Ugrás a tartalomhoz

Hangyalesők

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hangyalesők
Hangyafarkas - Myrmecaelurus punctulatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Csoport: Fátyolkák (Neuropterida)
Rend: Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera)
Linnaeus, 1758
Öregcsalád: Myrmeleontoidea
Család: Hangyalesők (Myrmeleontidae)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hangyalesők témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyalesők témájú médiaállományokat és Hangyalesők témájú kategóriát.

A hangyalesők (Myrmeleontidae) a rovarok osztályába sorolt recésszárnyúak (Neuroptera) rendjének egyik családja. Nevüket egyes fajok lárváinak életmódjáról kapták.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]
Megistopus flavicornis Dunabogdányban

A család kb. 1500 faja közül 12-t Magyarországon is kimutattak. Gyakoribb, Magyarországon is élő fajok:

  • foltos hangyaleső (Euroleon nostras),
  • sárgalábú hangyaleső (Megistopus flavicornis),
  • hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus),
  • négyfoltos hangyaleső (Distoleon tetragrammicus).

Megjelenésük

[szerkesztés]

Nagy termetű rovarok, alakjuk a szitakötőkére emlékeztet, de csápjuk hosszabb és bunkós. A hímek potrohának végén nagy fogókészülék van. Szárnyaikat nyugalmi helyzetben potrohuk mellé fektetik.

Életmódjuk

[szerkesztés]

Az imágók többnyire alkonyatkor és éjszaka aktív ragadozók, bár vannak nappal repülő fajok is. A szitakötőknél sokkal lassabban, csapongva repülve vadásznak a növényzetben megbúvó apró rovarokra. Szájszervük rágó.

Hangyaleső lárva
Fogótölcsér, a rejtőzködő vadásszal

A lárva rágója és állkapcsa megnyúlik, bepödrődik, így sarló alakú csővé alakulnak: a lárva ezzel szívja ki áldozatának testnedveit. Egyes fajok lárvái a homokos talajban fogótölcsért ásnak. Az ebbe betévedő hangya (vagy más, kisebb ízeltlábú) nem tud kikapaszkodni, mert a lárva a tölcsér aljáról homokszemekkel bombázza, és ettől a lába alól is kigurul a laza homok, hogy a hangyával együtt a tölcsér aljára omoljon, ahol a hangyaleső várja. A tölcsér aljára lesodródó hangyát gyorsan ható méreggel bénítja meg, majd kiszívja nedveit. Más fajok lárvái nem készítenek fogótölcsért, csak rejtőznek a homokban. Megint mások korhadékban, fák repedéseiben élnek és vadásznak.

Alcsaládjaik

[szerkesztés]

Magyarországi fajok

[szerkesztés]
  • pusztai hangyaleső (Acanthaclisis occitanica)
  • párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
  • kis hangyaleső (Neuroleon nemausiensis)
  • négyfoltos hangyaleső (Distoleon tetragrammicus)
  • rozsdás hangyaleső (Creoleon plumbeus)
  • hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)
  • kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctulatus)
  • közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius)
  • parti hangyaleső (Myrmeleon inconspicuus)
  • északi hangyaleső (Myrmeleon bore)
  • foltos hangyaleső (Euroleon nostras)
  • kétfoltos hangyaleső (Megistopus flavicornis)

Források

[szerkesztés]
  • Mek.niif.hu
  • Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
  • Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 259–260.
  • Steinmann Henrik: Fauna Hungariae 82. Recésszárnyúak, tevenyakú fátyolkák, vízirecésszárnyúak és csőrös rovarok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967