Délvidéki földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Délvidéki földikutya
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: Nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon))
Faj: N. (leucodon) montanosyrmiensis
Tudományos név
Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis

A délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja. Szerb kutatók fedezték fel az 1970-es években az újvidéki populációból származó példányok kromoszómavizsgálata alapján.
Egyedszáma biztosan kevesebb, mint ezer és valószínűleg kevesebb, mint nyolcszáz.[2]

Előfordulás[szerkesztés]

Első állományai a Duna jobb partján Tarcal-hegységben kerültek elő, ezen kívül csak a Duna–Tisza köze területén vannak állományai.[2]

Albertirsai populáció[szerkesztés]

Több mint 110 év után ismét bebizonyosodott a földikutya jelenléte Pest megyében. Ez utóbbi előfordulás az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoportjának köszönhető, akik 2017 április 18-án felszínen mozgó példányt filmeztek le a település határában.[3][4] Albertirsa a faj eddig ismert legészakibb előfordulási helye.[5] Az állomány méretének felmérése sem zárult még le, de az már most látható, hogy nem elhanyagolható az itt élő populáció sem.[6] Natura 2000-es terület: Gerje-mente HUDI20021[7][8]

Bajai populáció[szerkesztés]

2013-ban fedezték fel, egy régi földikutyát ábrázoló régi fénykép előkerülése után.[9] A Baja határában lévő 130 hektáros egykori katonai lőtér homoki gyeppel borított területén él a világ délvidéki földikutya-állományának túlnyomó része.[10] A 2016 novemberi állományfelmérés eredménye szerint 320 példány él a területen.[11] A földművelésügyi miniszter 7/2017. (II. 28.) FM rendeletével[12] országos jelentőségű védett természeti területté, rezervátummá nyilvánította a bajai populáció élőhelyét.[13]

Kelebiai-Ásotthalmi populáció[szerkesztés]

2008-ban fedezték fel, ekkor sikerült először kutatóknak példányokat befogni. Utak, faültetvények és művelt területek szabdalják apró töredékpopulációkra. A magyar oldalon található élőhely fragmentumok kiterjedése összesen 16 ha, homoki sztyepprét és fiatal parlag borítja őket. Egyedszámát 2013-ban 100-150 példányra becsülték.[14] Országos szintű védett területté nyilvánításuk – a Körös-éri Tájvédelmi Körzet[15] részeként – többek között az itt élő földikutya populáció jelentősége miatt, 2012-ben történt meg. Az élőhely nagy része Natura 2000 terület is: Déli Homokhátság HUKN20008.[16][17] A populáció összefüggésben áll a határ szerb oldalán található Szabadkai Homokvidék Tájvédelmi Terület (Subotička Peščara)[18] földikutya állományával.[14]

  • 2016 szeptemberében 9 veszélyben lévő délvidéki földikutya áttelepítésével[19] újabb élőhelyet vettek birtokba a földikutyák az öttömösi Baromjárásban.[20]
  • 2017-ben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága zöldfolyosókat alakított ki az egymástól elszigetelt Kelebia környéki állományok összekapcsolására,[21] nagyjából 10 hektáros élőhelybővítést hajtott végre, mely a közeli jövőben várhatón a határmenti állomány növekedéséhez járul majd hozzá.[22]

Újvidéki populáció[szerkesztés]

A Tarcal-hegység északkeleti, hegylábi területein pihenő-, nyaralóövezetben található (Stražilovo (en) (település: Karlóca, közelben Nagyremete) és Čortanovci) utak, faültetvények és művelt területek szabdalják apró töredékpopulációkra. Nagymértékben elkülönül a többi populációtól. A legkisebb egyedszámú populáció, minden bizonnyal a száz egyedet sem éri el, határozott és folyamatos csökkenést mutat. Feltételezhető, hogy egy évtizeden belül eltűnik. Rendkívül fragmentált, a legnagyobb veszélyt az élőhelyek átalakulása és a megmaradt gyepek és parlagon hagyott földek megszűnése, beépítése jelenti.[23]

Megjelenés[szerkesztés]

A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  2. a b Földikutya. Egyenlítő pp. 29:15. OzoneTV, 2018. február 20. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  3. Gábor, Csorba: Ha kinéz a földikutya…, 2017. október 2. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  4. Pásztor, János Attila: Szenzációs felfedezés Albertirsán, 2017. május 7. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  5. Délvidéki földikutya Albertirsánál, 2018. május 13. (Hozzáférés: 2018. június 3.)
  6. Az Év Emlőse: a földikutya, 2018. január 12. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  7. Gerje-mente HUDI20021. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  8. A HUDI20021 Gerje mente kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  9. Új földikutya állományra bukkantak a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei Baja mellett., 2013. (Hozzáférés: 2018. január 13.) „a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek a kezébe került egy többéves, évtizedes fénykép, amely egy vödörbe menekített földikutyát örökített meg. A fotó tulajdonosától megtudták, hogy az állatot annak idején Bajától keletre, egy elhagyott, valamikor katonai gyakorlótérként használt területen találták.”
  10. Azok a csodálatos bajai földikutyák, 2016. október 5. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  11. 2016 novemberi állományfelmérés Baján, 2016. 11. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  12. földművelésügyi miniszter 7/2017. (II. 28.) FM rendelete, 2017. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  13. Védett természetvédelmi terület lett a bajai földikutya élőhelye, 2017. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  14. a b Kárpát-medencei Nyugati földikutya kisfajok Fajmegőrzési terv. Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért Felelős Államtitkárság (2013) (Hozzáférés: 2018. jan. 13.)
  15. Körös- éri Tájvédelmi Körzet. (Hozzáférés: 2018. december 20.)
  16. Déli Homokhátság HUKN20008. (Hozzáférés: 2018. január 15.)
  17. Déli Homokhátság (HUKN20008) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  18. Szabadkai-homokvidék Tájvédelmi Terület posztere szerbül és magyarul, 2014. március 16. (Hozzáférés: 2018. január 15.)
  19. A délvidéki földikutya mentőakció, 2017
  20. Öttömösi Szent Ágoston Katolikus Általános Iskola és Óvoda részvétele délvidéki földikutya visszatelepítésén, 2016. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. január 15.)
  21. Gábor, Csorba: Ha kinéz a földikutya…, 2017. október 2. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  22. Az Év Emlőse: a földikutya, 2018. január 12. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  23. Kutatási zárójelentés A bajai földikutya-populáció felmérése és akcióterv kidolgozása. Földművelésügyi Minisztérium. (Hozzáférés: 2018. január 13.)

Források[szerkesztés]

Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]