Haku-hegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hakuszan (白山)
Hakusan from aburazaka 2003 5 5.jpg

Magasság2702 m
Hely Honsú, Japán
Hegység Rjóhaku-hegységlánc
Relatív magasság1897 m
Típus sztratovulkán
Terület48 000 km2
Kor 300 000-400 000
Utolsó kitörés 1659. április-augusztus
Első megmászás 717. Tajcsó Dajsi
Világörökségi adatok
Felvétel éve1980
Elhelyezkedése
Hakuszan (Japán)
Hakuszan
Hakuszan
Pozíció Japán térképén
é. sz. 36° 09′ 18″, k. h. 136° 46′ 17″Koordináták: é. sz. 36° 09′ 18″, k. h. 136° 46′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hakuszan témájú médiaállományokat.

A Haku-hegy (kandzsikkal: 白山), vagy japán nevén Hakuszan (jelentése: „Fehér hegy”) egy potenciálisan aktív sztratovulkán. A tűzhányó Honsú szigetén, a Hokuriku régióbanGifu, Fukui és Isikava prefektúrák határán – helyezkedik el. Az egyik legkorábban működő vulkánként tartják számon. Első kitörése mintegy 300 000-400 000 évvel ezelőtt lehetett, legutóbbi kitörését pedig 1659-ben jegyezték fel. A Fudzsi és a Tatejama mellett a Hakuszan is a „Három Szent Hegy” (三霊山, Szanreizan) egyike. Ősi idők óta szent hegyként tartják számon. A sugendó vallás gyakorlásának, illetve a Hakuszan-kultusz kialakulásának helyszíne. Hófödte hegycsúcsával a késő ősz egyik szimbóluma. A jelenleg alvó vulkán híres az onszeneiről és vízeséseiről. 1980-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Gazdag növényvilágának köszönhetően az ország „természeti kincstárának” minősül. A globális klímaváltozás miatt azonban magashegyi ökoszisztémáját veszély fenyegeti. 1998 óta helyi környezetvédő szervek dolgoznak a hegy őshonos növényfajainak megőrzésén.[1]

Név eredete[szerkesztés]

A Haku-hegy neve a 白 (fehér) és a 山 (hegy) kandzsijából tevődik össze, melynek oka a hegy kinézetéből ered. A Hakuszan a környezetéből kiemelkedve a Hokuriku, Tókai és Kinki régió távolabbi pontjairól is jól kivehető. A hegy sokszor ködbe burkolózik, továbbá a tetején lévő hó az év nagy részében megmarad, ezáltal csúcsa azután is fehéren tündököl, hogy a környező hegyek tetején már elolvadt a hó.

Földrajza[szerkesztés]

A Haku-hegy a Kaecu-hegység tagja és a Ecumi-hegységgel együtt a Rjóhaku-hegységlánchoz tartozik. A hegyvonulat Gifu, Tojama, Isikava, Fukui és Siga prefektúrákon át húzódik és nagy része a Hakuszan Nemzeti Park területére esik. Központi részén helyezkedik el a Hakuszan, melynek legmagasabb pontja a 2702 méter magas Gozengamine (御前峰), mely a 2677 méter magas Kengamine (剣ヶ峰) és a 2648 méter magas Ónandzsimine (大汝峰) csúcsokkal együtt a „Haku-hegy három csúcsát” (白山三峰, Hakuszan Szanmine) adják. A Hakuszan a legnyugatabbi hegy Japánban, mely 2500 méter feletti. A Besszan-hegyet és a Szannomine-hegyet is hozzávéve, együttesen a „Haku-hegy öt csúcsának” nevezik őket.

A három fő csúcs és a vulkán közelében elszórtan elhelyezkedő krátertavak – mint a Midori-ga-tó, Konja-ga-tó, Szendzsa-ga-tó –, valamint a láva és piroklasztikus anyagok által formált síkságok – mint a Murodó-fennsík, Midagahara-fennsík –, illetve a havas völgyek lenyűgöző és pompás látképet nyújtanak.

