Francisco Serrano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francisco Serrano
El capitán general Francisco Serrano, duque de la Torre.jpg
A Spanyol Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1868. október 8.1869. június 18.
Előd José Gutiérrez de la Concha
Utód Juan Prim
Hivatali idő
1871. január 4.1871. július 24.
Előd Juan Bautista Topete
Utód Manuel Ruiz Zorrilla
A Spanyol Királyság régense
Hivatali idő
1868. október 3.1871. január 3.
Előd II. Izabella királynő
Utód I. Amadé király
Spanyolország elnöke.
Hivatali idő
1874. január 3.1874. december 30.
Előd Emilio Castelar
Utód XII. Alfonz király

Született 1810. december 17.[1]
Isla de León
Elhunyt 1885. november 26. (74 évesen)[2]
Madrid[3]

Foglalkozás
  • diplomata
  • politikus
  • katona

Díjak Knight of the Order of the Golden Fleece
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Serrano témájú médiaállományokat.

Francisco Serrano (teljes nevén: Francisco Serrano y Dominguez), de la Torre hercege, (Anjonilla (Andalúzia), 1810. szeptember 18.Madrid, 1885. november 26.) spanyol katonai vezető, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Cádiz környékén született. Apja tábornok volt és maga is katonai pályára lépett. Már 30 éves korában tábornoki rangra emelkedett. A spanyol politikai élet küzdelmeiben az 1840-es években tevékeny részt vett; eleinte a progresszistákhoz csatlakozott, 1843-tól hadügyminiszter, majd 1845-ben szenátor lett, és mint II. Izabella királyné egyik kedvese, nagy befolyásra emelkedett. Ellenfelei 1847-ben eltávolították Madridból; egy ideig granadai főkapitány, majd a tüzérség főfelügyelője volt.

1854-ben részt vett a zaragozai felkelésben, ezért száműzték. Visszatérte után Leopoldo O’Donnell miniszterelnökhez csatlakozott, és fontos állásokat töltött be: 1856-ban párizsi követ, 1858-ban kubai főkapitány és miután San Domingót Spanyolország számára megszerezte, de la Torre herceggé és külügyminiszterré nevezték ki. 1865-ben a szenátus elnöke lett, de mivel a Narvaez-kormány ellen az ellenzék élén a királynőnek óvást nyújtott be, a Baleárokra száműzték. Szabadságát mind a mellett néhány hét múlva visszanyerte.

1868-ban részt vett abban az összeesküvésben, amelynek a célja Montpensier herceg trónra emelése volt, ezért a Kanári-szigetekre száműzték. Innen még ugyanezen évben visszatérve, vezére lett a szeptemberi felkelésnek, az alcolei hídnál leverte a királynőhöz hű csapatokat. Mivel II. Izabella királynő elűzetése után a pártok az új király személyében nem tudtak megegyezni, a hatalom egy időre az ő kezébe ment át. 1869. június 16-án régenssé választották; e méltóságot Savoyai Amadé király trónra lépéséig (1870) megtartotta. 1871 januárja és júliusa között miniszterelnök volt. A karlista felkelés ellen fővezérré nevezték ki, a felkelést 1872 májusában az amorevietai egyezséggel látszólag elnyomta. Az Amadé király lemondása után beállott fejetlenségnek 1874 január 4-én a cortes szétugrasztásával véget vetett. Miután a végrehajtó hatalmat a kezébe vette és a karlista döntő eredményt vívhatott volna ki, 1874. decemberében XII. Alfonz trónra lépése Serrano hatalmának véget vetett. Ezután visszavonultan élt, csak 1883-1884-ben szerepelt rövid ideig a Possada-Herrera-kormány alatt mint párizsi követ.

Forrás[szerkesztés]

  1. http://www.buscabiografias.com/biografia/verDetalle/5889/Francisco%20Serrano%20y%20Dominguez
  2. Integrált katalógustár, 2014. május 2.
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 31.