Egri Lukács
| Egri Lukács | |
| Született | 16. század Eger[1] |
| Elhunyt | 1574[1] Jászó[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Egri Lukács (feltehetően Eger, ? – Jászó, 1574) protestáns lelkész, műfordító, egyházi író, a magyarországi unitarizmus egyik előfutára.
Életpályája
[szerkesztés]Egerben, majd Wittenbergben tanult Philipp Melanchthon tanítványaként. Útban hazatérve megállt Krakkóban, egyes források emiatt tévesen azt állítják, hogy ott is tanult. 1555–1558 között Egerben, 1558–1565 között Kolozsváron, 1565–1567 között ismét Egerben, 1567-től Ungváron volt prédikátor, utóbb az ungi egyházmegye esperesének választották.
Antitrinitárius (szentháromságtagadó) és anabaptista nézeteivel szemben állt a református egyház tanításaival; Antonio Possevino jezsuita szerzetes szerint ő és Molnár Gergely iskolamester fordították az unitarizmus felé Dávid Ferencet is. Több zsinaton próbálták tanainak visszavonására rávenni (Gönc, 1566; Szikszó, 1568; Kassa, 1568; Sárospatak, 1568), és jeles református személyiségek léptek fel ellene. Méliusz Juhász Péter például „csácsogó hójag Lukács”-nak nevezte A Debrecenbe összegyűlt keresztyén prédikátoroknak igaz és Szentírás szerint való vallások című írásában.
1567. decemberben Schwendi Lázár főkapitány fogságba vetette, és Kassára vitette, ahol zsinaton tárgyalták az ügyét. A zsinati döntés alapján 1568-tól Szádváron tartották fogva, viszonylag jó körülmények között. Ekkor még tartotta magát az elveihez, de 1572-ben átszállították Jászóra, ahol a vár Bornemisza Gergely jászói és egyben szepesi prépost fennhatósága alatt állt. A fogság, a tanulmányozott könyvek, és a prépost hatására megtért, és érveket sorakoztatott fel a Szentháromság védelmében; 1573-ban azt is felajánlotta, hogy kész az unitáriusok ellen küzdeni. Ennek ellenére nem bocsátották szabadon, fogságban halt meg.
Munkássága
[szerkesztés]Kolozsvári prédikátorsága idején részt vett a Heltai Gáspár nevéhez fűződő Újszövetség-fordítás elkészítésében, amely 1561-ben jelent meg. Részt vett a Francesco Stancaro elleni hitvitákban, ennek kapcsán született Esame Teologico (latinra fordítva: Quaestio theologica) című műve (Kolozsvár, 1558). Az 1566. január 22-i zsinatra egy 7 tételből álló rövid hitvallást, az 1568. január 27-i kassai zsinatra 27 propozícióból álló írást készített. Antitrinitárius nézeteit kifejtő De controversis fidei questionibus adversus dogmata Calvini… című írása 1567 körül készülhetett, és valószínűleg kéziratban terjedt, amint azt Szikszai Fabricius Balázsnak Refutatio argumentorum Lucae Agriensis című – Egri Lukács írására válaszoló – művéből (1568) következtetik.
Források
[szerkesztés]- Kathona Géza: Egri Lukács antitrinitárius-anabaptista nézetei. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXV. évf. 4. sz. (1971) 403–425. o.
- Magyar katolikus lexikon XIII. (Szentl–Titán). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2008. [Unitarizmus]
- A magyar irodalom története I. Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964–1966. 337. o. ISBN 963 05 1639 X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Szabó András: Egri Lukács "megtérése": Az antitrinitanizmus Északkelet-Magyarországon 1565–1574. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXXVIII. évf. 5–6. sz. (1984) 543–557. o.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 313–314. o. ISBN 963-547-414-8
