Erdélyi földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Erdélyi földikutya
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: Nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon))
Faj: N. (leucodon) transsylvanicus
Tudományos név
Nannospalax (leucodon) transsylvanicus
Szinonimák

Az erdélyi földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja.

Előfordulás[szerkesztés]

A Kárpát-medence földikutyáknak alkalmas élőhelyei közül a leghűvösebb klímájú területein őshonos. Országok szerint: Magyarország, Románia. A romániai állományt a kutatók közel 9000 egyedre becsülik. A faj teljes világállománya eléri a 10 000 egyedet.

Kolozsvári populáció[szerkesztés]

A legnagyobb populáció egy Kolozsvártól északra fekvő 40 ezer hektáros területen található.

Hajdúhadházi populáció[szerkesztés]

A Hajdúhadház melletti katonai lőtéren az élőhely kiterjedése 1675 ha, a növényzete túlnyomórészt homoki sztyeprét, jó állapotú nyílt és zárt homokpuszta-gyepek, valamint a degradált nyílt és zárt homokpuszta-gyepek alkotják, de kisebb erdőfoltok és mocsaras területek is megtalálhatóak a területen, mely Natura 2000-es terület is egyben: Liget-legelő HUHN21164[3][4] Becsült példányszám: 800 - 1000 egyed. Tervezett beruházások, aktívabb gyakorlótér használat miatt felmerült az ottani állományok részbeni vagy szükség esetén teljes áttelepítése. Ebből az állományból hozták létre az első mesterségesen alapított állományt a bagaméri Malom-gáton.

Hajdúbagosi populáció[szerkesztés]

Az 1960-as évek elején fedezték fel.[5] A populáció két élőhelyen él egymás közelében. Az egyik a 265 ha-os Hajdúbagosi földikutya-rezervátum,[6] melyet homoki sztyeprét borít, kisebb erdőfoltokkal és egy mélyebb, mocsaras területtel (Nagy-nyomás). A másik élőhely a 30 ha-os bellegelő, melyet a Földikutya Rezervátumban találhatónál kissé degradáltabb állapotú homoki sztyeprét borít. Az itt élő földikutyák becsült száma tizenöt-húsz példány lehet. Ez az élőhely több magánszemély tulajdonában áll és semmilyen védettséget nem élvez. Natura 2000-es terület is egyben: Hajdúbagosi-legelő HUHN20017[7] Becsült példányszám: 200 egyed.

Debrecen-Józsai populáció[szerkesztés]

Az élőhely az egykor hatalmas debreceni Bellegelő egyik utolsó darabja. Kiterjedése 60 ha, ebből túlságosan mély fekvésű kb. 20-25 ha. Növényzete löszlegelő illetve alföldi mocsárrétek a Tocó-patak közelében. Helyi jelentőségű védett természeti terület (Tócóvölgy TT) és Natura 2000 különleges (nem kiemelt jelentőségű) természetmegőrzési terület: Tócó-völgy HUHN20122[8][9] Az erdélyi földikutya legveszélyeztetettebb hazai populációja, melynek hosszú távú fennmaradása erősen kérdéses. Veszélyeztető tényezőket: folyamatos emberi jelenlét, kutyasétáltatók nagy száma, illegális beszántások, állomány kis egyedszáma, beszűkült élőhely, illetve a legeltetés is nehézségekbe ütközik.

Bagaméri populáció[szerkesztés]

A bagaméri Malom-gáton[10] 2013 óta élnek újra földikutyák. (Az 1970-es években tűntek el.[11]) 2013 és 2014 őszén 12 és 7[12] egyedet telepítettek át a hajdúhadházi populációból (beleértve a Tégláson talált magányos egyedet is[13][14] ). 2018 tavaszán több, mint 60 egyedből állt a populáció.[11][15] Natura 2000-es terület: Kék-Kálló-völgye HUHN20016[16][17]
A populáció létrehozása a természetvédelem számára különösen nagy kihívást jelentett. Szemben az üreglakó fajokkal, mint amilyen az ürge, nem állt rendelkezésre módszertani leírás új populációk létrehozásához. A program előkészületei 2012-ben kezdődtek, az első gyakorlati lépések pedig 2013-ban vették kezdetüket. E világviszonylatban is egyedülálló akció már lezárult szakasza meglepően sikeresnek bizonyult; valamennyi áttelepített egyed életben maradt. A X. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Absztrakt kötete[18] két fejezetben is foglalkozik a projekttel:

  • 12. oldal: A szélsőségesen talajlakó rágcsálók megmentésének legjobb módja? Új földikutya populációk létrehozása Magyarországon
  • 63. oldal: Egy áttelepített erdélyi földikutya Nannospalax (leucodon) transsylvanicus populáció egy éves tér- és időbeli szezonális aktivitása

Létavértesi populáció[szerkesztés]

A létavértesi löszgyeppel borított ún. Löszletörésen (Kopasz-dombon) 2015 óta élnek földikutyák. Az egyedek egy Debrecen határában, kötött talajú, megszűnése által fenyegetett töredék populációból lettek áttelepítve.[19] Natura 2000-es terület: Pocsaji-kapu HUHN20010[20][21]

Megjelenés[szerkesztés]

