Háromfázisú hálózat

A háromfázisú villamos hálózat továbbítását és elosztását a váltakozó áramú elektromos rendszer végzi.[1] Ez a fajta többfázisú hálózat a leginkább alkalmazott rendszer a világon. Többnyire nagy teljesítmény felvételű motoroknál és nagyobb áramfelvételt igénylő egyéb gépeknél, létesítményeknél alkalmazzák. A többfázisú villamos hálózatokat egymástól függetlenül találta fel Galileo Ferraris, Mihail Dolivo-Dobrovolszkij, Jonas Wenström és Nikola Tesla a késői 1880-as években.

Előnyök
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Termelése és átvitele
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az erőműben a villamos generátor a mechanikai energiát három váltakozó áramú elektromos áramkörré alakítja, a generátor állórészén 3 független tekercselésből ágazik le a három fázis vezető. A tekercsek úgy vannak elrendezve, hogy az áramok ugyanazon frekvencián szinuszosan váltakozzanak, de a csúcsok és hullámvölgyek azok hullám formák hullámalakjai három egymást kiegészítő áramot biztosítanak egy harmadik ciklus fázisszétválasztásával. A generátor frekvenciája jellemzően 50 vagy 60 Hz, országtól függően.
Az erőműben a transzformátor a generátor feszültségét az átvitelre alkalmas szintre feltranszformálja a veszteségek minimalizálása érdekében.
Az átviteli hálózaton a letranszformálások (transzformátorállomások) után a feszültség végül a szabványos értékűre csökken, mielőtt az áramot az ügyfelek felé továbbítanák.
Háromfázisú transzformátor kapcsolási csoportjai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Háromvezetékes és négyvezetékes áramkörök
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Színkódok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A háromfázisú rendszer vezetékeit általában egy színkóddal azonosítják, hogy a kiegyensúlyozott terhelést lehetővé tegyék és biztosítsák a motorok megfelelő fázissorrendjét.
| Ország | L1 (R) | L2 (S) | L3 (T) | Nulla (N) | Föld/védőföldelés (PE) |
|---|---|---|---|---|---|
| Ausztrália és Új-Zéland | Piros (vagy barna) | Fehér (vagy fekete) | Sötétkék (vagy szürke) | Fekete (vagy kék) | Zöld-sárga csíkos (zöld nagyon régi szereléseknél) |
| Kanada (kötelező) | Piros | Fekete | Kék | Fehér vagy szürke | Zöld, zöld-sárga csíkos vagy csupasz réz |
| Kanada (elszigetelt rendszerek) | Narancssárga | Barna | Sárga | Fehér vagy szürke | Zöld vagy zöld-sárga csíkos |
| Európai Unió és az összes olyan ország, amely 2004 áprilisa óta CENELEC szabványokat használ (IEC 60446: Egyesült Királyság 2004. március 31. óta, Hongkong 2007 júliusa óta, Szingapúr 2009 márciusától, Oroszország 2009 óta (GOST R 50462) , Argentína, Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán | Barna | Fekete | Szürke | Kék | Zöld-sárga csíkos |
| Régebbi Európai tagállamok (az IEC 60446 előtt országonként változik) | Piros | Sárga | Kék | Fekete | Zöld-sárga csíkos |
| Egyesült Királyság 2006. április előtt, Hongkong 2009. április előtt, Dél-Afrika, Malajzia, Szingapúr 2011 februárja előtt | Piros | Sárga | Kék | Fekete | Zöld-sárga csíkos |
| India | Piros | Sárga | Kék | Fekete | Zöld/sárga csíkos vagy zöld |
| egykori Szovjetunió tagállamai (Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán) 2009 előtt, Kínai Népköztársaság | Sárga | Zöld | Piros | Égkék | Zöld/sárga csíkos |
| Norvégia | Fekete | Fehér/Szürke | Barna | Kék | Sárga/zöld csíkos, a régebbi jelölés csak sárga vagy csupasz réz lehet. |
| Amerikai Egyesült Államok(bevett gyakorlat) | Fekete | Piros | Kék | Fehér, vagy szürke | Zöld, zöld/sárga csíkos |
| Amerikai Egyesült Államok (alternatív gyakorlat) | Barna | Narancssárga (delta rendszerek) | Sárga | Szürke, vagy fehér | Zöld |
| Ibolya (wye csillag, rendszerek) |
Érdekesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Magyarországon a régi szereléseknél a védővezetőt/földelést piros színnel jelölték, vagy piros alumínium, réz sínnel.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Three-phase_electric_power című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ William D. Stevenson, Jr. Elements of Power System Analysis Third Edition, McGraw-Hill, New York (1975). ISBN 0-07-061285-4, p. 2