Vásárhelyi Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vásárhelyi Géza
Élete
Született 1939. szeptember 7.
Pécs
Elhunyt 1988. március 25. (48 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Vásárhelyi Géza (Pécs, 1939. szeptember 7.Kolozsvár, 1988. március 25.) magyar költő.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban végezte (1956), a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben szerzett orvosi diplomát (1962). Szakmai pályáját körorvosként Alsóhomoródon kezdte (1962–63), következő állomásai: Nagysomkút (1963–67), Pusztaszentkirály (1967–68), majd haláláig Kövend.

Költői munkássága[szerkesztés]

Költőként a Vitorla-ének (Bukarest, 1967) nemzedékével vált ismertté; első verskötete (Viaskodás az angyallal) nem sokkal később (1969) jelent meg. Verseiben – írta Bertha Zoltán Ki vár engem? címmel megjelentetett hátrahagyott versei kapcsán – „egy felkavart érzelemvilágú, szenvedélyes önmarcangolással és vívódó életlátással teli, modern, egzisztenciális alanyi líra képe bontakozik elénk”. Majd így összegezett: „költészete … egészében az első Forrás-nemzedék lírájának indulati töltetét, energiáját, demonstratív önvizsgáló kérlelhetetlenségét és filozofikus-vizionárius, elvonatkoztató hajlamait, illetve a második Forrás-generáció konkrétabb alanyiságot egyaránt tanúsító szerves érték, megbecsülendő teljesítmény” (Alföld, 1992/4). Énboncoló verseiben költészetének legjavában felszínre jön a közösségi érzés.[1]

Az 1970-es évektől gyakran közölt elemző kritikákat kortársairól: Páskándi Gézáról (Utunk, 1970/35), Kányádi Sándorról (Korunk, 1973/9), Lászlóffy Aladárról (A Hét 1973/22, 1977/11), Király Lászlóról (A Hét, 1976/50), Lászlóffy Csabáról (A Hét, 1977/37), Nyárádi Szabó Zoltánról (Utunk, 1979/41), Palocsay Zsigmondról (Utunk, 1979/45), Mózes Attiláról (Utunk, 1983/4).

Balázs Ferencről írt drámáját az Utunk közölte. Verseiből A lovasroham (Sarja de cavalerie) címen román nyelvű válogatást jelentettek meg 1987-ben Paul Drumaru fordításában.

Kötetei[szerkesztés]

  • Viaskodás az angyallal. Versek; bev. Kántor Lajos; Irodalmi, Bukarest, 1969 (Forrás)
  • A 998. éjszaka. Versek; Kriterion, Bukarest, 1976
  • Én ezt már úgyis álmodom (versek, Bukarest, 1979)
  • A tébolyult kalmár (esszénovellák, Kolozsvár, 1982)
  • Álomtalanul, már az örök éjszaka (versek, Bukarest, 1983)
  • Álom nem-emlékeimről (versek, Bukarest, 1986)
  • Şarja de cavalerie. Versuri; románra ford., bev. Paul Drumaru; Kriterion, Bucuresti, 1987 (Biblioteca Kriterion)
  • A nincs-miért-madár (versek, Kriterion, Bukarest, 1988)
  • Ki vár engem? Hátrahagyott versek (Budapest, 1991)
  • Ne félj, az álom úgyis szertehordoz. Hátrahagyott versek; vál., szerk. Mózes Attila; Kriterion, Bukarest, 1993

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • 1979-ben elnyerte a Kolozsvári Írók Egyesületének díját.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ÚMIL i.m.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Vásárhelyi Géza versei
  • Páskándi Géza: Viaskodás a vidékkel. Utunk, 1969/43.
  • Mózes Attila: Szilánkjait villantó egység. Utunk, 1976/40;
  • Mózes Attila: „Tudnod kell engem”. Utunk, 1983/23;
  • Mózes Attila: „az ártatlanok béna keretlegénye”. Utunk, 1986/26;
  • Mózes Attila: „a szájba fojtott kiköpetlen ének”. Helikon, 1994/8.
  • Markó Béla: A 998. éjszaka. Igaz Szó, 1976/11.
  • Lászlóffy Aladár: Akinek körmére ég néhány milliónyi gyertya. Utunk, 1979/21;
  • Lászlóffy Aladár: A költő is elfárad. Utunk, 1988/14;
  • Lászlóffy Aladár: „Ha nincs öröklét”. Helikon 1990/12.
  • Borcsa János: Formák változása. Korunk, 1979/12.
  • Mit rejteget táskájában az író? Interjú Vásárhelyi Gézával. Korunk, 1980/11.
  • Szász János: Álom és valóság Vásárhelyi Géza költészetében. Igaz Szó, 1986/12;
  • Szász János: Az álmodó költő. A Hét, 1988/15.
  • Köntös-Szabó Zoltán: Vásárhelyi Géza (Nekrológ) Népszava, 1988. április 16.
  • Marosi Péter: Se kinn, se benn. Korunk, 1988/7.
  • Cserés Ferenc: A bogárdi legendárium. Helikon 1991/1.
  • Bogdán László: Álom halálon innen és túl, avagy Vásárhelyi Géza üzenete. A Hét, 1993/42.
  • Bertha Zoltán: Vásárhelyi Géza válogatott versei. Alföld, 1992/4. Újraközölve in: Bertha Zoltán: Gond és mű. Debrecen, 1994. 222–225.
  • Kisgyörgy Réka: A test szabad, a lélek reménytelen. Helikon, 1994/13.