Fekete János (főjegyző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fekete János
Született 1817. december 11.
Kápolnásnyék
Elhunyt 1877. április 3. (59 évesen)
Székesfehérvár
Foglalkozása jogász,
levéltáros,
költő

Galánthai Fekete János (Kápolnásnyék, 1817. december 11.Székesfehérvár, 1877. április 3.) megyei tiszteletbeli főjegyző, levéltáros, költő, a galánthai Fekete család tagja.

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit 1829-től Gyönkön, Kecskeméten és Pápán végezte, utóbbi helyen a jogi és teológiai tanulmányai elvégzése után 18391841-ben akadémiai promócióra Neszmélyre ment, ahol három évig volt tanító. 1842-ben Tengődy János ügyvéd mellett volt joggyakornok, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1848-ig Székesfehérváron volt ügyvéd, és mint a szabadelvű párt tagja, a politikai küzdelmekben vett részt. 1848-ban megyei alügyésszé választották. 1849. május 20-án megyei főjegyző lett, és ő szerkesztette a magyar kormányhoz intézett függetlenségi nyilatkozatot üdvözlő, több ezer példányban kinyomtatott feliratot, ezért a szabadságharc bukása után 1852. május 1-jéig bujdosni volt kénytelen. 1852-ben Székesfehérvárról Ferenczy János akkori polgármester személyes bosszú miatt kitiltotta, és arra kényszerítette, hogy 24 órán belül távozzon a városból. Ekkor Sárbogárdon telepedett le és 1853-ig ügyvédként dolgozott, de az ügyvédek sorából törölték. 1854-ben Sárkeresztúron telepedett meg és ott a felesége birtokán gazdálkodott. 1857-ben visszatért Székesfehérvárra. 1859. december 20-án az akkor alakult fejér megyei gazdasági egylet titkárává 1861-ben megyei főjegyzővé választották meg, de még azon év végén tiszttársával együtt ő is leköszönt, és a magánéletbe vonult vissza. 1862-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület világi aljegyzőjévé választotta meg. 1865-ben, a második önkényuralmi korszak elmúltával, ismét megyei főjegyzővé nevezték ki, 1867-ben pedig megválasztották, ebben a beosztásban az 1871. évi tisztújításig megmaradt, ekkor önként visszalépett és levéltárnoki állást töltött be.

1877. április 3-án hunyt el Székesfehérváron.

Írásai[szerkesztés]

Versei az Örvendező Versek (Szilassy József tiszteletére, Veszprém, 1835.) című munkában, a Jáczintban (1836.), a Hála Koszorúban (Pápa, 1838.), a Kunoss Endre által kiadott Részvét Gyöngyeiben (1838.), az Athenaeumban (1841.), a Nemzeti Almanachban (1841.), a Tavaszban (Pápa, 1845.) és a Pesti Divatlapban (1844–46.) jelentek meg; utóbbihoz munkatársul állott be s életképeket irt a lapba: 1847–48-ban a Kovács Pál által Győrött szerkesztett Hazánkba irt humoros cikkeket és népies beszélyeket; az említett két lapban számos epigrammja is megjelent. Nagy Ignác Hölgyfutárjába (1852. 1854.): A kompolti kisasszony első szerencséje című humorisztikus beszélyt és több apró cikket írt; a Budapesti Viszhangba (1852–55.) népies beszélyt, életképeket és humorisztikus apróságokat; a Kalauzba (1857.) népies beszélyeket és Együgyű levelek a Sár mellől című levélciklust; a Nagy Tükörbe (1857.) A malacz mint násznagy c. komikus beszélyt; a Napkeletbe (1858–60.) humorisztikus beszélyt és apróságot; a Gombostűbe (1862.) humor-cikkeket. Nyilvános irodalmi működése itt hosszabb időre megszakad, míg a Székesfejérvár című lapba több különböző cikket és egy népies beszélyt írt A kanász és leánya címmel; a Vasárnapi Ujságban (1862.) Egy szó a Székesfejérvári ásatások ügyében címmel cikke jelent meg. A fejérmegyei gazdasági egyesületről tudósításokat írt a Magyar Gazdába (1860–61.), Gazdasági Lapokba (1861–64.) és a Székesfehérvári Borász-Csarnokba (1863.)

Álnevei[szerkesztés]

Federényi Jerindo, Fellegi Jordán, Jean de Noir, Kövér János és Fiván.

Munkái[szerkesztés]

  • Életiskola a magyar nép számára. Pest, 1858. (Versek. Arany Jánosnak előleges bírálata után több ezer példányban nyomatott; ugyanez a mezőföldi egyházmegye által kiadott és a dunántúli református népiskolákban sokáig is használatban levő Horváth Mihály, Imák és fohászok című munkája függelékeűl 10 ezer példányban nyomatott ki Székesfejérvárt év nélkül, másodszor 1878-ban.)
  • Vázlat a fejérmegyei gazdasági egyesület 1860, 61, 62-ik évi munkálatairól. Székesfejérvár, 1863.

Források[szerkesztés]