Elwin Bruno Christoffel
| Elwin Bruno Christoffel | |
 | |
| Született | 1829. november 10. Monschau |
| Elhunyt | 1900. március 15. (70 évesen)[1][2][3][4][5] Strasbourg |
| Állampolgársága | porosz |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása | matematikus |
| Iskolái |
|
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | matematika |
| Kutatási terület | konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok |
| Szakintézeti tagság |
|
| Hatással voltak rá | Peter Gustav Lejeune Dirichlet |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elwin Bruno Christoffel témájú médiaállományokat. | |
Elwin Bruno Christoffel (Monschau (Aachen mellett), 1829. november 10. – Strasbourg, 1900. március 15.) német matematikus.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyszerű fésűs kötő szülők gyermeke volt. Középiskolai tanulmányait a kölni jezsuita gimnáziumban kezdte, a Friedrich-Wilhelm Gimnáziumban folytatta, és 1849-ben érettségizett. Azután a Berlini Egyetemen tanult olyan neves tudósok tanítványaként, mint Steiner, Eisenstein, Borchardt vagy Dirichlet.
1856-ban Elektromosság terjedése homogén testekben címmel írta meg doktori dolgozatát. Ezt követően három évre kényszerűségből visszaköltözött szülővárosába édesanyja rossz egészségi állapota miatt. Ez a tudományos izoláció különösen önálló gondolkodóvá tette. 1859-ben visszatért egyetemére majd Dirichlet megüresedett posztját vette át Zürichben 1862-ben. Jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ETH 6. tanszéke főiskolává alakuljon, ahol matematika–természettudományi szakon kezdtek képezni tanárokat. Christoffel állította össze az első tantervet, és ő lett a főiskola első igazgatója.[6]
Felkérték, hogy vegyen részt az Aacheni Politechnikum (ma Rheinisch- Westfälische Technische Hochschule) megalapításában, de ezt nem fogadta el. Inkább kollégájához ment Berlinbe, ahol tehetséges diákokat szerettek volna intézetükbe vonzani.
Három évvel később a tekintélyes múltú Strasbourgi Egyetemen kínáltak neki pozíciót, amit el is foglalt. 1892-ben egészségi problémái miatt visszavonult, helyét Heinrich Weber vette át.[7]
Legalább négy későbbi professzornak volt a témavezetője. Az egyik leghíresebb közülük Paul Epstein, aki 1939-ben öngyilkos lett az üldöztetés miatt a náci Németországban.[8]
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szakterülete a konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok.
A tenzorszámításban alkotta talán a legmaradandóbbat. Az ő nevéhez fűződnek a Christoffel-szimbólumok és (Ricci-Curbastro valamint Levi-Civita mellett) ő dolgozta ki a differenciálszámítás koordináta-rendszer-mentessé tételét. Mindkét munka alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy Albert Einstein 1915-ben közzétehette az általános relativitás elméletét.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- ↑ "MacTutor History of Mathematics archive". Hozzáférés: 2017. augusztus 22.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Elwin Bruno Christoffel" (német nyelven). Library ETH Zürich. 2014. november 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 10.
- ↑ "Elwin Bruno Christoffel" (német nyelven). apprendre-math. 2014. november 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 10.
- ↑ Thomas Huckle. "Mathematiker in der NS-Zeit" (német nyelven). Hozzáférés: 2014. november 10.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Wilhelm Süss: Christoffel, Elwin Bruno. in: Neue Deutsche Biographie 3. 1957. 241-. Online elérés
