Hervay Ferenc Levente

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hervay Ferenc Levente
Győrffy Árpád portréja Hervay Ferenc Leventéről
Győrffy Árpád portréja Hervay Ferenc Leventéről
Életrajzi adatok
Születési név Hervay Ferenc
Született 1919. január 7.
Pozsony
Elhunyt 2016. február 8. (97 évesen)[1]
Zirc
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1944. május 16.

Hervay Ferenc Levente (Pozsony, 1919. január 7.Zirc, 2016. február 8.)[1] tanár, történész, könyvtáros, bibliográfus. A zirci Ciszterci Apátság Új Könyvtárának vezetője.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

Elemi iskoláit Debrecenben kezdte 1926-ban, majd Pécsett folytatta. A nyolc gimnáziumi osztályt Pécsett végezte a ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumában 1929-1937 között. Érettségi előtt határozta el, hogy jelentkezik a ciszterci rendbe, melynek tagja 1937. augusztus 29-én lett. Erdőmérnök szeretett volna lenni, mivel diákkorában különösen a földrajz és a történelem érdekelte. Elhivatottságot érzett az ifjúság iránt is, főként a cserkészet keretében, sokat jártak kirándulni, táborozni.

Érettségi után 1937-től 1940-ig Zircen a rend Szent Bernát Hittudományi Főiskoláján hallgatott teológiát, 1940-től a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán földrajz-történelem szakon folytatta tanulmányait, és középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ünnepélyes örök fogadalmát 1944. január 4-én tette le.[2]

Pappá szentelése[szerkesztés]

Pappá Mindszenty József veszprémi püspök szentelte 1944. május 16-án, Zircen.[3] 1944 szeptemberében Budapesten a Trefort utcai mintagimnáziumban kezdte meg gyakorló tanári évét, de 1944 végén a front közeledtével az iskolákat bezárták, ezért elöljárói engedélyével Zircre utazott. Ott először segédlelkész, majd segéd novíciusmester, utána házgondnok, jószágfelügyelő, erdészeti felügyelő lett. 1946-ban Endrédi Vendel apát Egerbe helyezte, ahol az általános iskolában és a rend gimnáziumában tanított. Több tevékenységet végzett: osztályfőnök volt, a diákotthont vezette és a cserkészéletbe is bekapcsolódott. 1946-1952-ig az egri Szent Bernát plébánia lelkésze volt.

Viszontagságos évek[szerkesztés]

A szerzetesházak feloszlatása után, 1953-1955-ig erdőgazdasági segédmunkás volt. 1955-1959-ig magántanítványoknak adott nyelvórákat. 1959-ben ismét segédmunkás lett a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaságban, Bélapátfalván, majd rövid ideig a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnál dolgozott.

1959-1960-ban könyvtáros volt az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban. 1960-1961-ben a Miskolc-Hámor-Lillafüredi Erdőgazdasági Vállalatnál először tehergépkocsi kísérőként, majd ezt követően raktárosként dolgozott. Ebben az időszakban is foglalkozott az ifjúsággal, de nem hivatalosan, ezért illegális hitoktatás miatt 1961. február 6-án letartóztatták, 4 és fél évi börtönre ítélték.

Szabadságvesztését Márianosztrán és a kőbányai Gyűjtőfogházban töltötte számos paptársával együtt. 1963-ban szabadult amnesztiával.[4]

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Mezey László segítségével került 1963-ban a Tudományos Akadémiához, és ennek keretén belül az Országos Széchényi Könyvtárban a régi magyar nyomtatványok kutatásán dolgozott, Borsa Gedeon,[5] Holl Béla, Käfer István és Kelecsényi Ákos kollégáival. A Magyarországhoz köthető nyomtatott könyvek feltárását Szabó Károly kezdte el, s neve alatt jelent meg (1879-1898) a háromrészes monumentális munka Régi Magyar Könyvtár címmel. Hervay Ferenc Levente szerkesztőként jegyzi a Régi Magyarországi Nyomtatványok első két kötetét (1971 és 1983), amelyek nemcsak bibliográfiai leírást adtak, hanem könyvészeti és szakirodalmi összefoglalásokat is. A kutatások során Hervay Ferenc Levente a Bernhard, a Bornemissza-, a debreceni, a Farkas-, a lőcsei, a Manlius-,[6] a Mantskovit-nyomdák anyagát,[7] valamint a cirillikákat[8] és a Calepinus szótárakat[9] dolgozta fel. Kezdeményezésére kerültek a kötetekbe a tárgyalt nyomtatványok címlapjainak kicsinyített reprodukciói, amely nemzetközi viszonylatban is úttörő újítás volt, de ő készítette a kötetekhez a címek, tárgyak, nyelvek és könyvtárak mutatóját, továbbá a bibliográfiák konkordanciáját.

1976-tól az OSZK tudományos főmunkatársa lett, 1981-ben vonult nyugdíjba.

