Erdélyi földikutya

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi földikutya
Természetvédelmi státusz
Adathiányos[1]
Sebezhető
      [2]
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft[3]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: Nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon))
Faj: N. (leucodon) transsylvanicus
Tudományos név
Nannospalax (leucodon) transsylvanicus
Szinonimák

Az erdélyi földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja.

Előfordulás[szerkesztés]

A Kárpát-medence földikutyáknak alkalmas élőhelyei közül a leghűvösebb klímájú területein őshonos. Országok szerint: Magyarország, Románia. A romániai állományt a kutatók közel 9000 egyedre becsülik. A faj teljes világállománya eléri a 10 000 egyedet.

Kolozsvári populáció[szerkesztés]

A legnagyobb populáció egy Kolozsvártól északra fekvő 40 ezer hektáros területen található.

Hajdúhadházi populáció[szerkesztés]

A Hajdúhadház melletti katonai lőtéren az élőhely kiterjedése 1675 ha, a növényzete túlnyomórészt homoki sztyeprét, jó állapotú nyílt és zárt homokpuszta-gyepek, valamint a degradált nyílt és zárt homokpuszta-gyepek alkotják, de kisebb erdőfoltok és mocsaras területek is megtalálhatóak a területen, mely Natura 2000-es terület is egyben: Liget-legelő HUHN21164[5][6] Becsült példányszám: 800 - 1000 egyed. Tervezett beruházások, aktívabb gyakorlótér használat miatt felmerült az ottani állományok részbeni vagy szükség esetén teljes áttelepítése. Ebből az állományból hozták létre az első mesterségesen alapított állományt a bagaméri Malom-gáton.

Hajdúbagosi populáció[szerkesztés]

Az 1960-as évek elején fedezték fel.[7] A populáció két élőhelyen él egymás közelében. Az egyik a 265 ha-os Hajdúbagosi földikutya-rezervátum,[8] melyet homoki sztyeprét borít, kisebb erdőfoltokkal és egy mélyebb, mocsaras területtel (Nagy-nyomás). A másik élőhely a 30 ha-os bellegelő, melyet a Földikutya Rezervátumban találhatónál kissé degradáltabb állapotú homoki sztyeprét borít. Az itt élő földikutyák becsült száma tizenöt-húsz példány lehet. Ez az élőhely több magánszemély tulajdonában áll és semmilyen védettséget nem élvez. Natura 2000-es terület is egyben: Hajdúbagosi-legelő HUHN20017[9] Becsült példányszám: 200 egyed.

Debrecen-Józsai populáció[szerkesztés]

Az élőhely az egykor hatalmas debreceni Bellegelő egyik utolsó darabja. Kiterjedése 60 ha, ebből túlságosan mély fekvésű kb. 20-25 ha. Növényzete löszlegelő illetve alföldi mocsárrétek a Tocó-patak közelében. Helyi jelentőségű védett természeti terület (Tócóvölgy TT) és Natura 2000 különleges (nem kiemelt jelentőségű) természetmegőrzési terület: Tócó-völgy HUHN20122[10][11] Az erdélyi földikutya legveszélyeztetettebb hazai populációja, melynek hosszú távú fennmaradása erősen kérdéses. Veszélyeztető tényezőket: folyamatos emberi jelenlét, kutyasétáltatók nagy száma, illegális beszántások, állomány kis egyedszáma, beszűkült élőhely, illetve a legeltetés is nehézségekbe ütközik.

Bagaméri populáció[szerkesztés]

A bagaméri Malom-gáton[12] 2013 óta élnek újra földikutyák. (Az 1970-es években tűntek el.[13]) 2013 és 2014 őszén 12 és 7[14] egyedet telepítettek át a hajdúhadházi populációból (beleértve a Tégláson talált magányos egyedet is[15][16] ). 2018 tavaszán több, mint 60 egyedből állt a populáció.[13][17] Natura 2000-es terület: Kék-Kálló-völgye HUHN20016[18][19]
A populáció létrehozása a természetvédelem számára különösen nagy kihívást jelentett. Szemben az üreglakó fajokkal, mint amilyen az ürge, nem állt rendelkezésre módszertani leírás új populációk létrehozásához. A program előkészületei 2012-ben kezdődtek, az első gyakorlati lépések pedig 2013-ban vették kezdetüket. E világviszonylatban is egyedülálló akció már lezárult szakasza meglepően sikeresnek bizonyult; valamennyi áttelepített egyed életben maradt. A X. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Absztrakt kötete[20] két fejezetben is foglalkozik a projekttel:

  • 12. oldal: A szélsőségesen talajlakó rágcsálók megmentésének legjobb módja? Új földikutya populációk létrehozása Magyarországon
  • 63. oldal: Egy áttelepített erdélyi földikutya Nannospalax (leucodon) transsylvanicus populáció egy éves tér- és időbeli szezonális aktivitása

Létavértesi populáció[szerkesztés]

A létavértesi löszgyeppel borított ún. Löszletörésen (Kopasz-dombon) 2015 óta élnek földikutyák. Az egyedek egy Debrecen határában, kötött talajú, megszűnése által fenyegetett töredék populációból lettek áttelepítve.[21] Natura 2000-es terület: Pocsaji-kapu HUHN20010[22][23]

Megjelenés[szerkesztés]