A hegy leghíresebb vízesése az Uba-ga-vízesés. A hegy lábánál található termálvizes fürdők közül legnépszerűbb a Nakamija és az Ivama onszen.[2]

Krátertavak[szerkesztés]

A hegy tetején mintegy 15 vulkáni kráter található, melyek közül néhány a felszíni és felszín alatti hozzáfolyás révén feltöltődött és krátertóvá alakult. Ezek:

japán neve olvasata leírás
翠ヶ池 Midori-ga-ike Az 1042-es kitörés által kialakított krátertó 2590 méteres magasságban.[3] A legnagyobb tó a Gifu prefektúra felőli oldalon.
紺屋ヶ池 Konja-ga-ike Közvetlenül a Kengamine csúcs alatt fekvő krátertó.
油ヶ池 Abura-ga-ike A Gozengamine csúcstól északra elhelyezkedő krátertó.
血ノ池 Csi-no-ike A Gozengamine és az Ónandzsimine között lévő krátertó.
千蛇ヶ池 Szendzsa-ga-ike A völgyben a hó elolvadása után megjelenő tó.
百姓池 Hjakusó-ike A tó körül alpesi növényfajok jelennek meg.
五色池 Gosiki-ike A Hjakusó-tótól északra fekszik.

Geológia[szerkesztés]

A hegy ősi időkből származó üledékes és magmás kőzetekből felépülő rétegekből áll, amelyeket vulkáni törmelék fed.[4] Az északi felén Nohi riolit, a déli és keleti részén a Tedori csoport kőzetei a dominánsak, illetve helyenként gránitporfir jelenik meg.[5] Az üledékes Tedori kőzetcsoport ősi geológiai rétegeket tartalmaz, melyek keletkezése a késő jura időszak (170 millió évvel ezelőtt) és a korai kréta időszak (110 millió éve) közé tehető. Számos fosszília található ezen rétegekben, beleértve a dinoszaurusz, emlős, hal és növénymaradványokat.[4]

A Hakuszan térsége egyike azon kevés területeknek Japánban, ahol a földtörténeti középkor (mezozoikum) jura időszakában keletkezett dinoszaurusz fosszíliákat találunk. Az első fosszíliákat egy Japánban tanuló német geográfus, Johannes Justus Rein találta meg 1874-ben. A japán leletek túlnyomó része erről a területről származik. Az egyik legkiemelkedőbb ősmaradvány-együttes az úgynevezett Kuvasima Fosszília Fal, melyet 1957. július 10-én az ország természeti emlékévé nyilvánítottak.

Története[szerkesztés]

A vulkáni aktivitás, mely a hegyet formálta, 300 000-400 000 évvel ezelőtt kezdődött és 10 000 évvel ezelőttig tartott. A Nakano-folyó egyik mellékágának vögye körül egy 3000 méter magas rétegvulkán, a Ko-Hakuszan (Ős-Hakuszan) emelkedett.[6] Az ősi vulkáni kúp az idők során lepusztult és déli lejtőjén alakult ki a Sin-Hakuszan (jelenlegi Hakuszan) megközelítőleg 100 000 évvel ezelőtt. Az utóbbi 10 000 évben végbemenő vulkanizmus során a kitörések, lávafolyamok és a szétszórt törmelékek formálták a térség domborzatát.[7]

Az első feljegyzett kitörés 706-ban következett be és súlyos erdőtüzeket eredményezett, melyről később a Nara-korszak történelmi folyóirata, a Soku nihongi is beszámolt. Az 1042-es kitörés során keletkezett a Midori-ga-ike krátertó. Az 1480-as tűzvész során a Sirajama Hime szentély nagy része elpusztult. 1554-ben 1 éven át tartó vulkáni aktivitást jegyeztek fel, mely több kisebb krátert hozott létre a csúcs közelében.[7] Legutóbbi kitörése 1659-ben volt. 1668-ban a Tokugava sógunátus uralma alá vonta a régiót. 1871-ben a feudális tartományokat eltörölték és megalapították a prefektúra rendszerét, majd a következő évben a Hakuszant Isikava prefektúrához csatolták. 1872-ben eltörölték a nők belépésének tilalmát a szentélyekbe, ezáltal most először nők is felmehettek a Haku-hegy tetejére. 1925-ben a Sirajama Hime szentélyt kiemelkedő kulturális örökséggé nyilvánították. A terület 1962-ben Nemzeti Park státuszt kapott. 1991-től sífelvonót alakítottak ki. 2005-ben a helyi kisebb városok összeolvadtak és az egységes, új város a Hakuszan nevet kapta. 2011-ben a Hakuszan Nemzeti Park teljes területét geoparkká nyilvánították.

