Estei Hippolit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Esztei Ipoly szócikkből átirányítva)
Estei Hippolit
Bartolomeo Veneto festményén
Bartolomeo Veneto festményén
Született
1479. március 20.[1]
Ferrara[2]
Elhunyt
1520. szeptember 3. (41 évesen)[1]
Ferrara[3]
Állampolgársága olasz
Foglalkozása Egyházi rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Estei Hippolit témájú médiaállományokat.

Estei Hippolit (olaszul: Ippolito d’Este) (1479. november 2.Ferrara, 1520. szeptember 3.) az Este-házból származó bíboros, 1487–1497 között esztergomi érsek. Estei Ipoly néven is hivatkoznak rá.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stemma.Card.Este.JPG

1479-ben született Ferrarában mint I. Ercole d'Este ferrarai herceg és Aragóniai Eleonóra gyermeke. Anyja révén Aragóniai Beatrixnak, Hunyadi Mátyás feleségének unokaöccse volt. Ennek a kapcsolatnak köszönhette magyarországi tisztségeit.

Egyházi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már igen fiatalon egyházi pályára került, 1486. július 20-án protonotáriussá nevezték ki.

Mátyás király még abban az évben, alig hétéves korában, emelte esztergomi érsekké, de VIII. Ince pápa csak egy év múlva egyezett bele ebbe a szokatlan kinevezésbe azzal a feltétellel, hogy Hippolit 25. születésnapjáig csak az érsekség adminisztrátora lehet. Így a rábízott lelkek gondozását ténylegesen Ibafalvi Tamás prépostnak kellett ellátnia, viszont a nevében Beltrame di Costabili protonotárius rendelkezett az érsekség komoly jövedelme (20-22 ezer aranyforint) fölött. Hippolit még kinevezésének évében hazatért Ferrarába, és a későbbiekben sem töltött sok időt Magyarországon.

1493-ban VI. Sándor pápa bíborossá nevezte ki, címtemplomként a Santa Lucia in Silice templomot kapta.

1497-ben a milánói érsekség adminisztrátorává nevezték ki az elhunyt érsek, Guidantonio Arcimboldi helyére.

1497. december 20-án az esztergomi érsekséget hivatalosan is elcserélte az egri püspökségre Bakócz Tamással, a cserét II. Ulászló király 1498-ban hagyta jóvá.

1503-ban megkapta a ferrarai püspökséget, 1520-ban a capuai érsekséget, ezeken kívül modenai püspök és tapolcai apát is volt, bár ténylegesen soha nem szentelték püspökké.

Világi élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Miksa német-római császár diplomatájaként is működött Itáliában, ennnek fejében a császártól megkapta Baldi és Montagno várakat.

A ferrarai humanista udvarban központi szerepet töltött be: gyakorlott verselő volt, számos egyházi és világi költeményt írt. Ezeken kívül olasz nyelven kiadott egy munkát a Tengeri ütközetről, melyet Coelius méltónak tartott arra, hogy latinra fordítson. Ludovico Ariosto pedig neki ajánlotta Őrjöngő Lóránt[4] (Orlando furioso) című eposzát.

Magánélete hírhedten botrányos volt, két törvénytelen gyermeke született, Ippolito és Elisabetta.

Magyarországi működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többször, rövid időre járt Magyarországon, feleségére tekintettel Mátyás eltűrte az ifjú érsek távollétét, de később (1512) a főurak megfenyegették, hogy megfosztják címétől, ha nem utazik székhelyére.

1517-ben I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza házasságkötésére Lengyelországba utazott, visszafelé részt vett a magyar országgyűlésen is. A II. Lajost támogató koronatanács tagjává is megválasztották.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1520-ban Ferrarában, gyomorrontásban halt meg, mivel egy lakomán túl sokat evett a garnélarákból.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 119121840, 2015. október 15.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 16.
  3. Integrált katalógustár, 2015. január 1.
  4. Lakatos István fordításában „Loránd”. Simon Gyula fordításában Őrjöngő Roland. vagy Eszeveszett Orlando címmel is

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Aragóniai János
Esztergomi érsek
1487–1497
Utódja:
Bakócz Tamás