Háromfázisú hálózat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háromfázisú transzformátor (Békéscsabán). Balra a primer betáplálási oldal, jobbra pedig az elmenő szekunder oldal

A háromfázisú villamos hálózat továbbítását és elosztását a váltakozó áramú elektromos rendszer végzi.[1] Ez a fajta többfázisú hálózat a leginkább alkalmazott rendszer a világon. Többnyire nagy teljesítmény felvételű motoroknál és nagyobb áramfelvételt igénylő egyéb gépeknél, létesítményeknél alkalmazzák. A többfázisú villamos hálózatokat egymástól függetlenül találta fel Galileo Ferraris, Mihail Dolivo-Dobrovolszkij, Jonas Wenström és Nikola Tesla a késői 1880-as években.

Háromfázisú villamos távvezetékek

Elv[szerkesztés]

Előnyök[szerkesztés]

Termelése és átvitele[szerkesztés]

Animáció a három fázisú áram áramlásáról, a generátor és a fogyasztó között.

Az erőműben a villamos generátor a mechanikai energiát három váltakozó áramú elektromos áramkörré alakítja, a generátor állórészén 3 független tekercselésből ágazik le a három fázis vezető. A tekercsek úgy vannak elrendezve, hogy az áramok ugyanazon frekvencián szinuszosan váltakozzanak, de a csúcsok és hullámvölgyek azok hullám formák hullámalakjai három egymást kiegészítő áramot biztosítanak egy harmadik ciklus fázisszétválasztásával. A generátor frekvenciája jellemzően 50 vagy 60 Hz, országtól függően.

Az erőműben a transzformátor a generátor feszültségét az átvitelre alkalmas szintre feltranszformálja a veszteségek minimalizálása érdekében.

Az átviteli hálózaton a letranszformálások (transzformátorállomások) után a feszültség végül a szabványos értékűre csökken, mielőtt az áramot az ügyfelek felé továbbítanák.

Háromfázisú transzformátor kapcsolási csoportjai[szerkesztés]

Váltakozó áram áramlása a transzformátorban. Feszültség indukálódik a szekunder oldalon (jobb oldali tekercs), amikor a feszültség változik a primer oldalon (bal). Ezt az elektromágneses indukció okozza

Háromvezetékes és négyvezetékes áramkörök[szerkesztés]

Színkódok[szerkesztés]

A háromfázisú rendszer vezetékeit általában egy színkóddal azonosítják, hogy a kiegyensúlyozott terhelést lehetővé tegyék és biztosítsák a motorok megfelelő fázissorrendjét.

Ország L1 (R) L2 (S) L3 (T) Nulla (N) Föld/védőföldelés (PE)
Ausztrália és Új-Zéland Piros (vagy barna) Fehér (vagy fekete) Sötétkék (vagy szürke) Fekete (vagy kék) Zöld-sárga csíkos (zöld nagyon régi szereléseknél)
Kanada (kötelező) Piros Fekete Kék Fehér vagy szürke Zöld, zöld-sárga csíkos vagy csupasz réz
Kanada (elszigetelt rendszerek) Narancssárga Barna Sárga Fehér vagy szürke Zöld vagy zöld-sárga csíkos
Európai Unió és az összes olyan ország, amely 2004 áprilisa óta CENELEC szabványokat használ (IEC 60446: Egyesült Királyság 2004. március 31. óta, Hongkong 2007 júliusa óta, Szingapúr 2009 márciusától, Oroszország 2009 óta (GOST R 50462) , Argentína, Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán Barna Fekete Szürke Kék Zöld-sárga csíkos
Régebbi Európai tagállamok (az IEC 60446 előtt országonként változik) Piros Sárga Kék Fekete Zöld-sárga csíkos
Egyesült Királyság 2006. április előtt, Hongkong 2009. április előtt, Dél-Afrika, Malajzia, Szingapúr 2011 februárja előtt Piros Sárga Kék Fekete Zöld-sárga csíkos
India Piros Sárga Kék Fekete Zöld/sárga csíkos vagy zöld
egykori Szovjetunió tagállamai (Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán) 2009 előtt, Kínai Népköztársaság Sárga Zöld Piros Égkék Zöld/sárga csíkos
Norvégia Fekete Fehér/Szürke Barna Kék Sárga/zöld csíkos, a régebbi jelölés csak sárga vagy csupasz réz lehet.
Amerikai Egyesült Államok(bevett gyakorlat) Fekete Piros Kék Fehér, vagy szürke Zöld, zöld/sárga csíkos
Amerikai Egyesült Államok (alternatív gyakorlat) Barna Narancssárga (delta rendszerek) Sárga Szürke, vagy fehér Zöld
Ibolya (wye csillag, rendszerek)

Érdekesség[szerkesztés]

  • Magyarországon a régi szereléseknél a védővezetőt/földelést piros színnel jelölték, vagy piros alumínium, réz sínnel.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Three-phase_electric_power című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. William D. Stevenson, Jr. Elements of Power System Analysis Third Edition, McGraw-Hill, New York (1975). ISBN 0-07-061285-4, p. 2