Gosztonyi Sándor (politikus, 1895–1987)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gosztonyi Sándor
Gosztonyi Sándor 1940-ben
Gosztonyi Sándor 1940-ben
Született1895. November 6.
Boconád
Elhunyt1987. június 22. (91 évesen)
São Paulo
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaReichlin-Meldegg Franciska
Foglalkozásaíró, újságíró, politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia (–1915)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gosztonyi Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi Sándor (Boconád, 1895. november 6.São Paulo, 1987. június 22.) magyar zenetanár, katona, író, szélsőjobboldali politikus, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

A római katolikus nemesi gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi család sarja. Édesapja, Gosztony Kálmán (18361907),[1] anyja, esztelneki Bíró Kornélia (18591931) asszony volt.[2] Apai nagyszülei gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi Alajos (17831848), földbirtokos, és Kopauer Amália (18051876) voltak.[3] Anyai nagyszülei esztelneki Bíró Kálmán (18291908), királyi tanácsos, országgyűlési képviselő, földbirtokos,[4] és illyeni Kornia-Barb Amália (18301889) asszony voltak.[5] Anyai dédszülei esztelneki Bíró Albert (17921858), földbirtokos, és meszléni Meszlényi Teréz (17951865) úrnő voltak.[6][7]

Gosztonyi Sándor 1926-ban feleségül vette Reichlin-Meldegg Franciska Izabellát (1906-1980), akitől három gyermeke született, Alexandra (1927), Imre (1930) és György (1934).[8]

Érettségi után beiratkozott a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára. 1915-ben hadnaggyá léptették elő. 33 hónapot töltött a fronton az első világháborúban, ahol érdemei miatt megkapta a III. osztályú vaskoronarendet kardokkal, a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet kardokkal és a Signum Laudist.

1919 júliusától harcolt a Tanácsköztársaság ellen a szegedi ellenforradalmárok kötelékében. 1921-ben otthagyta a katonaságot, és Boconád községben a Heves vármegyei gazdaságot vezette. 1935-ben szakaszvezető századosi rangot szerzett.

1938-ban tagja lett a Nyilaskeresztes Pártnak és a párt színében a Heves vármegyei választókerületben, 1939-ben országgyűlési képviselővé választották.[9]

A második világháború után külföldre távozott, és a Nemzetőr című, emigráns újságba írt publikációkat. 1970-ben könyve jelent meg Münchenben, "Der Mensch in der modernem Malerei" címmel.[10] 1987-ben a brazíliai São Paulóban hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.
  • Életrajz PIM