A földrajzi nevek helyesírása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Földrajzi nevek helyesírása szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A földrajzi nevek helyesírása a tulajdonnevek helyesírásán belül különálló, nagyobb csoportot képez a típusaik változatossága miatt. A magyar helyesírás szabályai érvényes (12.) kiadása a 172–185. pontjában tárgyalja, a részletesebb szabályozást pedig A földrajzi nevek helyesírása (1998, 2003) és az Osiris kiadó Helyesírás c. kötete (2004/2006) ismerteti. Az egyes típusok írásmódjához konkrétan az alábbi szempontok vehetők alapul (didaktikai célból az eredetitől némileg eltérő sorrendben, többnyire az általánosabbtól az egyedibb felé haladva, alapvetően a kötőjel-egybeírás-különírás praktikus szempontja szerint).

A tulajdonnevekre vonatkozó általános szabályok érvényesülése[szerkesztés]

Az egyéb tulajdonnevekre vonatkozó szabályok (általánosságban a 152. pont, különösen pedig a 208–211. és 215–217. pontok) többnyire a földrajzi nevekre is vonatkoznak:

  • Az idegen neveknek többnyire megőrizzük eredeti írásmódját, pl. Sevilla, Hawaii, Loire, ideértve a mellékjeleiket is, pl. Łódź, Liepāja.
  • Egyes formáknál tekintetbe vesszük a magyarban meghonosodott alakokat, és ennek megfelelően írjuk ezeket, pl. Párizs, Szajna, Temze. (Ide tartozik például Luxemburg mint ország is, amelynek végén u-t írunk, mivel országok nevében elterjedtebb a magyaros írásmód; fővárosa nevében ugyanakkor megőrizzük az eredeti ou-t: Luxembourg.)
  • A nem latin írásrendszert használó nyelvekből átvett alakoknál magyar átíráshoz folyamodunk, pl. Athén, Kairó, Himalája. (Az utóbbi két eset átfedésének tekinthetők azok a nevek, amelyek nem latin írású nyelvekből származnak, de a magyarban a szabályostól eltérő alakjukban honosodtak meg, l. Az átírási és átbetűzési szabályok ellenében hagyományosan rögzült szavak listája földrajzi neveit.)
  • Toldalék kapcsolásakor a két mássalhangzóhoz kapcsolódó, velük egyező harmadik elé kötőjel kerül, pl. Bükk-kel, Bonn-nal (93. pont).
  • A néma betűhöz és írásrendszerükben szokatlan betűegyüttesekhez kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat, pl. Glasgow-ban, Montreaux-ig, Bordeaux-ból; ez a kötőjel melléknévképzéskor is megőrződik, viszont a szó kisbetűsre módosul: glasgow-i, montreaux-i, bordeaux-i.
  • A megszokottabb betűkapcsolatokhoz (ch, th, sh stb.) viszont kötőjel nélkül, a megközelítő magyar kiejtésnek megfelelően kapcsoljuk a toldalékokat, pl. Greenwich, Greenwichben, Greenwichcsel, greenwichi.
  • Ha az -i melléknévképző eleve i-re végződő szóhoz járul, a képző nem ismétlődik meg: Zamárdi és zamárdi, Helsinki és helsinki.
    • Y-ra végződő nevekhez (bár kiejtésük változatlan) szintén kitesszük az -i-t, ha melléknevet képezünk belőlük, pl. Coventry és coventryi, Vichy és vichyi.
    • Nem ide soroljuk azokat a neveket, ahol az y valamely más betűegyüttes része: ilyenkor már kötőjelet teszünk, például Sydney és sydney-i (az ey betűkapcsolat miatt).
  • A szó végi -o, -ö betűk idegen földrajzi nevekben is megnyúlnak az -i képző előtt: Malmö és malmői, Oslo és oslói.
  • Egyéb toldalékok előtt természetesen a szó végi -a és -e is megnyúlhat idegen nevekben éppúgy, mint a magyar megnevezésekben, bár ezeket a magánhangzókat az -i képző nem érinti: Sinaia és sinaiai, Tampere és tamperei, ugyanakkor Sinaiát, Tamperét.