A 2011-es tóhokui földrengés után megnőtt a szeizmikus aktivitás a térségben, melyet főként a csúcs alatti régióban észleltek.[7] Azóta megszűntek a rengések, de a terület továbbra is folyamatos monitorozás alatt áll.

Természet[szerkesztés]

A Hakuszant 1955-ben kvázi-nemzeti parkká nyilvánították, a nemzeti park címet 7 évvel később, 1962. november 12-én kapta meg. A Hakuszan Nemzeti Park teljes kiterjedése 49 900 hektár, amely kelet-nyugati irányban 30 km szélesen, észak-déli irányban 40 km hosszan terül el[4] egészen Tojama prefektúráig. A hegy középső részének meredeksége miatt kevés a kiépített út és ezáltal az emberi behatás mértéke is csekély. Az emberi jelenlét természetes korlátozásával a park egyike a legtermészetközelibb területeknek Japánban. Ennek köszönhető többek között az is, hogy az UNESCO az Ember és Bioszféra Program keretében kijelölt a térségben egy 18 000 hektár magterületű bioszféra rezervátumot.[8]

Télen a Haku-hegyet vastag hóréteg borítja, melyet az évszakosan fújó északkeleti szelek hoznak magukkal. Becslések szerint az 1500 méter, vagy afeletti magasságban 600 millió tonna hó hullik le, mely nagyban hozzájárul a hegyvidék természetes alpesi környezetének és hófödte hegycsúcsainak kialakulásához.

Növényvilág[szerkesztés]

A Haku-hegy egyik ismertetőjegye a rendkívül diverz növényvilága. Több, mint 100 növényfaj elterjedésének nyugati határát képezi a hegy. Biológiai sokféleségének köszönhetően Japán „természeti kincstárának” is hívják.[1] A magasságbeli, topográfiai, hóolvadásbeli különbségeknek megfelelően különböző vegetációs övek alakultak ki. A hegy lábától kezdődően 1 600 méteres magasságig japán bükkerdő a természetes növénytakaró, 1 600 méter és 2 400 méter közötti magasságban főként a szubalpesi zóna jellemző növényfajai − nyírfélék (Betula ermanii), jegenyefenyőfélék (Abies mariesii) − fordulnak elő, míg 2 400 méter feletti magasságban alpesi fajok − szibériai törpefenyvesek (Pinus pumila) − nőnek.[4]

Számos alpesi faj nevében szerepel a hegy neve. Ilyenek például:

  • Hakuszan Kozakura (Primula cuneifolia)
  • Hakuszan Icsige (Anemone narcissiflora)
  • Hakuszan Csidori (Dactylorhiza)
  • Hakuszan Fúro (Geranium yesoemse)
  • Hakuszan Sakunage (Rhododendron brachycarpum)
  • Hakuszan Óbako (Plantago hakusanensis)
  • Gozen Tacsibana (Cornus canadense) – a Gozengamine csúcsról lett elnevezve

Ezen fajok Japán szerte fellelhetők a magashegységekben, de elsőként a Haku-hegyen fedezték fel őket a Hakuszan szentélyhez vezető zarándokutak mentén és ennek alapján nevezték el őket.

