Haageocereus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haageocereus
Bimbózó Haageocereus pseudomelanostele
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Trichocereeae
Buxb.
Nemzetség: Haageocereus
Backeb. (1933)
Szinonimák
  • Floresia Krainz & F.Ritter ex Backeb.
  • Haageocactus Backeb.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Haageocereus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Haageocereus témájú kategóriát.

Haageocereus versicolor (Madeira, Funchal, Botanikus Kert)

A Haageocereus a kaktuszfélék (Cactaceae) Trichocereeae nemzetségcsoportjának egyik dél-amerikai oszlopkaktusz nemzetsége mintegy 8 fajjal. A nemzetség nevét az erfurti Haage családról kapta: ők apáról fiúra öröklött kertészetükben a kaktuszok és pozsgások gazdag gyűjteményét alakították ki, jelentősen hozzájárulva ezek európai elterjesztéséhez.

Előfordulása[szerkesztés]

A nemzetség fő elterjedési területe Peru északnyugati része: a Csendes-óceán partvidékétől az Andokban mintegy 2300–2400 m magasságig. Egyes fajok Peru déli részére, sőt, Chilébe is áthúzódnak.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Törzse elágazó, karcsú. Egyes fajok valóban oszloposak, mások hajtásai elfekszenek a földön.

Tölcsér alakú, szőrös-hajas csövű virágai többnyire csak az idősebb növényeken nyílnak.

Életmódja[szerkesztés]

Rendkívül szárazságtűrő kaktuszok: a partvidék szinte teljesen esőtlen sivatagában nedvességigényüket zömmel ködszitálásból fedezik a mélyedések úgynevezett köd-oázisaiban. Gyakran zuzmókkal élnek szimbiózisban.

Kis nedvességigényük miatt többnyire igen lassan nő, de sokáig: az idősebb, oszlopos példányok többnyire egy–másfél méter magasak. Legerőteljesebben ősszel nő.

Virágai délután nyílnak és másnap reggelig virítanak.

Nyáron nagyon fényigényes. Teleltetni 10–12 °C-on, világos helyen célszerű.

Magról, sarjakról vagy oltással egyaránt jól szaporítható.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 8 faj és 1 hibrid tartozik:

Források[szerkesztés]