak.

Magánélete[szerkesztés]

1920. március 25-én házasságot kötött Bittó Ilonával (1900–1955). Két gyermekük született; Nóra (1921–1964) és Dr. Eperjessy Géza (1926–1998) makói történelemtanár.[7]

Szerkesztései[szerkesztés]

  • A Csanádvármegyei Könyvtár szerkesztője (I.–XLIV. kötet, 1925–1948)

Művei[szerkesztés]

  • A bökényi őstelepről. (A Makói Állami Reálgimnázium Értesítője (1925))
  • Kopáncs-pusztai éremlelet (1926)
  • A Maros szabályozása Makónál (1927)
  • Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban (1928)
  • A bécsi Hadilevéltár magyar vonatkozású térképei (1929)
  • Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében (1933)
  • Történelemtudomány és történelemtanítás (1934)
  • Várostörténet az utcanevekben (1937)
  • Településtörténetünk időszerű kérdései (1938)
  • A magyar falu településtörténete (1940)
  • A Délvidék magyarsága (1942)
  • Az alföldi város (1945)
  • Csongrád megye helytörténeti kutatásának feladatai. Útmutató a megye helytörténeti kutatásához (1955)
  • A helynév a várostörténetben (1956)
  • Találkozásom Móra Ferenccel, a régésszel (1957)
  • A magyar falu története (1965)
  • Csanád megye az első katonai felvétel (1782-1785) idején (1971)
  • Városaink múltja és jelene (1971)
  • József Attila makói diákévei (1975)
  • Írások a régi Makóról (1984)
  • Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében (1993)

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Ezüst katonai Érdemérem
  • Bronz katonai Érdemérem
  • Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya
  • Károly Csapatkereszt
  • Szocialista Munkáért (1955)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar életrajzi lexikon
  2. Gyászjelentése
  3. Eperjessy Kálmán
  4. (1976. november 17.) „József Attila osztályfőnöke volt”. Pest Megyei Hírlap 20 (272), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2017. április 24.)  
  5. Eperjessy Kálmán. Magyar Életrajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2017. április 24.)
  6. Édesapja gyászjelentése
  7. a b Névpont.hu

További információk[szerkesztés]