Kuro Juri Hakuszan Kozakura Hakuszan Icsige Hakuszan Csidori Komakusza

A Hakuszan a legnyugatabbi alpesi zónával rendelkező hegy, melyet Japán egyik virágokban leggazdagabb hegyeként tartanak számon. A legtöbb virágfaj egyszerre nyílik ki,[4] ezáltal a túraútvonalak mentén különböző alpesi fajok alkotta széles virágmezők terülnek el. Ennek köszönhetően a növényfajok kutatása már korán elkezdődött. Közülük is a Kuro Juri nevű liliomfajtának él itt nagyobb populációja. E liliom Isikava prefektúra egyik őshonos növénye. Az utóbbi években megjelent a hegyen a Komakusza (Dicentra peregrina) nevű lágy szárú növény, melynek eddig nem volt ismert populációja a térségben, ezáltal aggályokat vet fel az ökoszisztéma megzavarását illetően.

2010-ben Isikava Prefektúra Környezetvédelmi Osztálya a Hakuszan Icsigét, a Hakuszan Óbakót és a Hakuszan Szugét sebezhető, a Hakuszan Icsigosinagit, a Hakuszan Kozakurát, a Hakuszan Szaikót, a Hakuszan Csidorit és a Hakuszan Hatazaót a mérsékelten fenyegetett fajok listájára sorolta. Gifu prefektúra a Hakuszan Azamit és a Hakuszan Ominaesit mérsékelten veszélyeztetett fajokká nyilvánította. Azonban egyik faj sem került fel Vörös Listára.

A globális felmelegedés következményeként azonban számos alpesi faj válságba kerülhet.[1] Az átlaghőmérséklet növekedése miatt a növénytársulások egyre magasabbra húzódnak kiszorítva ezzel az ottani fajokat. Ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, akkor a Hakuszan alpesi zónája akár teljesen el is tűnhet.

Állatvilág[szerkesztés]

japán széró

A park természetes élőhelye az örvös medvének (Ursus thibetanus), japán szérónak (Capricornis crispus), japán makákónak (Macaca fuscata) szirti sasnak (Aquila chrysaetos) és számos egyéb nagytestű állatnak. A szirti sas Isikava prefektúra, az alpesi hófajd Gifu prefektúra őshonos madárfaja és a hegyi lejtőkön él. A Meidzsi korszakban az alpesi hófajd teljes populációja eltűnt a területről, de helyi lakosok néhány évvel ezelőtt beszámoltak a faj újbóli felbukkanásáról és 2009-ben rátaláltak és hivatalosan is megerősítették a kihaltnak hitt madár egyetlen példányát, egy nőstényt. A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy az egyed észak felől, a Japán Alpok irányából érkezett a Haku-hegyre. 2011-ben szintén megerősítették ugyanezt a példányt.

A havasi szürkebegy (Prunella collaris) jellegzetes alpesi madárfaj, mely a csúcs közeli sziklák repedéseiben fészkel. Rágcsálók közül az Azumitogari Nezumi (Sorex hosonoi) és a japán hermelin él a területen.[4]

A Hakuszan környékén mintegy 2 000 rovarfaj él, melyek közül néhány szintén viseli a hegy nevét. Ezek:

  • Hakuszan Siriage (Panorpa hakusanensis)
  • Hakuszan Habacsi (Neocolochelyna hakusana)
  • Hakuszan Gomafuabu (Haematopota hakusanensis)

A Kebukakurobaj (Aldrichina grahami) felelős a Kuro Juri nevű liliomféle beporzásáért.

2008-ban a Haku-hegyen eredő és az Isikava prefektúrai Siramine településen átfolyó Tedori-folyóban egy 8,2 centiméteres dinoszaurusz fogmaradványt találtak, mely az eddigi legnagyobb Theropoda fog Japán területéről. Az ragadozó hüllő akár 8,5 méteresre is megnőhetett, a kréta időszak korai barremi időszakában élhetett.