Az alább részletezett sajátos szabályok közül is több olyan akad, amely a tulajdonnevek szabályaiból következik, illetve más vonatkozó szabályokkal analóg módon működnek, például a Mátra hegység, Gyöngyös város írásmód a 126. pontban szereplő Fazekas úr, Nagy család esetének, illetve a 194. pontban írott Audi gépkocsi, Omnia kávé stb. esetének felel meg, míg a melléknévképzővel ellátott alakok írása alapvetően a 161. pont mintáját, a személynevek írásmódját tükrözi (móriczi, rippl-rónais és Széchenyi István-i). A csillagászati elnevezések szintén a földrajzi nevekhez hasonlóan íródnak (pl. Androméda-köd és Androméda-ködbeli, l. 185. pont). A különírt földrajzi nevek egyik csoportjában, az államnevekben az intézménynevek írására lehet ráismerni (187. pont).

A földrajzi nevek írásának sajátos szabályai[szerkesztés]

A földrajzi nevek írásának alapelveit a szabályzat 172. pontja ismerteti.

Az egyelemű földrajzi nevek[szerkesztés]

Egyes földrajzi nevek egyeleműek, így ezekre csak az alapszabály vonatkozik (minthogy az elemek kapcsolásának kérdése nem merül fel):

  • A földrajzi neveket – más tulajdonnevekhez hasonlóan – alapformájukban nagybetűvel, melléknévképzős alakjukban pedig kisbetűvel írjuk, pl. Európa és európai.

Kötőjeles írásmód[szerkesztés]

A tipikus földrajzi nevek[szerkesztés]

A földrajzi nevek tipikus esetében (pl. hegyek, szigetek, tavak, folyók nevében, vö. földrajzi köznév), amennyiben többtagúak, az elemeket kötőjel választja el, és csupán a kezdőbetűjük lesz nagybetűs, például: Velencei-tó, János-hegy, Dunántúli-középhegység.

A kötőjeles írásmód egyúttal megkülönböztetést is hordoz másfajta földrajzi nevekkel szemben (l. alább). A Margit-sziget például domborzati névként kötőjeles, városrésznévként viszont egybeíródik (Margitsziget), ugyanígy mást jelöl a Sáros-patak (víznév) és a Sárospatak (városnév).

  • Amennyiben a földrajzi név belsejében tulajdonnév van, az nagybetűs marad: Nyugat-Dunántúl, Magas-Tátra.
  • Ha ezeket -i (-beli) képzővel látjuk el, az írott alak – mivel immár melléknév – kis kezdőbetűsre vált, a kötőjellel kapcsolt tagok mindegyikét beleértve: Holt-Tisza és holt-tiszai, Kelet-Közép-Európa és kelet-közép-európai.
  • Ez azonban nem vonatkozik az összetételek azon elemeire, amelyek önmagukban tulajdonnevek, amennyiben az -i (-beli) képző nem közvetlenül hozzájuk kapcsolódik: János-hegy és János-hegyi, Holt-Tisza-berek és holt-Tisza-bereki (vö. Dél-Kína és dél-kínai, Új-Dél-Wales és új-dél-walesi).
  • Tulajdonnévnek számítjuk mindazt, amiben a magyar nyelvérzék nem ismer fel köznevet. A Sólyom-sziget és a Sváb-hegy esetén például a sólyomról tudható, hogy főnév, a svábról, hogy melléknév, így ezek melléknévképzős alakja kisbetűs: sólyom-szigeti, sváb-hegyi. A Csepel-sziget, Balaton-felvidék, Kab-hegy, illetve a külföldi nevek közül a Kaszpi-tenger, Huron-tó első eleméről vagy kifejezetten tudjuk, hogy tulajdonnevek, vagy pedig a magyar nyelv szempontjából nem egyértelműen köznevek, így ezek melléknévképzős alakjában megőrződik a nagybetű: Csepel-szigeti, Balaton-felvidéki, Kab-hegyi, illetve Kaszpi-tengeri, Huron-tavi.
    • Ez érvényes az Új-Zéland és hasonló esetekre is (bár ez a sorrend miatt kevésbé okoz nehézséget, hiszen a képző itt közvetlenül az utótaghoz kapcsolódik): új-zélandi.
  • A földrajzi névben lévő esetleges önálló tulajdonnévi tag több különírt elemből is állhat; ezek érintetlenül maradnak: Szent Anna-tó és Szent Anna-tavi, Buen Tiempo-fok és Buen Tiempo-foki.

