Hajdúbagosi földikutya-rezervátum természetvédelmi terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Koordináták: é. sz. 47° 24′ 34″, k. h. 21° 41′ 22″

A rezervátum bejárata

A 265 hektárnyi területen elterülő földikutya rezervátum Hajdúbagos határában található. Ez a kipusztulás veszélye miatt 1976 óta fokozottan védetté nyilvánított földalatti életet élő, vakondhoz hasonló kis rőtbundás állat, a földikutya élőhelye. Azóta kiderült, hogy a területen a nyugati földikutya fajcsoport erdélyi földikutya faja él.

Fekvése[szerkesztés]

Hajdúbagostól északra, a Nagynyomás nevű legelőn található.

Jellege[szerkesztés]

A terület jellege: ősgyep.

A legelő növény- és állatvilága[szerkesztés]

Magyar kökörcsin (Pulsatilla patensis)
Hangyaleső (Myrmeleon formicarius)
Magyar szegfű (Dianthus pontederae)

Ez a Magyarországon megmaradt erdélyi földikutya populáció egyik legnagyobb hazai élőhelye. Az erdélyi földikutya földikutya teljes világállománya eléri a 10 000 egyedet, a romániai állományt a kutatók közel 9 000 egyedre becsülik, a többi Magyarországon él. Ebben a rezervátumban kb. 190 példány élhet.[1]

Mezei iringó

Mivel a természetes élőhelyei az ősgyepek területei a mezőgazdasági termelés terjeszkedésével nagyon visszaszorultak, ezért fokozott védelemre szorul.

A Nagynyomás nevű füves legelő mélyebb részeit még az 1980-as években is víz borította, azonban az utóbbi szárazabb évek miatt a vizes részek visszahúzódtak, ami a földikutya terjeszkedését is elősegíti.

A még víz borította nedvesebb részek máig a vonuló madarak pihenőhelyei.

A legelőn a földikutyán kívül több ritka növény és állatfaj is menedéket talált.

Itt virít a magyar kökörcsin, magyar szegfű, a homoki nőszirom. Az ernyős sárma hagymája pedig a földikutya egyik kedvenc csemegéje.

Az akácos szegélyezte ősgyepben több gyíkféle mint a homoki gyík, vagy a fürge gyík, az imádkozó sáska és a hangyaleső él.

A terület különösen gazdag növény- és állatvilágát jellemzi, hogy 90 gerinces állatfajt és 136 növényfajt számoltak össze itt.

A földikutya leírása[szerkesztés]

Földikutya (Spalax leucodon)
Homoki nőszirom

A földikutya (Nannospalax leucodon) alig 20 cm hosszúságú kis rőtbundás állat, hatalmas kiálló metszőfogakkal. Hasonlóan a többi föld alatt élő állathoz vak, a szeme helyén, a szemgödör fölött folyamatos szőrrel fedett bőr borítja. Tájékozódni a föld alatti üregekben szaglása és hőmérsékletet érzékelő sörtéi segítségével tud. Fülkagylója nincs. Az állatka súlya alig negyed kg.

Ernyős sárma

Tápláléka növényi eredetű. Gyökerekkel, gumókkal táplálkozik. A táplálkozási szokásainak vizsgálata során a kutatók néhány földalatti járatrendszerét kiásták; az egyik ilyen járat 3 gyermekfej nagyságú élelmiszer raktár üregből állt. Az egyik üregben fűféléket találtak felhalmozva, a másik két melléküreg pedig 6-8 cm-esre felszabdalt mezei iringó gyökérrel és ernyős sárma hagymájával volt tele.

Túrásai a vakondénál jóval nagyobbak, és durvább szemcséjűek. Járatait úgy építi, hogy a talajt a fejével tolja maga előtt. A föld felszínére kinyomott földhurkák vastagságából pedig arra lehet következtetni, hogy milyen méretű az állat, és arra, hogy a lakó, vagy táplálkozó kamrájából való-e a kitolt földkupac. A táplálkozó kamrája ugyanis a gyökérszinten húzódik, 25-30 cm mélységben, ennek a földje sötétebb színű, míg a lakókamrája körülbelül egy méter mélységben húzódik, és az innen kitúrt föld színe is világosabb.

Az alsó lakóüregrendszer helyenként kiöblösödik, a legalsó üreg a pihenőhelye, mellette található a nőstény egyednél a kölyöknevelő fészek, és a táplálkozási raktárak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kárpát-medencei Nyugati földikutya kisfajok Fajmegőrzési terv. Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért Felelős Államtitkárság, 2013. (Hozzáférés: 2018. január 13.)

Források[szerkesztés]

Hajdúbagosi földikutya-rezervátum TT. (Hozzáférés: 2018. január 22.)

Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8 

László, Garami. Védett természeti értékeink. ISBN 963-243-239-8 

Zöld Zsibongó

További információk[szerkesztés]

Bagosi krónika. Hajdúbagos Község Tanácsa, 130-136 eredeti számozás 126-132 pdf számozása. o. (1975). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Egy alkalommal saját szememmel láttam, hogy miként szerzi élelmét. Egy tengeri tábla szélén haladtam csendesen és egyszer arra lettem figyelmes, hogy előttem egy csöves tengeri a mozdulatlan társai közt különösen rezegni kezdett, tövén pedig a föld mozgott. Nemsokára, ahogy megállva csendben figyelni kezdettem, látom: a tengeri egyszercsak kiborul. Kis idő múlva a tengerit valaki vagy valami erősen meghúzta s előbb egy fej, majd egy állatka bújt ki a földből: a földikutya. Kevéske ideig mozdulatlanul várt és amikor meggyőződött arról, hogy veszély nem fenyegeti, a kiborított kukoricához ment, első lábaival és fogaival ügyesen lehúzta a csövet takaró leveleket, a zsenge csövet kettéharapta s egyik felével eltűnt a járatában. Valószínű, hogy a cső másik részéért is visszajött, de én azt már nem vártam meg.”