Franz Buxbaum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Franz Buxbaum
Született 1900. február 25.
Liebenau
Elhunyt 1979. február 7. (78 évesen)
Fölöstöm
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
Iskolái Grazi Egyetem

Franz Buxbaum (Liebenau, 1900. február 25.Fürstenfeld, 1979. február 7.) osztrák botanikus, a 20. század közepének egyik legnagyobb kaktuszkutatója és szakírója. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Buxb.”.

Élete, szakmai pályafutása[szerkesztés]

A Graz melletti Liebenauban, egy katonatiszt fiaként született. Elemi és középiskoláit Grazban végezte. 1918 márciusában „hadiérettségi” után az első világháború utolsó hónapjaiban katonaként szolgált. A fegyverletétel után a grazi egyetem filozófiai fakultásán, természettudomány és kémia szakon folytatta tanulmányait.

1922-ben doktorált a rendszeres botanikai intézetben a liliomfélék (Liliaceae) összehasonlító anatómiájából, és demonstrátor lett a grazi botanikus kertben. 1923-ban a bécsi egyetem botanikai intézetében alkalmazták, majd 1924-ben két hónapra Tunéziába utazott, ahol különféle élőhelyeket tanulmányozott és új fajokat írt le. 1926 áprilisa és 1930 szeptembere között munka és állandó jövedelem nélkül maradt; ebben az időszakban tudományos ismeretterjesztő cikkek jövedelméből tartotta el magát.

A kaktuszokkal a húszas évek végén került szorosabb kapcsolatba, először csak ismeretterjesztőként. 1930 szeptemberétől a fürstenfeldi reálgimnázium alkalmazta segédtanárnak. Ebben az évben meg is nősült, és felesége nemcsak magánéletében, hanem munkájában is társává vált: ő rajzolta meg a Buxbaum növényanatómiai munkáihoz szükséges ábrákat, mivel férje az oktatás mellett kutató munkáját is folytatta.

Az akkori kaktuszvilág kiválóságaival, elsősorban Hans Krainzcal, a zürichi pozsgás gyűjtemény gondnokával és Curt Backeberggel, a német kaktuszgyűjtő egyesület 1936. és 1938. évi közgyűlésén került szorosabb kapcsolatba, mint a rendezvény tiszteleti vendége. Backeberggel csakhamar megromlott a viszonya, mert fölöttébb eltérően értelmezték a nemzetség rendszertani fogalmát. Szakmai ellentétük elkeseredett, személyeskedő harccá fajult.

A második világháborúban a Harmadik Birodalom hadseregének katonájaként vett részt, ezért a háború után sehol sem akarták alkalmazni. 1949 januárjában rehabilitálták, ezután a judenburgi gimnáziumban taníthatott. Eközben nemcsak kaktuszmorfológiai kutatásait folytatta, de behatóan foglalkozott a magasabbrendű növények rendszerezésének módszertana is. Jelentős szerepet játszott az 1950-ben létrehozott IOS (International Organization for Succulent Plant Study) alapításában. 1951-ben a Carlos Faust Alapítvány meghívta tanácsadónak és kutatónak az alapítvány blanesi (Spanyolország, Gerona) kaktuszgyűjteményébe és a monacói Jardin Exotique-ba. Még ebben az évben alapító tagja lett a növénymorfológusok nemzetközi szervezetének.

1954. január 20-án a grazi egyetem rendszeres botanikai tanszékének docensévé nevezték ki. A későbbi rendszertani-filogenetikai munkáit megalapozó tanulmányait 1951–55 között angolul, az USA-ban jelentette meg; ezek eredményeként 1956-ban amerikai botanikusok segítségével elnyerte a Fulbright Program ösztöndíját, és fél évig vendégprofesszor volt a Berkeley Egyetemen. Több amerikai egyetemen is előadott; jó kapcsolatot épített ki néhány neves amerikai botanikussal:

Arizonában és Dél-Kaliforniában a terepen is tanulmányozta a kaktuszok életét. Az ezeken a tanulmányutakon szerzett ökológiai tapasztalatait a kaktuszok biológiailag helyes nevelésével foglalkozó, először angolul megjelent könyvében foglalta össze. Elsőként vette fel a harcot az az idő tájt uralkodó nézettel, hogy a kaktuszokat sovány, mésztartalmú talajokban, agyagcserepekben kell tartani. Összeállított és szabadalmaztatott egy külön a kaktuszok számára összeállított műtrágyát. Sajnos, megromlott egészsége a további élőhelyi kutatásokat nem tette lehetővé. 1969-ben a CSSA (Cactus & Succulent Society of America) díszdoktorává választották. 1979. február 7-én hunyt el az ausztriai Fürstenfeldben.

Emlékezete[szerkesztés]

Számos morfológiai és rendszertani dolgozata alapján a kaktusztudomány (egyik) legjelentősebb 20. századi kutatójaként tartják nyilván. Ismertségét nemcsak a kaktuszokról írt tudományos munkájának köszönhette, hanem ismeretterjesztő cikkeinek és a liliomfélék kutatásában elért eredményeinek is.

Források[szerkesztés]