Gittai István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gittai István
Élete
Született 1946. december 31. (71 éves)
Tóti
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Irodalmi díjai József Attila-díj (2018)

Gittai István, családi nevén Szilágyi (Tóti, 1946. december 31. –) József Attila-díjas erdélyi magyar költő, író, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolát Margittán (1964), építészeti technikumot Nagyváradon végzett (1969). Tervező Zilahon, 1971-től Nagyváradon. 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, 1991-től a Bihari Napló munkatársa. 1993–1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, ahol ismét a Bihari Napló, majd 2002-től a Váradnak is munkatársa.

2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2018-ban József Attila-díjban részesült.

Először a Fáklya, majd az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Bihari Napló, Brassói Lapok és a Familia közölte verseit. Szerepel a Varázslataink (Kolozsvár, 1974), Hangrobbanás (Temesvár, 1975), Végtelen mondat (1977) és Tineri poeţi maghiari din România (Kolozsvár, 1979) c. antológiákban.

Forrás-kötete a Megmentett visszhang (1975). Szikár, szűkszavú versei főleg a magányosság érzetének kifejezésében hitelesek. További köteteiben (Szeszélyes galopp. Temesvár, 1978; Folyosók és tünetek. 1979) kihagyásos versszerkezetei nagyobb kompozíciós egységekbe rendeződnek. Mindinkább az elérhetetlen teljesség szószólója: "a hiány költőjeként" (Mózes Attila) mutatkozik be. További kötete (Mozgóképek egy idegháborúból. 1982) egy növekvő "idegfeszültség nem annyira feloldása, hanem inkább állandó vibrálása" (Márki Zoltán).

A gyermekember ártatlanságával és jóhiszeműségével megáldott Gittai István esetében már az is költészet, ahogyan él. Ahogyan széles öleléssel, határtalan életimádattal és mélységes alázattal a környezetéhez, a természethez, az embertársaihoz és önmagához viszonyul. Ahogyan szereti, óvja és teremti az életben a szépet, a jót, az embernek valót. Gittai fokozottan természet– és valóságközeli beállítottsága, a dolgokhoz, jelenségekhez közel hajoló természete, egyenes szókimondása, törhetetlen derűje, időtlen bölcsessége és csillámló játékossága önmagában is költemény. (Ködöböcz Gábor: Újabb ecsetvonások Gittai István portréjához)

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

  • Mennyi, mennyi levegőre : versek. Bukarest : Kriterion, 1990. 98 p.
  • Kötéltolás, 1990-1993 : [araszosak]. Budapest - Bukarest : Pesti Szalon - Kriterion, 1994. 122 p. (Karcolatok)
  • Mozdulatok a ruhatárból : válogatott és új versek : 1974-1992. Budapest : Széphalom Könyvműhely, 1992. 94. p.
  • Ó, gesztenyék : : araszosak. Nagyvárad : BN K., 1996. 143 p. (Rövid írások).
  • Határaimat keresem : beszélgetések váradi képzőművészekkel. Nagyvárad : Bihari Napló K., 1999. 134 p. ill.
  • Bohémvirág : araszosak. (Elbeszélések). Oradea : Europrint, 2004. 173 p.
  • Őszliget : szertelen versnapló. Nagyvárad : Várad folyóirat, 2009. 102 p.
  • Sóhajobeliszk - versek; Hét Krajcár, Bp., 2010 126 p.
  • Utu rea. Válogatott versek 1-2.; Várad-Riport, Nagyvárad, 2012
  • Csordultig lebegéssel. Araszosak; Várad-Riport, Nagyvárad, 2013
  • Létesszencia; Várad–HKE, Nagyvárad, 2016

Szerkesztés[szerkesztés]

  • Péntek esti szabadságunk : a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör húsz éve. Sall László és Molnár János interjúinak, valamint eredeti visszaemlékezések felhasználásával összeáll. és szerk. Gittai István és Szűcs László. Nagyvárad : Bihari Napló K., 1998. 222 p. ill.

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Krónika, 2018. március 13.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ködöböcz Gábor: Újabb ecsetvonások Gittai István portréjához. Eirodalom.
  • Mózes Attila: Töredék kritika a költészet utolsó szótagjairól. Utunk, 1975/5;
  • Mózes Attila: Kilátás az üveglabirintusból. Utunk, 1979/49.
  • Márki Zoltán: Gyűjtögetés. Előre, 1975. október 9.;
  • Márki Zoltán: Indulatok és kényszerek. Előre, 1983. április 20.
  • Markó Béla: Gittai István: Megmentett visszhang. Igaz Szó, 1976/6.
  • Varga Gábor: Gittai István hiányérzetei. Interjú. Ötödik Évszak, Marosvásárhely, 1980. 149–54.
  • Vásárhelyi Géza: Költő és indulata, avagy a hahota mikéntje. Utunk, 1982/30.