Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 24′ 34″, k. h. 21° 41′ 22″

A rezervátum bejárata

A 265 hektárnyi területen elterülő földikutya rezervátum Hajdúbagos határában található. Ez a kipusztulás veszélye miatt 1976 óta fokozottan védetté nyilvánított földalatti életet élő, vakondhoz hasonló kis rőtbundás állat, a földikutya élőhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Hajdúbagostól északra, a Nagynyomás nevű legelőn található.

Jellege[szerkesztés]

A terület jellege: ősgyep.

A legelő növény- és állatvilága[szerkesztés]

Magyar kökörcsin (Pulsatilla patensis)
Hangyaleső (Myrmeleon formicarius)
Magyar szegfű (Dianthus pontederae)

Ez a Magyarországon megmaradt földikutya populáció egyik legnagyobb élőhelye, ugyanis mára a földikutya teljes állománya alig 1000 példány.

Mezei iringó

Mivel a természetes élőhelyei az ősgyepek területei a mezőgazdasági termelés terjeszkedésével nagyon visszaszorultak, ezért fokozott védelemre szorul.

A Nagynyomás nevű füves legelő mélyebb részeit még az 1980-as években is víz borította, azonban az utóbbi szárazabb évek miatt a vizes részek visszahúzódtak, ami a földikutya terjeszkedését is elősegíti.

A még víz borította nedvesebb részek máig a vonuló madarak pihenőhelyei.

A legelőn a földikutyán kívül több ritka növény és állatfaj is menedéket talált.

Itt virít a magyar kökörcsin, magyar szegfű, a homoki nőszirom. Az ernyős sárma hagymája pedig a földikutya egyik kedvenc csemegéje.

Az akácos szegélyezte ősgyepben több gyíkféle mint a homoki gyík, vagy a fürge gyík, az imádkozó sáska és a hangyaleső él.

A terület különösen gazdag növény- és állatvilágát jellemzi, hogy 90 gerinces állatfajt és 136 növényfajt számoltak össze itt.

A földikutya leírása[szerkesztés]

Földikutya (Spalax leucodon)
Homoki nőszirom

A földikutya (Nannospalax leucodon) alig 20 cm hosszúságú kis rőtbundás állat, hatalmas kiálló metszőfogakkal. Hasonlóan a többi föld alatt élő állathoz vak, a szeme helyén, a szemgödör fölött folyamatos szőrrel fedett bőr borítja. Tájékozódni a föld alatti üregekben szaglása és hőmérsékletet érzékelő sörtéi segítségével tud. Fülkagylója nincs. Az állatka súlya alig negyed kg.

Ernyős sárma

Tápláléka növényi eredetű. Gyökerekkel, gumókkal táplálkozik. A táplálkozási szokásainak vizsgálata során a kutatók néhány földalatti járatrendszerét kiásták; az egyik ilyen járat 3 gyermekfej nagyságú élelmiszer raktár üregből állt. Az egyik üregben fűféléket találtak felhalmozva, a másik két melléküreg pedig 6-8 cm-esre felszabdalt mezei iringó gyökérrel és ernyős sárma hagymájával volt tele.

Túrásai a vakondénál jóval nagyobbak, és durvább szemcséjűek. Járatait úgy építi, hogy a talajt a fejével tolja maga előtt. A föld felszínére kinyomott földhurkák vastagságából pedig arra lehet következtetni, hogy milyen méretű az állat, és arra, hogy a lakó, vagy táplálkozó kamrájából való-e a kitolt földkupac. A táplálkozó kamrája ugyanis a gyökérszinten húzódik, 25-30 cm mélységben, ennek a földje sötétebb színű, míg a lakókamrája körülbelül egy méter mélységben húzódik, és az innen kitúrt föld színe is világosabb.

Az alsó lakóüregrendszer helyenként kiöblösödik, a legalsó üreg a pihenőhelye, mellette található a nőstény egyednél a kölyöknevelő fészek, és a táplálkozási raktárak.

Források[szerkesztés]

  • Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága
  • Garami László: Védett természeti értékeink ISBN 9632432398
  • Zöld Zsibongó