Erich von Stroheim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erich von Stroheim
Erich von Stroheim.lowrey.jpg
Született Erich Oswald Stroheim
1885. szeptember 22.[1][2][3][4][5][6][7][8]
Bécs[9][10]
Elhunyt 1957. május 12. (71 évesen)[10][3][4][5][6][7][8]
Párizs
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1957. február 13.)[12]
Halál okarák

A Wikimédia Commons tartalmaz Erich von Stroheim témájú médiaállományokat.
Szeszélyes asszonyok; 1922.
Gyilkos arany, 1924.

Erich von Stroheim (Bécs, 1885. szeptember 22.Párizs, 1957. május 12.) osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a Gyilkos arany című, 1958-ban a világ legjobb 12 filmje közé sorolt mű alkotója. Egész életében azt állította (talán hitte is), hogy osztrák kisnemes és lovastiszt, ezért illesztette nevébe a von szócskát.

Pályakép[szerkesztés]

Bécsi zsidó családban született. Apjának kalapgyára volt, egy ideig Stroheim abban dolgozott. 1909-ben költözött Amerikába. 1915-ben segédrendező lett D. W. Griffith mellett Hollywoodban.

1919-ben az Universal stúdióhoz szerződött. Filmjeinek írója, rendezője, főszereplője, díszlettervezője és vágója lett. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést.

Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul. Első filmje, a Vak férjek sikert aratott. 1921-ben ezt követte a Szeszélyes asszonyok. Az 1924-ben készült 110 perces Gyilkos arany eredetileg 462 perc hosszú volt, de a producer Metro-Goldwyn-Mayer kegyetlenül megvágatta. Ma egy 239 percre restaurált változata is ismert.

Megfilmesítette a Víg özvegy című Lehár-operettet. A Nászinduló c. filmje olyan hosszú lett, hogy az amerikai mozikban csak az első felét vetítették, míg a folytatást csak Európa látta (Mézeshetek címmel).

A Fox stúdió bízta meg elsőként hangosfilmmel, de a határidő és a költségvetés túllépése miatt végül szakítottak vele.

Színészként is bekerült a legjobb 12 közé Jean Renoir A nagy ábránd (1937) című remekművében egy civilizált német tisztet alakítva.

A II. világháború után Franciaországban telepedett le és sikerfilmekben játszott. 1951-ben Golden Globe-ra és Oscar-díj is jelölték legjobb mellékszereplőként (Billy Wilder: Alkony sugárút).

Kitüntették a francia Becsületrenddel is.

Érdekesség[szerkesztés]

1935-ben egy magyar tárgyú regénye jelent meg (Paprika), ami egy cigánylányról szól.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Léonore database (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b Brockhaus (német nyelven)
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  10. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Штрогейм Эрих фон, 2015. szeptember 28.
  11. LIBRIS, 2012. január 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  12. Léonore database (francia nyelven)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]