Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A 175 hektáros területen elterülő Fehér-sziket 1977-ben nyilvánították védetté. Kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. A terület korlátozottan – a költésidőn kívül – látogatható.

Feketenyakú Vöcsök
Gulipán
Gyékény
Réti peremizs

Fekvése[szerkesztés]

Tiszavasváritól keletre, mintegy 4-5 kilométerre található, a Tiszavasvári-Nyíregyháza közötti 36-os főút mentén, annak keleti oldaláig nyúlik.

Jellege[szerkesztés]

Ősszikes, a Szikes-tóhoz kapcsolódó természetes növénytársulásokkal és a szikesekre jellemző növény- és állatfajokkal, s különösen gazdag madárvilággal.

Története[szerkesztés]

A Fehér-szik egy lefolyástalan területű, homokos löszben kialakult korróziós völgyben helyezkedik el, minden oldalról alacsony dombokkal határolva.

A területet folyó nem, csak csapadék és talajvíz táplálja, emiatt az időjárás függvényében szinte minden nyárvégén kiszárad. A tó vize tipikusan szikes, magas szódatartalommal.

A terület szikesedési folyamat a területen megemelkedett talajvíz miatt indult meg egykor.

A szikesedést a víznek ez az állandó ingadozása tartja mozgásban, megakadályozva az élőhely „leegyszerűsödését”.

A Fehér-szik talaja a felszíntől karbonátos, kérges réti szolonyec, nagy szódatartalommal.

A tó kiszáradásainak időszakában a víz nélkül maradt felszínen kivirágzik a szóda. Ezt nevezik sziksónak.

A helyi lakosság ezt a sziksót évszázadokon át összegyűjtötte, a XVIII. században partján még „szódagyárat” is létesítettek.

Növényvilága[szerkesztés]

A Szikes-tó partjának nagy részét nádas- és gyékényes társulás borítja. A sziktó eredeti növényzetét adó „zsiókás”, sziki kákás élőhelyek mára már kisebb területekre re szorultak vissza. A legtöbbször szárazon álló területek nagy részét pedig szikpusztai gyep fedi.

Jellegzetes sziki növény a fehér tippan, hernyópázsit, sziki mézpázsit, melyek az időszakosan vízzel borított területeken élnek.

A területen ma is megtalálható vakszik foltok körül sótűrő növények tenyésznek, ilyenek a sziksófű, réti peremisz, bárányparéj is.

A szikes tófenék egykor jellemző növénye volt a sziki ballagófű és a bajuszfű, melyek ma már csak az aszályos években jelennek meg itt.

A magasabb nagyrészt száraz területeken mozaikos növénytársulások alakultak ki.

A Fehér-szik északi részén ürmös szikespusztagyep található, jellegzetes növényeivel mint a sziki üröm, vörösnadrág csenkesz, vagy a közönséges cickafark és a szarvaskelep

Állatvilága[szerkesztés]

Fekete gólyák
Nádirigó
Nádirigó fészke

A terület gazdag madárvilága különössen a madárvonulásokkor szembetűnő, hiszen ilyenkor a tavat és annak környékét vízimadarak sok ezres serege keresi fel hosszabb-rövidebb időre pihenés céljából, de sokszínű az itt fészkelő madárvilág is.

A nyár végén rendszeresen jelenik meg itt a piroslábú cankó, a törpegém, pocgém, szürkegém, kanalasgém, bacskó, a kis kócsag. Itt gyülekeznek a gólyák is, még a ritka fekete gólya is feltűnik néha.

A tavon megjelennek a récék is; köztük a barátréce, böjti réce, cigányréce is.

A Fehér-sziken fészkel a gulipán, a széki lile, bíbic, a feketenyakú vöcsök, búbos vöcsök, kis vöcsök, a bölömbika is.

A tó szélén elszaporodott nádasokban megtelepedtek a nádi világ énekesmadarai is: a nádirigó, nádi tücsökmadár, a foltos nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, s a gyékény megtelepedésével fészkelőhelyet talált itt a barkóscinege is.

A Fehér-sziken többféle rágcsáló is otthonra talált. Itt él egyik legkisebb emlősünk a törpeegér is, de feltűnik itt az Amerikából származó pézsmapocok, s a nagyobb emlősök közül pedig megfigyelhető a róka és a borz is.

Források[szerkesztés]

  • Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága
  • Zöldpont
  • Zöldzsibongó

Hivatkozások[szerkesztés]