A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nannospalax leucodon. www.iucnredlist.org
  2. ↑ Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8 
  3. ↑ nyugati földikutya. termeszetvedelem.hu. Agrárminisztérium, Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság KVVM (Hozzáférés: 2024. február 24.)
  4. ↑ Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 159-164 eredeti számozás 165-170 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Spalax hungaricus transsylvanicus” 
  5. ↑ Liget-legelő HUHN21164. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  6. ↑ A Liget-legelő (Geszteréd, Hajdúhadház, Hajdúsámson) javasolt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület természetvédelmi fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  7. ↑ Sterbetz, István (1965-1966). A földikutya új magyarországi lelőhelye Nyírbélteken. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve (8-9). (Hozzáférés: 2018. január 27.) „Örvendetes esemény volt, amikor az utóbbi években a Természettudományi Múzeum munkatársai a hozzájuk érkezett bejelentés nyomán egy újabb földikutya lelőhelyet kutattak át Hajdúbagos határában. Az új keletmagyarországi lelőhely feltételezhetően szép állománnyal rendelkezik, de mindenekelőtt az a szerencsés adottsága, hogy itt még természetes, ősi környezetben, rétterület talajában találhatjuk az állatot. Hajdúbagos ma kétségtelenül az ország legnagyobb populációjának élettere, és a terület intézményesített védelem alá helyezése, kívánatos természetvédelmi feladataink egyike.” 
  8. ↑ Hajdúbagosi földikutya-rezervátum TT. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  9. ↑ Hajdúbagosi-legelő HUHN20017. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  10. ↑ Tócó-völgy HUHN20122. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  11. ↑ A Tócó-völgy (HUHN20122) különleges természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  12. ↑ Bagaméri Kék-Kálló-völgy és álmosdi Daru-láp. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  13. ↑ a b Az év emlőse, a földikutya. Család-Barát pp. 36:50-től. Duna Televízió, 2018. április 18. [2018. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  14. ↑ Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. április 22.)
  15. ↑ Öt új rádióadó Magyarországon – a földikutyák hullámhosszán, 2017. július 26. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  16. ↑ Magányos földikutya a hajdúságból, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  17. ↑ Új erdélyi földikutya populáció létrehozása a bagaméri Malom-gáton, 2014. szeptember 11. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  18. ↑ Kék-Kálló-völgye HUHN20016. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  19. ↑ A Kék-Kálló-völgye (HUHN20016) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  20. ↑ X. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Absztrakt kötet, 2016. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  21. ↑ Nyugati földikutya kimentés a Hajdúság-Dél-Nyírség Tájegység területén, 2016. december 19. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  22. ↑ Pocsaji-kapu HUHN20010. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
  23. ↑ A Pocsaji-kapu (HUHN20010) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Németh, Attila, Molnár, Attila, Szél, László, Horváth, Tibor, Demeter, László, Csorba, Gábor (2013). Hogyan telepítsünk át földikutyát? Módszertani megfontolások szélsőségesen talajlakó rágcsálók megmentéséhez. Természetvédelmi közlemények 19, 15-33. o. (Hozzáférés: 2018. január 27.)  
  • Németh, Attila, Révay, Tamás, Hegyeli, Zsolt, Farkas, János, Czabán, Dávid, Rózsás Anita, Csorba, Gábor (2009). Chromosomal forms and risk assessment of Nannospalax (superspecies leucodon) (Mammalia: Rodentia) in the Carpathian Basin.. Folia Zoologica 58 (3), 349–361. o. [2017. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 21.) „Chromosome number 2n=50, NF= 84 which consists of 4 pairs of metacentric autosomes, 7 pairs of submetacentric autosomes, 5 pairs of subtelocentric autosomes and 8 pairs of acrocentric autosomes. The X chromosome is large and metacentric, whereas the Y chromosome is large and submetacentric” 
  • Németh, Attila, Csorba, Gábor, Farkas, János (2006). A hazai földikutyák (Spalax leucodon) kromoszóma-vizsgálatának módszertana és első eredményei. Állattani Közlemények 92, 153-157. o. (Hozzáférés: 2018. december 21.) „A vérvétel során egyetlen állat sem sérült vagy betegedett meg. Minden megfogott állattól sikerült levenni 3–4 csepp vért, majd ezt követően egy héten belül egészségesen visszaengedtük őket ugyanabba a járatrendszerbe, melyből megfogtuk. A laborvizsgálatok során számtalan sikertelen kísérletet követően egy populáció kromoszómaszámát sikerült megállapítani: a Debrecen–Józsa közelében, a Tócó patak árterületén fekvő Nagylegelőn élő földikutyák kromoszómaszáma 2n= 50.” 
  • Bagosi krónika. Hajdúbagos Község Tanácsa, 130-136 eredeti számozás 126-132 pdf számozása. o. (1975). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Egy alkalommal saját szememmel láttam, hogy miként szerzi élelmét. Egy tengeri tábla szélén haladtam csendesen és egyszer arra lettem figyelmes, hogy előttem egy csöves tengeri a mozdulatlan társai közt különösen rezegni kezdett, tövén pedig a föld mozgott. Nemsokára, ahogy megállva csendben figyelni kezdettem, látom: a tengeri egyszercsak kiborul. Kis idő múlva a tengerit valaki vagy valami erősen meghúzta s előbb egy fej, majd egy állatka bújt ki a földből: a földikutya. Kevéske ideig mozdulatlanul várt és amikor meggyőződött arról, hogy veszély nem fenyegeti, a kiborított kukoricához ment, első lábaival és fogaival ügyesen lehúzta a csövet takaró leveleket, a zsenge csövet kettéharapta s egyik felével eltűnt a járatában. Valószínű, hogy a cső másik részéért is visszajött, de én azt már nem vártam meg.” 
  • Natura 2000 Network Viewer. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  • TIR - Közönségszolgálati Modul. [2007. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Erdélyi_földikutya&oldid=26916563”