Európai vaddisznó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Európai vaddisznó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Artiofabula
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Alcsalád: Suinae
Nemzetség: Suini
Nem: Sus
Faj: Sus scrofa
Linnaeus, 1758
Alfaj: S. s. scrofa
Tudományos név
Sus scrofa scrofa
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Sus scrofa anglicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa aper Erxleben, 1777
  • Sus scrofa asiaticus Sanson, 1878
  • Sus scrofa bavaricus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa campanogallicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa capensis Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa castilianus Thomas, 1911
  • Sus scrofa celticus Sanson, 1878
  • Sus scrofa chinensis Linnaeus, 1758
  • Sus scrofa crispus Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa deliciosus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa domesticus Erxleben, 1777
  • Sus scrofa europaeus Pallas, 1811
  • Sus scrofa fasciatus von Schreber, 1790
  • Sus scrofa ferox Moore, 1870
  • Sus scrofa ferus Gmelin, 1788
  • Sus scrofa gambianus Gray, 1847
  • Sus scrofa hispidus von Schreber, 1790
  • Sus scrofa hungaricus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa ibericus Sanson, 1878
  • Sus scrofa italicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa juticus Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa lusitanicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa macrotis Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa monungulus G. Fischer von Waldheim, 1814
  • Sus scrofa moravicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa nanus Nehring, 1884
  • Sus scrofa palustris Rütimeyer, 1862
  • Sus scrofa pliciceps Gray, 1862
  • Sus scrofa polonicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa sardous Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa scropha Gray, 1827
  • Sus scrofa sennaarensis Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa sennaarensis Gray, 1868
  • Sus scrofa sennaariensis Fitzinger, 1860
  • Sus scrofa setosus Boddaert, 1785
  • Sus scrofa siamensis von Schreber, 1790
  • Sus scrofa sinensis Erxleben, 1777
  • Sus scrofa suevicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa syrmiensis Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa turcicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa variegatus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa vulgaris (S. D. W., 1836)
  • Sus scrofa wittei Reichenbach, 1846
Elterjedés
Őshonos (zöld), betelepített (kék)
Őshonos (zöld), betelepített (kék)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Európai vaddisznó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai vaddisznó témájú kategóriát.

Az európai vaddisznó (Sus scrofa scrofa) vagy másként a közép-európai vaddisznó az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába tartozó vaddisznó (Sus scrofa) egyik alfaja. Ez az alfaj Közép-Európában él, és ebből az állatból származnak keresztezések révén a mai magyar jellegű sertéseink, így a szalontai, bakonyi és a mangalica.

Előfordulása[szerkesztés]

A leggyakoribb és legelterjedtebb vaddisznó. Eredeti elterjedési területe Franciaországtól Oroszország európai részéig húzódik, déli határa pedig az Ibériai-félsziget és az Alpok. Betelepítették Svédországba, Norvégiába, az USA-ba és Kanadába is.

Hazánkban legnagyobb számban a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Pilisben található meg, de gyakran előfordul az Alföldön is. Élőhelye főként a nedves talajú lomberdőkben van, kedveli az ingoványos, mocsaras dús aljnövényzetű területeket, a cserjés, nádas vidékeken is megtalálható sőt a tűlevelű erdőkben is.

Jelentősége[szerkesztés]

Ebből az alfajból tenyésztették ki a „magyar jellegű” sertéseket (szalontai, bakonyi, mangalica). Vadászatilag nagyon értékes faj, trófeája különösen fejlett szemfoga, vagyis az agyara.

Megjelenése[szerkesztés]

A vaddisznó és az európai vaddisznó között nem nagy a különbség. Közepes méretű, sötétbarna szőrzetű alfaj. A kelet-, és közép-európai egyedek nagyobbak, mint délen élő társaik, testtömegük kanok esetében elérheti akár a 227 kg-ot is, a kocáké a 150-et.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Kedveli a sűrű aljnövényzetet, nappal szívesen húzódik fatörzsek alá, szürkületkor indul éjszakai táplálékszerző körútjára. Szívesen felkeresi a nedves, sáros helyeket, és azokban dagonyázik.

Táplálkozása[szerkesztés]

Miként fajtársainak az európai vaddisznónak is táplálékul szolgálnak az erdők alján található növények, különösen kedveli az elhullott makkot, de elfogyasztja a gerincteleneket , hüllőket, madártojásokat, sőt, a kisebb rágcsálókat, nyulfiakat is megeszi. Ősz végén és télen gyakran behúzódik az emberlakta települések közelébe és károkat okoz a mezőgazdasági területeken.

Szaporodása[szerkesztés]

Az európai vaddisznó rendszerint évente két almot vet. Párzása a novembertől februárig terjedő időszakra tehető. A kocák 4 hónapnyi vemhességi idő után március-május tájékán hozzák világra utódaikat. A kondától különvonulva gödröt ásnak maguknak és ott szülik meg utódaikat, egy ilyen alomban 12 kismalac is lehet. Az utódait féltő anyakoca a legveszélyesebb emlősállat a magyar erdőkben, ezért ilyenkor jobb nem letérni a kijelölt utakról. A kismalacok nagyon gyorsan fejlődnek, néhány nap múlva már követik anyjukat és elhagyják a gödröt. Az utódok sárgásbarna és mogyoróbarna csíkozásúak, nagyon könnyen felismerhetőek. A fiatal disznó ivarérettségét kétéves korában éri el. A kifejlett vaddisznó elélhet akár 8-15 évig is.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vaddisznó. [2013. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 5.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]