Tulajdonnevek összekapcsolásából (mellérendeléséből) alakult földrajzi nevek[szerkesztés]

Ha a földrajzi névnek mindegyik eleme tulajdonnév (alapvetően egyenrangú elemeket kapcsol össze), természetesen mindet nagybetűvel írjuk: Kál-Kápolna (vasútállomás), Győr-Moson-Sopron (megye).

  • Ugyanígy kezeljük azokat az eseteket is, ahol a helységnévhez a helységrész (tehát alegysége) nevét kapcsoljuk: Érd-Ófalu.
  • Ezek melléknévképzős alakjainál azonban a képző mindegyik elemet kisbetűssé teszi: kál-kápolnai, győr-moson-soproni, érd-ófalui.

A nagykötőjeles írásmód[szerkesztés]

Valamettől valameddig viszony kifejezésére földrajzi nevekben is a nagykötőjelet használjuk, pl. Budapest–Bécs (útvonal), valamint Volga–Don-csatorna, Baradla–Domica-barlangrendszer.

  • Ha az -i (-beli) képző a szó végén eleve tulajdonnévhez járul, akkor nemcsak a közvetlenül érintett elem, hanem a másik, vele egyenrangú elem is kisbetűs lesz: budapest–bécsi.
  • Ha viszont a melléknévképző a szó végén földrajzi köznévhez kapcsolódik, akkor a nagykötőjellel kapcsolt tulajdonnévi elemek írásmódja nem változik: Volga–Don-csatornai, Baradla–Domica-barlangrendszeri.

Hasonlóképpen írjuk az olyan névtársításokat tartalmazó kapcsolatokat, mint Cseh–Morva-dombság, Zala–Somogyi-határárok.

  • Ezekben melléknévképző kapcsolása esetén a köznévi elemek kisbetűsre váltanak: cseh–morva-dombsági, a több tagra együttesen vonatkozó képző pedig mindegyik elemet kisbetűssé teszi: zala–somogyi-határároki.

Az egybeírás[szerkesztés]

Az egybeírt alakú nevek közé tartoznak az ország- és országrésznevek, egyes tájegységek neve, másrészről pedig a magyar helységnevek és helységrésznevek.

Ország-, országrésznevek és egyes tájegységek neve[szerkesztés]

A fenti csoportba tartozó neveket akkor is egybeírjuk (kötőjel nélkül), ha több elemből állnak: Németország, Elefántcsontpart (országok), valamint Kisalföld, Dunakanyar, Hegyalja, Csecsenföld, Palócföld (országrészek, tájegységek).

Magyar (és egyes külföldi) helység- és helységrésznevek[szerkesztés]

A magyar helységneveket és helységrészneveket egybeírjuk, pl. Budapest, Balatonalmádi (település), valamint azon külföldi településneveket is, amelyek magyar megfelelője magyar nyelvű elemekből áll, pl. Újvidék, Fokváros.

  • A fenti neveket akkor is egybeírjuk, ha tulajdonnevek szerepelnek bennük: Wekerletelep, Ferencváros (a tulajdonnevek a szó belsejében kisbetűsek lesznek: Alsóbélatelep).
    • Ez az egybeírás a szűkebb értelemben vett földrajzi nevektől is megkülönböztetést jelenthet, például a Vonyarcvashegy írásmód egybeírása jelöli, hogy nem hegyről, hanem településről van szó, amint a Gellérthegy forma egybeírása városrészt jelöl, szemben a konkrét hegyre utaló Gellért-hegy alakkal.
  • Az egybeírás e kategória esetén akár a szótagszámlálás szabálya ellenében is érvényesül: Szépkenyerűszentmárton. (Ez tehát szembenáll a tulajdonnév és köznév kapcsolatának a 166. pontban ismertetett szokásos kötőjeles írásmódjával.)
  • A többelemű tulajdonnevek azonban itt is megőrződnek, és az egybeírást ilyenkor kivételesen kötőjel váltja fel: József Attila-telep, Biczó István-kert (vö. a fenti Wekerletelep típussal).

A különírás[szerkesztés]

Mai és történelmi államnevek[szerkesztés]

A különírt földrajzi nevek egyik csoportja a mai és történelmi államnevek, amelyeknek mindegyik elemét nagybetűvel írjuk, pl. Francia Köztársaság, Római Birodalom, Suriname Köztársaság.

