Szerémségi földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szerémségi földikutya
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: Nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon))
Faj: N. (leucodon) syrmiensis
Tudományos név
Nannospalax (leucodon) syrmiensis
Szinonimák

A szerémségi földikutya (Nannospalax (leucodon) syrmiensis) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja.

Előfordulás[szerkesztés]

A Kárpát-medence legcsapadékosabb legkiegyenlítettebb klímájú területein élt. Magyarországon a Dunántúlon, Szerbiában a vajdasági Szerémségben és Macsóságban (a Szávától délre, a Drina és a Kolubara (wd) folyók között elterülő sík- és alacsony dombvidéki terület);[2] továbbá valószínűleg a Kisalföldön és Horvátországban, Szlavóniában élt.

Megjelenés[szerkesztés]

A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.

Kihalására utaló tények[szerkesztés]

Dunántúli előfordulásukról utoljára 1925-ben,[3] szerémségiről 1984-ben tettek közé utoljára adatokat. Egyetlen ismert előfordulási területén sem élnek ma földikutyák, és ezen területek környékén sem találni potenciális élőhelyeket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 133-140 eredeti számozás 139-146 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Spalax monticola syrmiensis” 
  2. Faragó Imre: TÉRKÉPÉSZETI FÖLDRAJZ I. A KÁRPÁT-TÉRSÉG TÉRKÉPÉSZETI FÖLDRAJZA, 2015. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  3. Éhik, Gyula (1925). Spalax monticola syrmiensis lelőhely Fehér megyéből. Állattani Közlemények 22, 52 eredeti számozás 58 pdf számozása. o. (Hozzáférés ideje: 2018. december 30.) „A mult év folyamán egy földikutya került a Nemzeti Múzeumba Petőcz Rezső úr révén Sárszentmihályról, Fejér vármegyéből, amely a meghatározás alkalmával szerémségi földikutyának, Spalax monticola syrmiensis MÉHELY, bizonyult. Mivel a Magyar Nemzeti Múzeumban a Dunántúlról (Lelle, Somogy m.) mindössze egy szerémségi földikutyánk van, nem lesz talán érdektelen, ha ezt az állatot egy kissé közelebbről megvizsgáljuk.” 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Németh, Attila, Révay, Tamás, Hegyeli, Zsolt, Farkas, János, Czabán, Dávid, Rózsás Anita, Csorba, Gábor (2009). Chromosomal forms and risk assessment of Nannospalax (superspecies leucodon) (Mammalia: Rodentia) in the Carpathian Basin.. Folia Zoologica 58 (3), 349–361. o. (Hozzáférés ideje: 2018. április 21.) „2n= 54, NF= 90 which consists of 3 pairs of metacentric autosomes, 9 pairs of submetacentric autosomes, 5 pairs of subtelocentric autosomes and 9 pairs of acrocentric autosomes. The X chromosome is large and submetacentric, the Y chromosome is large and acrocentric” 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]