Enduring Freedom hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Enduring Freedom („Tartós szabadság”) hadművelet
Az Amerikai Tengerészgyalogság egyik konvoja figyelőállásban Siah Chub Kalay falu közelében, az Asbury Park hadművelet idején 2004. június 2-án
Az Amerikai Tengerészgyalogság egyik konvoja figyelőállásban Siah Chub Kalay falu közelében, az Asbury Park hadművelet idején 2004. június 2-án

Konfliktus afganisztáni háború
Időpont 2001. október 7.–napjainkig
Helyszín Afganisztán, Fülöp-szigetek, Afrika
Eredmény Afganisztánban a tálib rendszert sikeresen megdöntötték, de a koalíciós haderő azóta is harcol a lázadókkal szemben
Szemben álló felek
NATO és ISAFtálib és szeparatista erők
Veszteségek
sebesült: 1908 halott[1](Egyesült Államok: 1162, Egyesült Királyság: 313, Mások: 433)
sebesült sebesült: 15,000(Egyesült Államok: 6,773,[2] Egyesült Királyság: 3.954 sebesült,[3] Kanada: +1,500,[4] Mások: +2.500)
Amerikai polgári contracters: 2.000 halott, 7078 sebesült[5]
Afgán haderő: >6500 halott
Fülöp-szigeteki hadsereg: >2.500 halott,[6] 1 hadifogoly
Etióp hadsereg: 3773 halott
Szomáliai erők: ~1120 fő
Teljes: +18.000 halott
Afganisztán: >23 000 fő 2001 óta[7]
Fülöp-szigetek: >100 halott
Szomáli-félsziget: Legalább 34 halott
Transzszahara: >100 halott, 263 fő nem harc közben vesztette életét
Teljes: +25.000 halott
Commons

Az Enduring Freedom hadművelet (angolul: Operation Enduring Freedom, OEF, magyarul: „Tartós szabadság” hadművelet) az amerikai Védelmi Minisztérium (DoD), afganisztáni háborúnak adott hivatalos és összefoglaló neve, melyet később a térségben indított különböző kisebb hadművelet gyűjtőnevévé vált, melyek a világméretű terrorizmus elleni háború (Global War on Terror, GWOT) nevében hajtanak végre. Neve eredetileg Operation Infinite Justice volt („végtelen igazság”), amit korabeli újságok és politikai kommentárok gyakran Operation Ultimate Justice-ként neveztek („Végső igazság”). Ezt követően azonban teljesen megváltoztatták a nevet – utóbbinak erős vallási háttérjelentése volt, ugyanis Végső igazságként az Istent szokás hívni –, hogy elkerüljék a muzulmán vallásúakkal való konfrontációt.

A hadművelet három további műveletre bomlik:

* Afganisztáni Enduring Freedom hadművelet (Operation Enduring Freedom – Afghanistan, OEF–A) 2001. október 7-től
* Fülöp-szigeteki Enduring Freedom hadművelet (Operation Enduring Freedom – Philippines, OEF–P) 2002. január 15-től (korábban Freedom Eagle hadművelet)
* Szomáli-félszigeti Enduring Freedom hadművelet (Operation Enduring Freedom – Horn of Africa, OEF–HOA) 2002. október 7-től
* Transzszaharai (SzaharaSzáhel-övezet) Enduring Freedom hadművelet (Operation Enduring Freedom – Trans Sahara, OEF–TS) 2007. február 6-tól

Maga az OEF használata tipikusan csak az afganisztáni háborúra vonatkozik. Azonban van több minisztériumi művelet, mely szorosabban, vagy kevésbé szorosan kapcsolódik hozzá. Ezekben például járműveket és egyéb hadieszközöket juttatnak a koalíciós, de a térségben nem hadviselő partnerekhez. Minden ez irányú műveletnek azonban a terrorizmus elleni harc a fő jellege.

Fontos megjegyezni, hogy az OEF-A egy amerikai–brit–afgán közös hadműveletsorozat, mely nem része az ISAF-ben vállalt hasonló műveleteknek, melyben mindhárom nemzet szintén részt vállal. A két műveletcsoport párhuzamosan halad, bár a kezdetekkor úgy döntöttek, összeolvasztják, ez még nem történt meg.

Áttekintés[szerkesztés]

2001. október 7-én hajnalban összehangolt amerikai és brit légi támadás vette kezdetét Afganisztánban B–1 Lancer, B–2 Spirit és B–52 Stratofortress hadászati bombázókkal, F–14 Tomcat és F/A–18 Hornet vadászbombázókkal és Tomahawk robotrepülőgépekkel, utóbbiak amerikai és brit cirkálókról, és tengeralattjárókról indítva. A támadás célja az al-Káida vezetőinek feltételezett tartózkodási helyeinek, kiképzőtáborainak, laktanyáinak, katonai létesítményeinek, illetve egyéb infrastruktúrák, közlekedési csomópontok, kommunikációs vonalak rombolása volt.

2002. január elején az Amerikai különleges műveletek csendes-óceáni parancsnokságának (United States Special Operation Command Pacific, SOCPAC) mintegy 1200 fős különítménye érkezett a Fülöp-szigetekre, hogy támogassa a a helyi haderőt felszámolni Basilan szigetén található terrorista csoportokat. Ezek között volt az Abu Szajjaf-csoport (Abu Sayyaf Group, ASG), a Dzsemah Iszlamija nevű szervezet (Jemaah Islamiyah) és az al-Káida sejtjei. A Fülöp-szigeteki katonák a hadművelet megkezdése előtt alapos terrorelhárító kiképzésben részesültek, illetve az alatt folyamatos humanitárius segélyszállítmányok érkeztek a Smiles („Mosolyok”) hadművelet keretében.

2002 októberében a Combined Task Force 150 és az amerikai haderő különleges ereje Dzsibutiban felépítette a Le Monier tábort (Camp Le Monier). A hadművelet elsődleges célja a humanitárius segélyszállítmányok célba juttatásának fegyveres védelme volt, illetve a Szomáli-félszigeten folyamatos őrjáratokkal (fegyveres jelenléttel) csökkenteni a terrorszervezetek területeit, képességeit a régióban. Hasonlóan az OEF–P-hez, itt is a humanitárius segélyek fegyveres védelmén volt a ő hangsúly, illetve a lakosság szimpátiájának megnyerése a közegészségügy fejlesztésével (kutak fúrása, közműhálózat fejlesztése) és a közintézmények kiépítésével (kórházak, iskolák), fejlesztésével.

Ezekben a műveletekben a haditengerészeti egységek is komoly szerepet kapnak, a Báb el-Mandeb-en és az Ádeni-öblön áthaladó hajók fokozott ellenőrzésével, melyek között akadnak illegális fegyverszállítmányok is.

A négy főhadművelet szervezése a Központi (USCENTCOM) és a Csendes-óceáni Parancsnokságok (USPACOM) hatáskörébe tartozik.

2001 óta az amerikai kormányzat 150 milliárd USD-t költött a hadműveletre (2009. szeptemberi adat).[8]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Enduring Freedom hadművelet témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés]