Fekete János (főjegyző)

Fekete János
Született	1817. december 11. Kápolnásnyék
Elhunyt	1877. április 3. (59 évesen) Székesfehérvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász, levéltáros, költő
Sablon Wikidata Segítség

Galánthai Fekete János (Kápolnásnyék, 1817. december 11. – Székesfehérvár, 1877. április 3.) megyei tiszteletbeli főjegyző, levéltáros, költő, a galánthai Fekete család tagja.

Élete

Középiskoláit 1829-től Gyönkön, Kecskeméten és Pápán végezte, utóbbi helyen a jogi és teológiai tanulmányai elvégzése után 1839–1841-ben akadémiai promócióra Neszmélyre ment, ahol három évig volt tanító. 1842-ben Tengődy János ügyvéd mellett volt joggyakornok, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1848-ig Székesfehérváron volt ügyvéd, és mint a szabadelvű párt tagja, a politikai küzdelmekben vett részt.

1848-ban megyei alügyésszé választották. 1849. május 20-án megyei főjegyző lett, és ő szerkesztette a magyar kormányhoz intézett függetlenségi nyilatkozatot üdvözlő, több ezer példányban kinyomtatott feliratot, ezért a szabadságharc bukása után 1852. május 1-jéig bujdosni volt kénytelen.

1852-ben Ferenczy János akkori székesfehérvári polgármester személyes bosszú miatt kitiltotta a városból, és arra kényszerítette, hogy 24 órán belül hagyja el a települést. Ekkor Sárbogárdon telepedett le és 1853-ig ügyvédként dolgozott, de az ügyvédek sorából törölték. 1854-ben Sárkeresztúron telepedett meg és ott a felesége birtokán gazdálkodott. 1857-ben térhetett csak vissza Székesfehérvárra.

1859. december 20-án az akkor alakult Fejér vármegyei gazdasági egylet titkárává, 1861-ben pedig megyei főjegyzővé választották meg, de még azon év végén egy tiszttársával együtt leköszönt, és a magánéletbe vonult vissza. 1862-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület világi aljegyzőjévé választotta meg.

1865-ben, a második önkényuralmi korszak elmúltával ismét megyei főjegyzővé nevezték ki, 1867-ben pedig megválasztották a tisztségre; ebben a beosztásban az 1871. évi tisztújításig maradt meg, amikor is önként visszalépett és a levéltárnoki állást foglalta el.

1877. április 3-án hunyt el Székesfehérváron.

Írásai

Versei az Örvendező Versek (Szilassy József tiszteletére, Veszprém, 1835) című munkában, a Jáczintban (1836), a Hála Koszorúban (Pápa, 1838), a Kunoss Endre által kiadott Részvét Gyöngyeiben (1838), az Athenaeumban (1841), a Nemzeti Almanachban (1841), a Tavaszban (Pápa, 1845) és a Pesti Divatlapban (1844–1846) jelentek meg; utóbbihoz munkatársul állott be s életképeket irt a lapba. 1847–1848-ban a Kovács Pál által Győrött szerkesztett Hazánkba irt humoros cikkeket és népies beszélyeket; az említett két lapban számos epigrammája is megjelent.

Nagy Ignác Hölgyfutárja (1852–1854) A kompolti kisasszony első szerencséje című humorisztikus beszélyét és több apró cikkét, a Budapesti Viszhang (1852–1855) népies beszélyét, életképeit és humorisztikus apróságait hozta le; a Kalauzba (1857) népies beszélyeket és Együgyű levelek a Sár mellől címmel levélciklust; a Nagy Tükörbe (1857) A malacz mint násznagy címmel komikus beszélyt; a Napkeletbe (1858–1860.) humorisztikus beszélyt és apróságot; a Gombostűbe (1862) humor-cikkeket írt.

Nyilvános irodalmi működése itt hosszabb időre megszakadt, míg a Székesfejérvár című lapba több különböző cikket és egy népies beszélyt írt A kanász és leánya címmel; a Vasárnapi Ujságban (1862) Egy szó a Székesfejérvári ásatások ügyében címmel cikke jelent meg. A fejérmegyei gazdasági egyesületről tudósításokat írt a Magyar Gazdába (1860–1861), a Gazdasági Lapokba (1861–64.) és a Székesfehérvári Borász-Csarnokba (1863).

Álnevei

Federényi Jerindo, Fellegi Jordán, Jean de Noir, Kövér János és Fiván.

Munkái

• Életiskola a magyar nép számára. Pest, 1858. (Versek. Arany Jánosnak előleges bírálata után több ezer példányban nyomatott; ugyanez a mezőföldi egyházmegye által kiadott és a dunántúli református népiskolákban sokáig is használatban levő Horváth Mihály Imák és fohászok című munkája függelékeűl 10 ezer példányban nyomatott ki Székesfejérvárt év nélkül, másodszor 1878-ban.)
• Vázlat a fejérmegyei gazdasági egyesület 1860, 61, 62-ik évi munkálatairól. Székesfejérvár, 1863.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.