Ugrás a tartalomhoz

Adler Emma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adler Emma
SzületettEmma Braun
1858. május 20.[1][2][3]
Debrecen[4][3]
Elhunyt1935. február 23. (76 évesen)[1][2][5]
Zürich[6][5]
Állampolgársága
HázastársaVictor Adler
Gyermekei
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Adler Emma témájú médiaállományokat.

Adler Emma (Debrecen, 1858. május 20.Zürich, 1935. február 23.) osztrák újságíró és író.

Életpályája

[szerkesztés]

1864-ben azt állította, hogy szexuális bántalmazás áldozata lett, és utána már nem tartotta magát szűznek, ezért nem házasodhatott meg. 1874-ben a szocializmus felé fordult.

1878-ban találkozott Victor Adlerrel, aki orvosként dolgozott a bécsi Általános Kórház pszichiátriai klinikáján, majd a szegények orvosa lett, mielőtt politikailag aktívvá vált. Intenzíven tanulmányozta az irodalmat. 1887-ben megjelentette Goethe és Frau von Stein című művét.

Victor Adler 1888–1889 között az osztrák Szociáldemokrata Munkáspárt (SDAP) alapítója és elnöke lett, amikor a két baloldali politikai áramlatot sikerült egy pártba egyesíteni. Vagyonát fokozatosan használták fel a szociáldemokrácia érdekében végzett munkájában; Emma nagy bizonytalanságot érzett. Ezen felül Bécsben tombolt az antiszemitizmus, Victor Adler barátai között is. A család a protestantizmusra való áttérés ellenére ellenséges volt.

1891-ben Adler Emma már nem volt képes megbírkózni anyai szerepével, férje támogatójával és szerzőjével. Mentálisan összeomlott, sok időt töltött elmegyógyintézetekben és szanatóriumokban; 2-3 év után felépült. Ezt követően ismét produktív szakaszba lépett: fordításokkal és újságíró munkával foglalkozott angol és francia nyelven.

1900 körül kiderült, hogy lányának, Marie-nek gyógyíthatatlan elmebetegsége van. 1905-ben férjét először választották meg a Reichsratba, az osztrák parlamentbe, amelynek 1918-ig tagja volt. 1906-ban jelent meg fő műve A francia forradalom híres női; 1907-ben megjelent életrajza Jane Welsh Carlyle-ról, Thomas Carlyle angol történész és filozófus feleségéről.

1916-ban, az első világháború közepén, fia, Friedrich agyonlőtte Karl von Stürgkh miniszterelnököt. Ezért halálra ítélték; IV. Károly magyar király börtönre enyhítette, és az uralkodótól 1918. november 1-én amnesztiát kapott.

Victor Adler a Reichsrat vagy annak képviselőházának egyik legfontosabb parlamenti képviselője volt az osztrák monarchia elmúlt tíz évében.

A családban tapasztalható izgalom és főleg férje korai halála – aki a köztársaság egyik legfontosabb politikusa volt – mély depressziót okozott számára, ami csak akkor fejeződött be, amikor Svájcba költözött.

1925-ben fiához, Friedrichhez költözött Zürichbe.

Élete során súlyos depresszióval küzdött,[7] és 1935-ben a svájci Zürichben halt meg.

Munkássága

[szerkesztés]

Szépirodalmi művekről, történelmi regényekről, fordításokról, valamint Karl Kautsky-val folytatott levelezéséről ismert.[8] Szocialista volt, aki az akkori zsidó írókkal, mint például Hedwig Dohm, Bertha Pappenheim és Hedwig Lachmann együtt "a politikai tevékenységet a művészi kreativitással ötvözte".[9] Az Arbeiterinnen-Zeitung kiadója volt.[10]

Családja

[szerkesztés]

Heinrich Braun testvére volt; Victor Adler orvos és politikus felesége, aki Ausztriában megalapította az osztrák szociáldemokrata pártot. 1878-ban házassáodtak össze, három gyermekük született: Friedrich (1879–1960), Marie (1881–?) és Karl (1885–?).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Emma Adler című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Emma Adler című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás + Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. [Folyamatosan bővülő internetes változata: opac.pim.hu]