Ugrás a tartalomhoz

Farkas Attila Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkas Attila Márton
SzületettFarkas Attila Márton
1965. július 20. (59 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaegyiptológus, kulturális antropológus, publicista
SablonWikidataSegítség

Farkas Attila Márton, röviden: FAM, írói álnevén: Martin Ethelwolf (Budapest, 1965. július 20. –) magyar egyiptológus, kulturális antropológus, vallástörténész, publicista, esszéista. Kutatási területe a buddhista vallástörténet, vallásfilozófia, valamint az ókori egyiptomi túlvilághit. Tudományos munkássága mellett a baloldali és ökopolitikai publicisztika egyik vezető alakja. A 2000-es években Puzsér Róberttel közösen filmkritikákat írt és filmekkel kapcsolatos rádióműsort is vezetett, de azóta is számos téren együttműködnek.

Életpályája

[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányainak megkezdése előtt a Buddhista Misszió által fenntartott Kőrösi Csoma Sándor Intézetben tanult buddhista filozófiát és szanszkrit nyelvet. 1990 és 1992 között a Történelmi Igazságtétel Bizottság megbízásából az 1956-os forradalom után kivégzett személyek anyagait kutatta. Kezdetben régészetet tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd megkezdte egyiptológiai és kulturális antropológiai tanulmányait, amikből 1996-ban, illetve 1997-ben diplomázott. 1997 és 2000 között PhD-tanulmányokat folytatott az ELTE-n, doktori értekezését 2005-ben védte meg.

1994 és 1997 között A Tan Kapuja Buddhista Főiskola oktatója volt, ahol a buddhizmus alapjait és vallástörténetét oktatta. 1995-ben ösztöndíjasként résztvevője a thébai magyar expedíció ásatásainak. 1998 és 2003 között a Luft Ulrich vezette keleti sivatagi expedíció tagja volt, itt sziklarajzokat és -feliratokat dolgozott fel. PhD-ösztöndíjasként az ELTE egyiptológiai tanszékén oktatott. 2002 és 2003 között Budapest Főváros Levéltára támogatásával a Történeti Hivatalban kutatott a késő-kádári korszak gödöllői ellenzéki mozgalmairól. 2004-től az MTA Kultúrakutató Intézete szimbólumkutató csoportjának kutatója. Emellett 2003 és 2005 között sajtótörténeti kutatást végzett az idegenség fogalmáról az 1945 és 2000 közötti időszakban. Ugyanekkor a Debreceni Egyetem-ELTE Társadalomtudományi Kar támogatásával életútinterjúkat készített a magyarországi holokauszt egyes túlélőivel. 2005-ben visszatért a buddhista főiskolára, ahol a Kelet-Nyugat Kutatóintézet egyik alapítója és oktatója lett.

Oktatói és kutatói tevékenységén kívül aktív publicisztikai tevékenységet is folytat. Írásai elsősorban a baloldali, illetve ökopolitikai gondolkodás, valamint a magyarországi szélsőjobboldal helyzetével foglalkoznak, de irodalomkritikai cikkeket is írt. Neveltetésénél fogva a jobboldalon kezdte a politizálást. 1984-ben barátaival Isaszegen síremléket állított a szovjet és román csapatok ellen harcoló magyar katonáknak, ami az első ilyen emlékmű az országban. 1989 januárjában belépett a Független Kisgazdapártba (FKGP), és aktívan részt vett Roszík Gábor első ellenzéki országgyűlési képviselő helyi kampányában. 1999-ben, a Seattle-ből kiinduló antiglobalizációs mozgalmak hatására fordult a rendszerkritikai baloldal felé. Tagja volt az Attac-nak és rendszeresen publikált az indymedia.org-on is. A Lehet Más a Politika kezdeményezés egyik alapítója volt. A 2014-es országgyűlési választáson a 2009-ben párttá alakult ökopolitikai szervezet országos listáján szimbolikus helyen szerepelt, azonban később eltávolodott tőlük.

Ezenkívül több film elkészítésében is részt vett (Az eskü – forgatókönyvíró, Géniusz, az alkimista – írói konzulens). 1993 és 2001 között több műsora volt a Tilos Rádióban. 2009 és 2011 között A hét mesterlövésze címmel heti rendszerességgel filmeket feldolgozó rádióműsort vezetett Puzsér Róberttel közösen. Ezenkívül a Bëlga együttes Arany című lemezén több dal szövegírója volt. Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor) róla mintázta Aranypiramis c. kalandregénye őrült egyiptológus főszereplőjét, Martin Ethelwolfot, de a műben Farkas A. Marton néven is megjelenik, mint a sírrablók szövetségének legendás alapítója.

2011-től Puzsér Róberttel közösen vezeti az Apu azért iszik, mert te sírsz! című rendezvénysorozatot, amely társadalmi, kulturális és spirituális kérdéseket feszeget.

Könyvei

[szerkesztés]
  • Ísvarakrisna: A számvetés megokolása – Patandzsali: Az igázás szövétneke (Tenigl-Takács Lászlóval, 1994)
  • Buddhizmus Magyarországon. Az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája (1998)
  • Az alkímia eredete és misztériuma; Balassi, Bp., 2001 (Arbor könyvek)
  • Filozófia előtti filozófia. Szimbolikus gondolkodás az ókori Egyiptomban (2003)
  • Arrobori, avagy a honi politikai közbeszéd természetrajza (2006)
  • Az edény széttörése – Bevezetés az iszonyológiába (2007)
  • A zsidók szégyene (tézisdráma Puzsér Róberttel, 2014)
  • Apu azért iszik, mert te sírsz! (Puzsér Róberttel, 2016)
  • Céljainkon túl – 21. századi buddhista tanulmányok a tudat, az idő és a valóság természetéről (2020)
  • Apu azért iszik, mert te sírsz! – A jövő az, ami lenni szokott (Puzsér Róberttel, 2022)
  • Patandzsali: Jóga-szútra (Tenigl-Takács Lászlóval, 2022)
  • Spiritusz – Hermetika a 21. században (2022)

Források

[szerkesztés]