A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  2. Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 159-164 eredeti számozás 165-170 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Spalax hungaricus transsylvanicus” 
  3. Liget-legelő HUHN21164. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  4. A Liget-legelő (Geszteréd, Hajdúhadház, Hajdúsámson) javasolt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület természetvédelmi fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  5. Sterbetz, István (1965-1966). A földikutya új magyarországi lelőhelye Nyírbélteken. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve (8-9). (Hozzáférés ideje: 2018. január 27.) „Örvendetes esemény volt, amikor az utóbbi években a Természettudományi Múzeum munkatársai a hozzájuk érkezett bejelentés nyomán egy újabb földikutya lelőhelyet kutattak át Hajdúbagos határában. Az új keletmagyarországi lelőhely feltételezhetően szép állománnyal rendelkezik, de mindenekelőtt az a szerencsés adottsága, hogy itt még természetes, ősi környezetben, rétterület talajában találhatjuk az állatot. Hajdúbagos ma kétségtelenül az ország legnagyobb populációjának élettere, és a terület intézményesített védelem alá helyezése, kívánatos természetvédelmi feladataink egyike.” 
  6. Hajdúbagosi földikutya-rezervátum TT. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  7. Hajdúbagosi-legelő HUHN20017. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  8. Tócó-völgy HUHN20122. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  9. A Tócó-völgy (HUHN20122) különleges természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  10. Bagaméri Kék-Kálló-völgy és álmosdi Daru-láp. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  11. a b Az év emlőse, a földikutya. Család-Barát pp. 36:50-től. Duna Televízió, 2018. április 18. [2018. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  12. Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. április 22.)
  13. Öt új rádióadó Magyarországon – a földikutyák hullámhosszán, 2017. július 26. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  14. Magányos földikutya a hajdúságból, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  15. Új erdélyi földikutya populáció létrehozása a bagaméri Malom-gáton, 2014. szeptember 11. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  16. Kék-Kálló-völgye HUHN20016. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  17. A Kék-Kálló-völgye (HUHN20016) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  18. X. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Absztrakt kötet, 2016. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  19. Nyugati földikutya kimentés a Hajdúság-Dél-Nyírség Tájegység területén, 2016. december 19. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  20. Pocsaji-kapu HUHN20010. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
  21. A Pocsaji-kapu (HUHN20010) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Németh, Attila, Molnár, Attila, Szél, László, Horváth, Tibor, Demeter, László, Csorba, Gábor (2013). Hogyan telepítsünk át földikutyát? Módszertani megfontolások szélsőségesen talajlakó rágcsálók megmentéséhez. Természetvédelmi közlemények 19, 15-33. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 27.)  
  • Németh, Attila, Révay, Tamás, Hegyeli, Zsolt, Farkas, János, Czabán, Dávid, Rózsás Anita, Csorba, Gábor (2009). Chromosomal forms and risk assessment of Nannospalax (superspecies leucodon) (Mammalia: Rodentia) in the Carpathian Basin.. Folia Zoologica 58 (3), 349–361. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 21.) „Chromosome number 2n=50, NF= 84 which consists of 4 pairs of metacentric autosomes, 7 pairs of submetacentric autosomes, 5 pairs of subtelocentric autosomes and 8 pairs of acrocentric autosomes. The X chromosome is large and metacentric, whereas the Y chromosome is large and submetacentric” 
  • Németh, Attila, Csorba, Gábor, Farkas, János (2006). A hazai földikutyák (Spalax leucodon) kromoszóma-vizsgálatának módszertana és első eredményei. Állattani Közlemények 92, 153-157. o. (Hozzáférés ideje: 2018. december 21.) „A vérvétel során egyetlen állat sem sérült vagy betegedett meg. Minden megfogott állattól sikerült levenni 3–4 csepp vért, majd ezt követően egy héten belül egészségesen visszaengedtük őket ugyanabba a járatrendszerbe, melyből megfogtuk. A laborvizsgálatok során számtalan sikertelen kísérletet követően egy populáció kromoszómaszámát sikerült megállapítani: a Debrecen–Józsa közelében, a Tócó patak árterületén fekvő Nagylegelőn élő földikutyák kromoszómaszáma 2n= 50.” 
  • Bagosi krónika. Hajdúbagos Község Tanácsa, 130-136 eredeti számozás 126-132 pdf számozása. o. (1975). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Egy alkalommal saját szememmel láttam, hogy miként szerzi élelmét. Egy tengeri tábla szélén haladtam csendesen és egyszer arra lettem figyelmes, hogy előttem egy csöves tengeri a mozdulatlan társai közt különösen rezegni kezdett, tövén pedig a föld mozgott. Nemsokára, ahogy megállva csendben figyelni kezdettem, látom: a tengeri egyszercsak kiborul. Kis idő múlva a tengerit valaki vagy valami erősen meghúzta s előbb egy fej, majd egy állatka bújt ki a földből: a földikutya. Kevéske ideig mozdulatlanul várt és amikor meggyőződött arról, hogy veszély nem fenyegeti, a kiborított kukoricához ment, első lábaival és fogaival ügyesen lehúzta a csövet takaró leveleket, a zsenge csövet kettéharapta s egyik felével eltűnt a járatában. Valószínű, hogy a cső másik részéért is visszajött, de én azt már nem vártam meg.” 
  • Natura 2000 Network Viewer. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  • TIR - Közönségszolgálati Modul. [2007. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]