1983-tól a püspöki kar egyháztörténeti munkabizottságának titkára lett, 1983-1990-ig kisegítő lelkész volt a budapesti pozsonyi úti Szent Ágoston-kápolnában. A ciszterci rend újbóli felállását követően elsőként érkezett meg Zircre, ahol 1990-1994-ig a Zirci apátság[10] szerzetese volt. 1993-ban a rend Szent Bernát Hittudományi Főiskolán tanított egyház- és rendtörténelmet.[11] 1998-tól lett a Zirci Apátság Újkönyvtárának vezetője.[12]

Ciszterci rend[szerkesztés]

Hervay Ferenc Levente több mint hatvan éve dolgozik a ciszterci rend történeti repertóriumán. Amikor lehetősége nyílt külföldre utazni, egy-egy országot célba véve felkereste az ottani ciszterci történelmi helyeket, könyvtárakat, monostorokat – összesen csaknem négyszázat, Norvégiától Szicíliáig, Írországtól Lengyelországig. A témában számos cikke, publikációja született.[13] A teljes kutatási területet felölelő, több kötetesre tervezett munka kéziratát jelenleg is készíti, ennek terjedelme a feldolgozott és begépelt részeket tekintve eléri a 4000 oldalt. Ez a készülő mű nemzetközi szinten egyedülálló. A magyar egyháztörténeten belül minden szerzetesrend középkori történetének feldolgozását is célul tűzte ki. A bencés, a ferences és a pálos rend történetéből önálló írásai vagy cikkei gyarapították a téma irodalmát. Szakértelmét felhasználták a Documenta artis Paulinorum, Korai Magyar Történeti Lexikon, a Magyar katolikus lexikon és Magyar Művelődéstörténeti Lexikon szerkesztői, s ezt több száz szócikk is jelzi. Magyar egyház- és szerzetességtörténeti cikkei több rangos külföldi szaklexikonban is helyet kaptak (pl. Dizionario degli istituti di perfezione. Roma, 1974-2003). Ilyen formában munkássága nyomán a nemzetközi szakirodalom is megismeri Magyarország gazdag történelmét és egyházi kultúráját.[14] Az 1984-ben megjelent kötete Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria a történeti Magyarország ciszterci apátságainak történetét dolgozza fel.

Elismerései[szerkesztés]

A Széchényi Ferenc-díj átadása

2001-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. 2011. augusztus 19-én közgyűjteményi munkásságának elismeréseként Széchényi Ferenc-díjban részesült.[15]

Tiszteletére jelent meg: Levente atya. Tanítványok és barátok emlékezései; Várallyay Iván, Gyöngyös, 2012.

Publikációi[szerkesztés]

Önálló kötetek[szerkesztés]

  • Magyarország anyagi kultúrája. Bp., 1938. Vörösváry litogr. 76 p.
  • Régi Magyarországi Nyomtatványok I. 1473-1600. (Borsa Gedeon, Holl Béla, Käfer István és Kelecsényi Ákos társszerzőkkel). Bp., 1971. Akadémiai Kiadó. 928 p. + 82 t.
  • Régi Magyarországi Nyomtatványok. II. 1601-1635. Bp., 1983. (Borsa Gedeon és Holl Béla társszerzőkkel). 856 p. + 70 t.
  • Documenta artis Paulinorum, 1-3. kötet. A magyar rendtartomány monostorai. Gyűjtötte Gyéressy Béla. A bevezetést és az egyes monostorok összefoglaló történelmi ismertetését Hervay Ferenc írta. Budapest 1975-1978. (Magyar Tudományos Akadémia Művészettudományi Kutatócsoportjának Forráskiadványai 10. 13-16.)
  • Zirc, apátsági templom. Bp., 1982. (2001-ig 7 kiadás) (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 114.)
  • Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma – Budapest 1984. 329 p. (Bibliotheca Cisterciensis, 7.)
  • Gregorius Gyöngyösi: Vitae fratrum eremitarum Ordinis Sancti Pauli primi eremitae. Edidit: Franciscus L. Hervay. Bp., 1988. 252 p. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova 11.)
  • Ciszterciek. (Legeza László és Szacsvay Péter társszerzőkkel). Bp., 1997. 48p. + 64 t. (Szerzetesrendek a Kárpát-Medencében)
  • Zirc, apátsági templom; átd., bőv. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 2001 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)

Tanulmányok, cikkek[szerkesztés]