Kultúra[szerkesztés]

A Haku-hegyet az ősidők óta tisztelet övezi, mind az emberek védelmező istenségeként, mind pedig a víz isteneként. Szerzetesek – sőt még a nem hívők is – gyakran elzarándokoltak a hegyre imádkozni és különböző aszketikus gyakorlatokat végezni.[9]

A középkortól kezdve a sugendó vallás szent hegyeként tartják számon és kiindulópontjául szolgált a Hakuszan-kultusz elterjedésének. Tajcsó Dajsi[4] volt az első sugendó pap, aki megmászta a Hakuszant 717-ben és megalapította az első Hakuszan szentélyt. Megközelítőleg 3 000 kultikus szentélyt építettek Japán különböző pontjain, melyek közül kiemelkedik a Hakuszan városában lévő Sirajama Hime szentély. Az egykori Kaga provincia legfőbb sintó szentélyeként szolgáló kegyhely egyik mellékszentélye, az Okunomija a Haku-hegyen található.

Turistautak[szerkesztés]

A terület védettsége miatt kevés a hegyi turistaút.

A három legnépszerűbb túraútvonal a Kankó (観光新道, Kankó Sinmicsi), a Szabó (砂防新道, Szabó Sinmicsi) és a Hirasze turistautak (平瀬道, Hirasze-dó). A Kankó és a Szabó útvonalak az Isikava prefektúrában lévő Hakuszan városában erednek, míg a Hirasze útvonal a Gifu prefektúrában található Ósirakava gáttól indul. Mindhárom útvonal egyetlen nap alatt bejárható, de más útvonalak bejárása akár 2-3 napot is igénybe vehet az egyenetlen terepviszonyok és a rendezetlen útszakaszok függvényében. Főként június és október között népszerű túracélpont.[10]

Tanösvényeken öko-, illetve tó- és virágnéző túrákat is szerveznek.

zarándokutak (禅定道)

Zarándokutak[szerkesztés]

A zen buddhizmus keretein belül először 832-ben hoztak létre zarándokutakat a Hakuszan felé az akkori Ecsizen, Kaga és Mino provinciák irányából. A hegy a zendzsó célpontja lett, aszkéta papok másztak fel a tetejére spirituális gyakorlatokat végezni. Az utak kiépítése hatására a Hakuszan-kultusz virágzásnak indult.[4] Ma ezeket főként hegymászási célra használják.

A három fő zarándokút:

  • Ecsizen zendzsó-dó (越前禅定道) - a Kacujama városában lévő Heiszen-dzsi Hakuszan szentélytől indul a Gozengamine csúcshoz
  • Kaga zendzsó-dó (加賀禅定道) - a Hakuszan városában lévő Sirajama Hime szentélytől indul az Ónandzsimine csúcshoz
  • Mino zendzsó-dó (美濃禅定道) - a Gudzsó városában lévő Nagataki Hakuszan szentélytől indul a Besszan-hegyen át a Gozengamine csúcshoz

Galéria[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mount Haku című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 白山 című japán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. a b c 白山高山植物研究会/はじめに (japán nyelven). hakusanmab.org. [2016. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 2.)
  2. The base of Mt. Haku-san (Ishikawa) - Japan National Tourism Organization”. [2017. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. május 2.) (en nyelvű) 
  3. 翠ヶ池 | 山の最新情報、登山情報 - ヤマレコ (japán nyelven). ヤマレコ. (Hozzáférés: 2018. május 2.)
  4. a b c d e f g h Hakusan National Park_Characteristics [MOE] (angol nyelven). www.env.go.jp. (Hozzáférés: 2018. április 30.)
  5. http://www.pref.ishikawa.lg.jp/hakusan/publish/report/documents/report12-2s.pdf
  6. 白山ベストガイド:白山登山情報 (japán nyelven). www.kagahakusan.jp. (Hozzáférés: 2018. május 3.)
  7. a b c http://www.data.jma.go.jp/svd/vois/data/tokyo/STOCK/souran_eng/volcanoes/054_hakusan.pdf
  8. UNESCO - MAB Biosphere Reserves Directory. www.unesco.org. (Hozzáférés: 2018. április 30.)
  9. Hakusan Heisenji Shrine | DRAGON Story | Welcome to the SHORYUDO. go-centraljapan.jp. (Hozzáférés: 2018. április 30.)
  10. Kaga Onsen Travel: Mount Hakusan (angol nyelven). www.japan-guide.com. (Hozzáférés: 2018. május 2.)