Elwin Bruno Christoffel
| Elwin Bruno Christoffel | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1829. november 10. Monschau |
| Elhunyt | 1900. március 15. (70 évesen) Strasbourg |
| Ismeretes mint | matematikus |
| Nemzetiség | német |
| Iskolái | Humboldt Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | matematika |
| Kutatási terület | konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elwin Bruno Christoffel témájú médiaállományokat. | |
Elwin Bruno Christoffel (Monschau (Aachen mellett), 1829. november 10. – Strasbourg, 1900. március 15.) német matematikus.
Életpályája
[szerkesztés]Egyszerű fésűs kötő szülők gyermeke volt. Középiskolai tanulmányait a kölni jezsuita gimnáziumban kezdte, a Friedrich-Wilhelm Gimnáziumban folytatta, és 1849-ben érettségizett. Azután a Berlini Egyetemen tanult olyan neves tudósok tanítványaként, mint Steiner, Eisenstein, Borchardt vagy Dirichlet.
1856-ban Elektromosság terjedése homogén testekben címmel írta meg doktori dolgozatát. Ezt követően három évre kényszerűségből visszaköltözött szülővárosába édesanyja rossz egészségi állapota miatt. Ez a tudományos izoláció különösen önálló gondolkodóvá tette. 1859-ben visszatért egyetemére majd Dirichlet megüresedett posztját vette át Zürichben 1862-ben. Jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ETH 6. tanszéke főiskolává alakuljon, ahol matematika–természettudományi szakon kezdtek képezni tanárokat. Christoffel állította össze az első tantervet, és ő lett a főiskola első igazgatója.[1]
Felkérték, hogy vegyen részt az Aacheni Politechnikum (ma Rheinisch- Westfälische Technische Hochschule) megalapításában, de ezt nem fogadta el. Inkább kollégájához ment Berlinbe, ahol tehetséges diákokat szerettek volna intézetükbe vonzani.
Három évvel később a tekintélyes múltú Strasbourgi Egyetemen kínáltak neki pozíciót, amit el is foglalt. 1892-ben egészségi problémái miatt visszavonult, helyét Heinrich Weber vette át.[2]
Legalább négy későbbi professzornak volt a témavezetője. Az egyik leghíresebb közülük Paul Epstein, aki 1939-ben öngyilkos lett az üldöztetés miatt a náci Németországban.[3]
Munkássága
[szerkesztés]Szakterülete a konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok.
A tenzorszámításban alkotta talán a legmaradandóbbat. Az ő nevéhez fűződnek a Christoffel-szimbólumok és (Ricci-Curbastro valamint Levi-Civita mellett) ő dolgozta ki a differenciálszámítás koordináta-rendszer-mentessé tételét. Mindkét munka alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy Albert Einstein 1915-ben közzétehette az általános relativitás elméletét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elwin Bruno Christoffel (német nyelven). Library ETH Zürich. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
- ↑ Elwin Bruno Christoffel (német nyelven). apprendre-math.. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
- ↑ Thomas Huckle: Mathematiker in der NS-Zeit (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 10.)
Források
[szerkesztés]- Wilhelm Süss: Christoffel, Elwin Bruno. in: Neue Deutsche Biographie 3. 1957. 241-. Online elérés
