Friedrich Adler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Friedrich Adler
Friedrich Wolfgang Adler.jpg
Született 1879. július 9.[1][2][3][4][5][6]
Bécs[7]
Elhunyt 1960. január 2. (80 évesen)[1][8][2][3][5][6]
Zürich[9]
Állampolgársága osztrák
SzüleiAdler Emma
Victor Adler
Foglalkozása
Tisztség
  • az osztrák Nemzeti Tanács képviselője
  • az osztrák Nemzeti Tanács képviselője
Iskolái Eidgenössische Technische Hochschule
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Adler témájú médiaállományokat.

Friedrich Adler (Bécs, 1879. július 9.Zürich, 1960. január 2.) osztrák politikus, természettudós, merénylő (Karl von Stürgkh osztrák miniszterelnök gyilkosa), lobbista és forradalmár.

Élete[szerkesztés]

Bécsben született, a szociáldemokrata politikus, külügyminisztériumi államtitkár majd az 1918. őszi forradalom után külügyminiszter Victor Adler fiaként. Felsőfokú tanulmányai során vegytant, fizikát és matematikát tanult Zürichben. 1897-ben belépett az Ausztria Szociáldemokrata Munkáspártjába (SDAP), és 1907-től a Der Kampf folyóirat szerkesztője lett. Jó barátság fűzte Albert Einsteinhez.

Adler 1911 után aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalomban, majd tudományos tevékenységével felhagyva az SPÖ bécsi szervezetének főtitkára lett, amely tisztséget 1914-ig megőrizte. A párt balszárnyának vezető egyéniségévé vált, és az első világháború kitörése után határozottan ellenezte az SPÖ háborúpárti politikáját. Elveinek érvényesítéséért nem riadt vissza az erőszaktól sem. 1916. október 21-én a bécsi Meißl und Schadn szálló éttermében három pisztolylövéssel meggyilkolta Karl von Stürgkh grófot, az akkori osztrák miniszterelnököt. Emiatt a bíróság először halálra ítélte, de büntetését később 18 évi börtönre módosították. Ezt a büntetést sem töltötte le, ugyanis az 1918. őszi forradalom idején kiszabadították, és egyike lett az osztrák Munkástanács (Arbeiterräte) vezetőinek. Tagja volt az Osztrák Nemzeti Tanácsnak is.

Az 1920-as évek közepétől főleg a Szocialista Internacionáléban vállalt tevékeny szerepet, amelynek több, mint 15 évig főtitkára volt.

A második világháború kitörése után az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1946-ban felhagyott a politikával, és apja August Bebellel és Karl Kautskyval váltott leveleinek sajtó alá rendezésével foglalkozott.

1960. január 2-án halt meg Zürichben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Sonderfahndungsliste G.B.. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  8. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адлер Фридрих, 2015. szeptember 27.
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]