  • L’imprimerie du maître Philippe de Nagyszeben et les premièrs livres en langue roumaine. Magyar Könyvszemle 81 (1965) 119-127.
  • L’imprimerie cyrillique de Transylvanie au XVIe siècle. Magyar Könyvszemle 81 (1965) 201-216.
  • Die erste kyrillische Buchdruckerei zu Hermannstadt in Siebenbürgen (1544-1547). Bibliothek und Wissenschaft Bd. 3 (Wiesbaden), 1966. 145-155.
  • Magister Philippus von Hermanstadt, Drucker der ersten Bücher in rumänischen Sprache. Gutenberg-Jahrbuch, 1966. 195-199.
  • A XV-XVI. századi magyarországi könyvnyomtatás számokban. Magyar Könyvszemle 82 (1966) 63-66.
  • Notes critiques sur l’Atlas de l’Ordre Cistercien de Frédéric van der Meer. Analecta Cisterciensia 23 (1967) 134-152.
  • Ismeretlen XVI. századi magyarországi nyomtatványok. Magyar Könyvszemle 85 (1969) 403-405.
  • Még egy tíznyelvű Calepinus. Magyar Könyvszemle 85 (1969) 405-406.
  • Magyar krónika a régi magyar kalendáriumokban. Magyar Könyvszemle 86 (1970) 373-378.
  • Megoldás Rimay János Balassi-gyászversének kiadástörténetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények 74 (1970) 498-499.
  • The first book translated from English into Hungarian. Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungariae 13 (1971) 155-160.
  • Notes and Additions to a Cistercian Bibliography. Analecta Cisterciensia 27 (1971) 310-321.
  • L’état actuel des recherches sur la géographie historique ecclésiastique en Hongrie. In: Miscellanea Historiae Ecclesiasticae V: La cartographie et l’historie socio-religieuse de l’Europe jusqu’à la fin du XVIIe siècle. Colloque de Varsovie, 27-29 octobre 1971. Louvain 1974. 411-417.
  • Magyarország történeti földrajza a XVI-XVIII. században. In: Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Pintér Mária. Bp., 1974. 109-160.
  • Pataki Vidor János 1901-1973. Az Egri Vár Hiradója 11 (1975) 56-62.o.
  • Borsa Gedeon és Hervay Ferenc: Pótlások és kiegészítések a "Régi Magyarországi Nyomtatványok" (RMNy) első kötetéhez. Magyar Könyvszemle 91 (1975) 85-92.
  • Diffusione dei monasteri cistercensi sino al 1500. In: Dizionario degli istituti di perfezione 2. Roma, 1975. 1071-1095.
  • Die Geschwister der heiligen Hedwig in Ungarn. Archiv für schlesische Kirchengeschichte 40 (1982) 223-240.
  • 800 Jahre Abtei Zirc, 1182-1982. Ein kurzer historischer Überblick. Analecta Cisterciensia 38 (1982) 7-21.
  • Geschichte der Franziskaner in Ungarn bis zum Beginn der Reformation. In: 800 Jahre Franz von Assisi. Franziskanische Kunst und Kultur des Mittelalters. Wien, 1982. 312-317.
  • A pálos rend elterjedése a középkori Magyarországon. In: Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemér emlékkönyv. Bp., 1984. 159-171.
  • A magyarországi kolostorok pusztulása a 16. század közepén és a reformáció. In: Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből Luther Márton születésének 500.évfordulójára (szerk. Fabinyi Tibor). Bp., 1984. 183-194.
  • Nyolcszáz éves a pilisi apátság. Vigilia 49 (1984) 830-833.
  • Részletek a pilisi apátság történetéből. In: Régészeti Tanulmányok Pest megyéből. Szerk. Ikvai Nándor. Szentendre, 1987. (Studia Comitatensia 17.) 595-601.
  • A magyar katolikus egyház történeti kronológiája 1945-1987. In: Magyar Katolikus Almanach II. A magyar katolikus egyház élete 1945-1985. Bp., 1988. 19-67.
  • Szerzetesrendek. Férfirendek. In: Magyar Katolikus Almanach II. A magyar katolikus egyház élete 1945-1985. Bp., 1988. 157-198.
  • Szerzetesi iskolák és irataik. In: Iskola, egyház és művelődés. Bp., 1990. 93-98.
  • Ciszterci lelkiség a mai világban. Teológia 25 (1991) 88-93.
  • A Ciszterci Rend története Magyarországon. In: Lékai Lajos: A ciszterciek. Eszmény és valóság. Bp., 1991. 470-492.
  • A premontreiek és majki prépostságuk. In: Majk és Grosbois. (Kamalduli szerzetesek, Rákóczi és az Esterházyak). Az 1995. szeptember 14-i majki társadalomtörténeti konferencia tanulmányai. 1995. 19-24.
  • A bencések és apátságaik története a középkori Magyarországon. In: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Pannonhalma, 2001. 461-547.

Lexikonban való közreműködés[szerkesztés]

  • Magyar katolikus lexikon I -. Főszerkesztő: Diós István. Bp., 1993-.
  • Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula. Bp., 1994
  • Magyar Művelődéstörténeti Lexikon I -. Főszerkesztő: Kőszeghy Péter. Bp., 2003-.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]