Ugrás a tartalomhoz

Hermelin Rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermelin Rend
Megalakulás dátuma1463. szeptember 29.
Típuslovagrend
AlapítóI. Ferdinánd nápolyi király

A Hermelin Rend a Nápolyi Királyság uralkodója, I. Ferdinánd nápolyi király[1] által 1463. szeptember 29-én alapított lovagrend volt. A díjazottakat arany nyaklánccal jutalmazták hermelint ábrázoló medállal, amelynek latin mottója Malo mori quam foedari (Inkább a halál, mint a becstelenség).[2]

Az alapítás napja nem volt véletlen, hiszen a rendet Szent Mihály tiszteletére szentelték, sőt az évnek ezen a napján kellett az ünnepélyes szertartásoknak is megtörténniük, amelynek előestéjén a lovagok gyónása és szentáldozása előz meg. valamint május 8-án, amely a szent garganói megjelenésére emlékezik, ünnepségre került sor. I. Ferdinánd (akit Nápolyban Aragóniai Ferrantének hívtak) már Monte Sant’Angelo városának elfoglalása során is bizonyította odaadását, amely mindig is zarándokhely volt a jól ismert szentélyhez. Ez volt az oka annak, hogy Ferrante a Hermelin Rend megalapítása mellett döntött.[3]

A kitüntetettek kötelezettségei

[szerkesztés]
A Hermelin Lovagrend lovagja (amint a bal oldalon, a hermelin melletti, a rend mottóját viselő, földön lévő kártuson is látszik), Vittore Carpaccio alkotásán, A lovag portréján

A lovagok fő kötelezettsége a hit és a római egyház védelme, valamint a király iránti feltétlen odaadás volt. A rend lovagjainak funkcióira és összejöveteleire szánt templom a feltételezések szerint a San Michele in Castel dell’Ovo vagy a Sant’Anna dei Lombardi-templom volt. A rendet Nagy Szent Vazul regulája alá helyezték. Tisztjei az elöljárók voltak, ezt a pozíciót maga az uralkodó, a hírnök vagy a fegyverek királya és a titkár töltötte be. A lovagok által viselt nyakláncról a rend jelképe, a hermelin lógott. A magiszteri méltóság a nápolyi koronával együtt az Habsburg Birodalomra szállt, de később a rendet elhanyagolták, és kihalt. A lovagok számát 27-ben határozták meg, mindannyian nagyon lojálisak voltak az uralkodóhoz, a királyság legkiválóbb bárói, a korabeli vezetők és zsoldoskapitányok, akiknek hasznuk származott például egy, ill. több hűbérbirtok, címek létrehozása, fontos tisztségek betöltése. A szövetséges államok fontos uraiból sem volt hiány.[3]

A hermelin: Nápoly és Milánó egyesülésének jelképe

[szerkesztés]

Különféle hipotézisek léteznek a rend szimbolikájával kapcsolatban. Egyesek szerint a hermelin fehér színe Ippolita Maria Sforza tisztaságát, míg a rend mottója, a Malo mori quam foedari azt a gondolatot képviselheti, amely arra késztette a királyt, hogy megbocsásson a lázadó báróknak, nehogy beszennyezze. magát.[3]

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel, Czartorvski Múzeum, Krakkó, 1488-1490. Az ábrázolt hölgy Cecilia Gallerani, Ludovico il Moro, milánói herceg szeretője, akit 1488-ban a Hermelin Renddel tüntettek ki. A festmény utalásnak tekinthető a ráruházott kitüntetésre

A Hermelin Rend a Nápolyi Királyság és a Milánói Hercegség egyesülésének jelképe volt. A Mór néven ismert Ludovico Sforza, azért törekedett erre a kitüntetésre, mert azt akarta, hogy Milánó hercegeként ismerjék el unokaöccse, Gian Galeazzo Sforza helyett. Amikor megkapta a fent említett kitüntetést I. Ferdinánd a bárók összeesküvésének visszaszorításában nyújtott segítségért, a Mór a tekintélyes megnemesítés megünneplésére, megbízta Leonardo da Vincit, hogy fesse meg a Hölgy hermelinnelt, valószínűleg szeretője, Cecilia Gallerani milánói nemesnőt ábrázolva, ölében a vadállattal, amely szintén a tisztaság szimbóluma. A Nápoly és Milánó közötti politikai kötelék nevében Gian Galeazzo Maria Sforzát Aragóniai Izabellával, Ferrante unokájával adták össze. De amikor Ludovico bitorolta Gian Galeazzo hercegi szerepét, arra kényszerítette Izabellát, hogy Paviába költözzön, veszélyeztetve a Nápoly és Milánó közötti szövetséget. Isabella nagyapja, Ferrante közbenjárását kérte, aki végül visszavonta a Hermelin Rend láncát, és felbontotta a lombardiai hercegséggel való uniót.

Díjazottak

[szerkesztés]
Federico da Montefeltro (a Hermelin Rend láncával) és fia, Guidobaldo, Pedro Berruguete festményén

Ezt a rendet I. Ferdinánd nápolyi királyon kívül[3][4] a következők kapták meg:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ ([[#CITEREFRendina (2016)[pagine mancanti]|Rendina (2016) [pagine mancanti]]]).
  2. ↑ (Noël (1850) p. 155)
  3. ↑ a b c d (Nobili-napoletani.it).
  4. ↑ Ordine della Giara
  5. ↑ Gian Giordano Orsini
  6. ↑ Roberto da San Severino

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ordine dell’Ermellino (Napoli) című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hermelin_Rend&oldid=27310878”