Gyulai Pál (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gyulai Pál (Bukarest, 1936. január 18.Kolozsvár, 2007. augusztus[1][2]) romániai magyar történész, muzeológus.

Életpályája[szerkesztés]

Gépipari középiskolát végzett Kolozsvárt (1953). Előbb a kolozsvári Herbák János Művekben s az Unirea Gépgyárban dolgozott (1954–58), majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos diplomát szerzett (1963). Az Erdélyi Történelmi Múzeumban kezdte pályáját Kolozsvárt, főmuzeológusként a műemlék- és műtárgyvédelmi osztályon. A magyar tannyelvű 3. számú Matematika–Fizika Líceum diákjainak létai ásatásain 1978-tól szakmegbízottként vett részt.

Első írását az Utunk közölte (1960), szaktanulmányai a Revista Muzeelor, Acta Musei Napocensis, Apulum, Terra Nostra hasábjain jelennek meg; ismeretterjesztő történelmi publicisztikájával a Korunk, Utunk, Dolgozó Nő, Napsugár, Előre, Ifjúmunkás, Igazság, Falvak Dolgozó Népe hasábjain szerepelt, ezekben az eke történetével foglalkozik, beszámol a dobokai ásatásokról és kolozsvári leletmentéseiről, Dózsa György koronájáról, a székely nemzet pecsétjéről, a Vitéz Mihály korabeli ágyúöntésről.

Művei[szerkesztés]

  • Batiz. Monografia manufacturii de faianță fină (Bunta Magdával, C. Daicoviciu előszavával, Ștefan Pascu bevezetésével), Kolozsvár, 1971
  • Torma Zsófia levelesládájából (válogatás bevezetéssel és jegyzetekkel), 1972
  • Kincskeresők (válogatás a történelmi tárgyú hazai magyar gyermekirodalomból), 1973

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]