  • A különírt elemek tagjai között lehetnek olyanok, amelyekben kötőjel szerepel, az itteni utótag azonban nem válik nagybetűssé a fő elemek mintájára, pl. a Dél-Afrika tulajdonnévből képzett dél-afrikai melléknévnek csak a kezdőbetűje lesz nagybetűs a Dél-afrikai Köztársaság államnévben.
  • Ezek -i (-beli) képzős formájában mindegyik elemek kisbetűsre vált, csupán a tulajdonnévi elemek maradnak nagybetűsek, pl. francia köztársasági, római birodalmi (és természetesen dél-afrikai köztársasági), ugyanakkor Suriname köztársasági.

Államrészek neve[szerkesztés]

A különírt földrajzi nevek másik csoportját az államrészek neve alkotja, amelyeknek csak a szorosan vett tulajdonnévi elemeit írjuk nagybetűvel, pl. Ungvári járás, Voronyezsi terület, Baranya megye, Kent grófság, New York állam.

  • Ezek tulajdonnévi (azaz gyakorlatilag -i nélküli) elemei – de csak azok – szintén kisbetűsre váltanak, ha a névhez melléknévképző járul, pl. ungvári járási, voronyezsi területi, azonban Baranya megyei, Kent grófsági, New York állambeli.

Közterületek neve[szerkesztés]

A harmadik csoportot a közterületek neve alkotja: ide nemcsak az utcák, utak, terek stb. neve, hanem például a hidak neve is tartozik: Váci utca, Március 15. tér, Erzsébet híd.

  • Ezek tulajdonnévi elemeinek nagybetűi szintén megőrződnek melléknévképző hozzákapcsolása esetén: Váci utcai, Március 15. téri, Erzsébet hídi.

Jelölt szókapcsolatok földrajzi névként[szerkesztés]

Végül (negyedik csoportként) egyes nyelvtanilag jelölt (tárgyas, határozós, birtokos jelzős, valamint névutós) szókapcsolatok is földrajzi névvé válhatnak. Ezek különírása megőrződik, és csak az egész szerkezet kezdőbetűje (valamint a névben előforduló esetleges tulajdonnév) lesz nagybetűs, pl. Keveset érő, Székre járó, Tilos alja.

  • Ezek melléknévképzővel megőrzik mindegyik kezdőbetűt, pl. Keveset érői, Székre járói, Tilos aljai.
  • Sajátos esetet alkotnak az utóbbi csoportban a jelölt birtokos szerkezetek, amelyek ha melléknévképzőt kapnak, elveszítik a birtokjelet (-a/-e/-ja/-je), ugyanakkor továbbra is az eredeti alaknak megfelelően kezeljük őket, nem pedig a jelöletlen birtokos kapcsolatot vesszük figyelembe, pl. Duna mente és Duna menti (különírva), Vác környéke és Vác környéki (különírva), hasonlóképpen: Duna–Tisza köze és Duna–Tisza közi, tehát nem kerül kötőjel a melléknévképzős alakba.

Látszólag ide tartozó (különírt) esetek[szerkesztés]

  • Nem földrajzi név, de alakilag ide tartozó eset, amikor földrajzi nevekhez magyarázó célú utótag kapcsolódik: természetesen ez is különíródik, pl. Gyöngyös város, Mátra hegység, Duna folyam.
  • Egyes esetekben kevésbé közismert, hogy meddig terjed a voltaképpeni tulajdonnév, így ez is hibaforrás lehet, pl. Fertő tó, Krím félsziget, La Manche csatorna, ahol a tó, félsziget, csatorna nem része a névnek, tehát Fertő, Krím és La Manche alakban is teljes értékű nevek lennének (lásd Köznévi utótag nélküli földrajzi nevek listája).
  • Szintén csak alakilag ide tartozó eset, amikor alkalmi jelző szerepel egy földrajzi név előtt, amely – mivel annak nem része – értelemszerűen szintén különíródik tőle, pl. az olasz Alpok.
  • A különírt elemekből álló idegen földrajzi nevek a magyar nyelv szempontjából nem elemezhetőek, gyakorlatilag egyeleműnek számítanak, tehát elemeik változatlanul megőrződnek, pl. New York, Karlovy Vary, Buenos Aires, a melléknévképző pedig kötőjellel kapcsolódik eredeti formájukhoz: New York-i, Karlovy Vary-i, Buenos Aires-i.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]