Edvi Illés Aladár (gépészmérnök)
| Edvi Illés Aladár | |
 | |
| Született | 1858. január 6.[1] Kapuvár |
| Elhunyt | 1927. április 24. (69 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | államtitkár |
| Iskolái | RWTH Aachen University (–1880) |
| Halál oka | szívizom rendellenesség |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Edvi Illés Aladár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Edvi Illés Aladár (Kapuvár, 1858. január 6. – Budapest, Józsefváros, 1927. április 24.)[2] gépészmérnök, műegyetemi tanár, államtitkár.
Élete
[szerkesztés]Edvi Illés Gedeon ügyvéd és Maitz Erzsébet fia. Középiskoláit a soproni evangélikus líceumban kezdte, melynek IV. osztályából átlépett a reáliskola IV. osztályába. 1874-tól 1876-ig a budapesti Királyi József Műegyetem első két évfolyamát látogatta; 1876-ban önkéntes lett és a tiszti vizsga letétele után tanulmányait a Müncheni Műszaki Főiskola gépészmérnöki szakosztályában folytatta. Amikor az 1877-78. tanévet befejezte, kiütött a boszniai háború, kénytelen volt visszatérni és a hadjárat befejezte után még három hónapig maradt Boszniában. 1879-ben Aachenbe utazott és az ottani műegyetem gépészmérnöki szakosztályába iratkozott be, ahol 1880-ban vizsgálatot tett. Gyakorlati működését a Ganz és Társa cég budapesti gépgyárában kezdte el, ahonnét 1882-ben a budapesti állami ipariskola kötelékébe lépett át és a nevezett intézet fémvasipari szakosztályában eleinte mint tanársegéd, 1884-től mint tanár működött. Ő korszerűsítette ezt az intézményt és emelte annak színvonalát. 1902-től az iparfejlesztő műszaki osztály vezetésével bízták meg a Kereskedelmi Minisztériumban. A műegyetemen rendkívül tanárként tartott előadásokat Magyarország iparáról. Szakirodalmi munkásságában közgazdasági, ipari, technológiai és technikatörténeti kérdésekkel foglalkozik. 1891-ben a Mérnök Egylet A krómvas és a krómacél című tanulmányáért Hollán-pályadíjjal jutalmazta. Halálát szívizomelfajulás okozta. Felesége Szegő Erzsébet volt.
Újságírói munkássága
[szerkesztés]Cikkei a következő szakfolyóiratokban jelentek meg: Építési Ipar (1884. Felsőmagyarország kis vasipara, a Technologiai Lapokban is. 1885. A takaréktűzhelyek és Bádogos iparunk az országos kiállításon, 1886. Ujabb closet- és pissoir-berendezések), a Gazdasági Mérnökben (1885. A diósgyőri vas- és aczélgyár, A magyar műlakatos ipar), a Technologiai Iparmúzeum Közleményeiben (1885-86. A fémipar az országos kiállításon), a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében) 1889. A vas története közép és éjszak Európában a népvándorlásig és a középkorban. 1890. A karbon alakja a vasban, A krómvas és krómaczél, A folyasztott vas használata a kazángyártásban külföldön; ezen cikkeket az egylet választmánya 50 arannyal jutalmazta 1891. Az elektrolizis munkája, 1892. A vasöntés gyermekévei), a Technologiai Lapokban (1889. Bányászat és kohászat a párisi világkiállításon. Műöntvények, Ujabb ötvözetek és Uo. A petroleumlámpák robbanásáról, Vasgyártmányok osztályozása, Ujabb gázlángzók, Önműködő vízcsapok, A vízfogyasztás kérdéséhez. A villámhárító kapcsolása gáz- és vízvezetékkel, 1890. Selyemiparunk, Régi magyar műszavak, Az aluminium, A Mannesmann-féle csövek gyártása, 1891. Greiner kupola-kemenczéi, A fém megmunkáló gépek munkaideje), a Természettudományi Közlönyben (1889. A párisi kiállítás színes szökőkútjai, A vas az ó- és középkorban, Az aluminium jelene és jövője, 1890. A csavart csövek gyártása, Erőátvitel sűrített levegővel, A cink multja és jelene, 1891. A pygmaeusok regéje), a Természettudományi társulat Emlékkönyvében (1892. Az elektrolizis ipari fontossága.)
Szerkesztette a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyét 1891 augusztusától 1917-ig.
Az 1893-1899 között megjelent Elektrotechnika c. szakkönyv-sorozat több részét (a galvánelemek, akkumulátorok, galvanostegia és plasztika, villamos koholás) ő írta, és részt vett A Pallas nagy lexikona fém- és vasipari technológiának és a technológusok életrajzának megírásában.
Munkái
[szerkesztés]- Closetek és pissoirok (Budapest, 1886);
- Aluminium (Budapest, 1891);
- A középkor vasművessége (I–II., Budapest, 1896);
- A reneszánsz korának vasművessége (Iparosok olvasótára, III. évfolyam 8. szám, Budapest, 1897);
- A XVII–XIX. század vasművessége (Iparosok olvasótára, IV. évfolyam 2–3. szám, Budapest, 1898);
- Vastechnológia (Budapest, 1900);
- L'industrie des mines de fer et hauts-fourneaux de Hongrie (Budapest, 1900) Online
- A magyar korona országainak gyáripara az 1906. évben (Budapest).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1261/1927. folyószáma alatt.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]