Európai vaddisznó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Európai vaddisznó
Wildschweine Josefslust.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Alcsalád: Suinae
Nemzetség: Suini
Nem: Sus
Faj: Sus scrofa
Linnaeus, 1758
Alfaj: S. s. scrofa
Tudományos név
Sus scrofa scrofa
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Sus scrofa anglicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa aper Erxleben, 1777
  • Sus scrofa asiaticus Sanson, 1878
  • Sus scrofa bavaricus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa campanogallicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa capensis Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa castilianus Thomas, 1911
  • Sus scrofa celticus Sanson, 1878
  • Sus scrofa chinensis Linnaeus, 1758
  • Sus scrofa crispus Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa deliciosus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa domesticus Erxleben, 1777
  • Sus scrofa europaeus Pallas, 1811
  • Sus scrofa fasciatus von Schreber, 1790
  • Sus scrofa ferox Moore, 1870
  • Sus scrofa ferus Gmelin, 1788
  • Sus scrofa gambianus Gray, 1847
  • Sus scrofa hispidus von Schreber, 1790
  • Sus scrofa hungaricus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa ibericus Sanson, 1878
  • Sus scrofa italicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa juticus Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa lusitanicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa macrotis Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa monungulus G. Fischer von Waldheim, 1814
  • Sus scrofa moravicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa nanus Nehring, 1884
  • Sus scrofa palustris Rütimeyer, 1862
  • Sus scrofa pliciceps Gray, 1862
  • Sus scrofa polonicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa sardous Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa scropha Gray, 1827
  • Sus scrofa sennaarensis Fitzinger, 1858
  • Sus scrofa sennaarensis Gray, 1868
  • Sus scrofa sennaariensis Fitzinger, 1860
  • Sus scrofa setosus Boddaert, 1785
  • Sus scrofa siamensis von Schreber, 1790
  • Sus scrofa sinensis Erxleben, 1777
  • Sus scrofa suevicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa syrmiensis Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa turcicus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa variegatus Reichenbach, 1846
  • Sus scrofa vulgaris (S. D. W., 1836)
  • Sus scrofa wittei Reichenbach, 1846
Elterjedés
Őshonos (zöld), betelepített (kék)
Őshonos (zöld), betelepített (kék)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Európai vaddisznó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai vaddisznó témájú kategóriát.

Az európai vaddisznó (Sus scrofa scrofa) vagy másként a közép-európai vaddisznó az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába tartozó vaddisznó (Sus scrofa) egyik alfaja. Ez az alfaj Közép-Európában él, és ebből az állatból származnak keresztezések révén a mai magyar jellegű sertéseink, így a szalontai, bakonyi és a mangalica.

Előfordulása[szerkesztés]

A leggyakoribb és legelterjedtebb vaddisznó. Eredeti elterjedési területe Franciaországtól Oroszország európai részéig húzódik, déli határa pedig az Ibériai-félsziget és az Alpok. Betelepítették Svédországba, Norvégiába, az USA-ba és Kanadába is.

Hazánkban legnagyobb számban a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Pilisben található meg, de gyakran előfordul az Alföldön is. Élőhelye főként a nedves talajú lomberdőkben van, kedveli az ingoványos, mocsaras dús aljnövényzetű területeket, a cserjés, nádas vidékeken is megtalálható sőt a tűlevelű erdőkben is.

Jelentősége[szerkesztés]

Ebből az alfajból tenyésztették ki a „magyar jellegű” sertéseket (szalontai, bakonyi, mangalica). Vadászatilag nagyon értékes faj, trófeája különösen fejlett szemfoga, vagyis az agyara.

Megjelenése[szerkesztés]

A vaddisznó és az európai vaddisznó között nem nagy a különbség. Közepes méretű, sötétbarna szőrzetű alfaj. A kelet-, és közép-európai egyedek nagyobbak, mint délen élő társaik, testtömegük kanok esetében elérheti akár a 227 kg-ot is, a kocáké a 150-et.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Kedveli a sűrű aljnövényzetet, nappal szívesen húzódik fatörzsek alá, szürkületkor indul éjszakai táplálékszerző körútjára. Szívesen felkeresi a nedves, sáros helyeket, és azokban dagonyázik.

Táplálkozása[szerkesztés]

Miként fajtársainak az európai vaddisznónak is táplálékul szolgálnak az erdők alján található növények, különösen kedveli az elhullott makkot, de elfogyasztja a gerincteleneket , hüllőket, madártojásokat, sőt, a kisebb rágcsálókat, nyulfiakat is megeszi. Ősz végén és télen gyakran behúzódik az emberlakta települések közelébe és károkat okoz a mezőgazdasági területeken.

Szaporodása[szerkesztés]

Az európai vaddisznó rendszerint évente két almot vet. Párzása a novembertől februárig terjedő időszakra tehető. A kocák 4 hónapnyi vemhességi idő után március-május tájékán hozzák világra utódaikat. A kondától különvonulva gödröt ásnak maguknak és ott szülik meg utódaikat, egy ilyen alomban 12 kismalac is lehet. Az utódait féltő anyakoca a legveszélyesebb emlősállat a magyar erdőkben, ezért ilyenkor jobb nem letérni a kijelölt utakról. A kismalacok nagyon gyorsan fejlődnek, néhány nap múlva már követik anyjukat és elhagyják a gödröt. Az utódok sárgásbarna és mogyoróbarna csíkozásúak, nagyon könnyen felismerhetőek. A fiatal disznó ivarérettségét kétéves korában éri el. A kifejlett vaddisznó elélhet akár 8-15 évig is.

Vaddisznók aljnövényzettel táplálkoznak.
Egy csíkos kismalac
Vaddisznó család
Vaddisznók keresik az élelmet a hó alatt

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vaddisznó. [2013. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 5.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]