Tullio Levi-Civita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tullio Levi-Civita
Tullio Levi-Civita 1920 körül
Tullio Levi-Civita 1920 körül
Életrajzi adatok
Született1873. március 29.
Padova
Elhunyt1941. december 29. (68 évesen)
Róma
Ismeretes mint
Nemzetiség olasz
Házastárs Libera Trevisani Levi-Civita
Iskolái Padovai Egyetem
Pályafutása
Szakterület matematika
Tudományos fokozat egyetemi tanár
Munkahelyek
Pádua Egyetem tanár
La Sapienza Egyetem tanár
Analízis Tanszék, Mechanika Tanszék
Szakmai kitüntetések
A Wikimédia Commons tartalmaz Tullio Levi-Civita témájú médiaállományokat.

Tullio Levi-Civita (Padova, 1873. március 29.Róma, 1941. december 29.) olasz matematikus. A páduai egyetem és az első világháború után a római egyetem tanára. Ő alkotta meg a koordinátamentes differenciálszámítás alapjait. Róla nevezték el a differenciálgeometriában a Levi-Civita kovariáns deriválást, a fizikai vektor- és tenzorszámításban a Levi-Civita-szimbólumot.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja, Giacomo Levi-Civita ügyvéd, 1908-tól szenátor. Tullio már középiskolában megmutatja kiemelkedő tehetségét. Később a Páduai Egyetem matematikai karára nyer felvételt, 1890-ben. Itt két legnevesebb tanára Giuseppe Veronese és Ricci-Curbastro volt, utóbbival később is dolgozott együtt. Disszertációját invariánselméletből írta. 1892-ben végzett, majd három év parviai kitérő után 1898-tól a Páduai Egyetemen oktat húsz éven át.

Nemzetközileg elismert tudósként többször próbálták Rómába csábítani, de egyszer sem állt kötélnek. 1914-ben feleségül vette egyik tanítványát, Libera Trevisanit.[1][2]

Az első világháború után a Római Egyetem igyekezett megerősíteni kutatási színvonalát. Levi-Civita némi gondolkodás után elfogadta az ajánlatukat. Kezdetben az Analízis Tanszéken, 1920-tól a Mechanika Tanszéken dolgozott.[1][2]

A háború lezártával, 1919-ben Wilson amerikai elnök javaslatára megalakult a Nemzetközi Kutatási Tanács. Ennek a szövetséges hatalmak mellett bármely független ország tagja lehetett, de – háborús szerepvállalásuk miatt – kizárták Németországot, Magyarországot, Ausztriát és Bulgáriát. Levi-Civita internacionalistaként ellenzett minden ilyen különbségtételt. Küzdött, hogy a tudományos életben minden ilyen megosztást megszüntessen. Konkrét elhatározása egy innsbrucki nemzetközi konferencián született meg, és 1924-ben Delftben teljesedett ki. Itt volt az első, teljeskörűen nemzetközi tudományos konferencia.[1][2]

Levi-Civita hithű szocialista és pacifista volt.[1][2]

A totalitárius kormányzat 1931-ben a professzorokat rákényszerítette egy, a fasizmust támogató esküre. Volterra visszautasította az aláírást, ezért elbocsátották az állásából. Habár Levi-Civita erősen szemben állt a fasizmus eszméjével, féltette családját és a Rómában kialakított kutatócsoportját, így morális aggályai ellenére aláírta az esküt. 1933 és 1936 között a Harvardon, Princetonban, Moszkvában és Kijevben tartott előadásokat. Miközben Houstonban tartózkodott, egy interjúban igen kritikusan nyilatkozott Olaszországról. Hazakérették, de Levi-Civita nemzetközi ismertsége miatt nem büntették meg súlyosan.[1][2]

1936-ban volt egy nemzetközi matematikai kongresszus Oslóban, amelyen kormányuk döntése miatt egyetlen olasz matematikus sem vehetett részt. Ennek ellenére Levi-Civita tagja lett a Fields-érem jelölőbizottságának.[1][2]

1938-ban a törvények száműzték az összes zsidót a kulturális közéletből, egyetemekről, iskolákból, akadémiáról. Ezzel együtt Levi-Civitát is elbocsátották. Nem sokkal később agyvérzés végzett vele.[1][2]

Munkássága[szerkesztés]

1895-ben javított egy adott intervallumban levő prímszámok becslésén. Arról a legismertebb, hogy (Christoffel és Ricci-Curbastro mellett) ő alkotta meg a koordinátamentes differenciálszámítás alapjait. Utóbbival közösen publikálta cikkét a tenzorszámításnak arról a formájáról, amelyet Albert Einstein is felhasznált 15 évvel később. Dolgozott a soktestproblémán, vizsgálta a csatornában áramló folyadékok mozgását. 1933-ban hozzájárult ahhoz, hogy Dirac felállíthassa kvantummechanikai egyenleteit.[1][2]

Emlékét a differenciálgeometriában a Levi-Civita kovariáns deriválás elnevezése őrzi.[1][2] Hermann Weyl Levi-Civita gondolatait felhasználva próbálta a gravitáció és az elektromágnesség elméletét egyetlen keretbe foglalni – sikertelenül. Továbbra is ez a legnagyobb kihívás a fizikusok előtt (lásd az Alapvető kölcsönhatások szócikket).[1][2]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j Dell'Aglio, Luca. Vol. 64, Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell'Enciclopedia italiana (2005). Hozzáférés ideje: 2012. március 17. 
  2. a b c d e f g h i j Tullio Levi-Civita (angol nyelven). MacTutor. (Hozzáférés: 2012. március 17.)

További információk[szerkesztés]