Edsel
Edsel | |
![]() | |
![]() | |
Típus | A Ford Motor Company tulajdona |
Alapítva | 1957 |
Megszűnt | 1960 |
Székhely | Dearborn, Michigan, Amerikai Egyesült Államok |
Tulajdonos | Ford Motor Company |
Termékek | autók |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Edsel témájú médiaállományokat. |
Az Edsel a Ford Motor Company 1958 és 1960 között gyártott autómárkája volt. A Ford nagy reményeket fűzött a márkához, de az Edsel számos gazdasági fiaskó és rossz döntés következtében két évvel az indulás után becsődölt. Az Edsel történetére azóta is a kereskedelmi kudarc egy érzékletes példájaként hivatkoznak főleg Amerikában.
Története[szerkesztés]
A márka története az ötvenes évek közepétől kezdődik. A Fordnak ebben az időben jól ment a sora, amit főleg a Thunderbird nevű modelljük sikerének köszönhettek. Ekkor döntöttek amellett, hogy létre kéne hozni még egy márkát, amit a hétköznapi Fordok és a luxust jelentő Lincoln közé szándékoztak pozicionálni. Kiderült ugyanis, hogy a Ford luxusmárkájának számító Lincoln ellenfele a rivális General Motors-nál nem a Cadillac, hanem az az alatti Oldsmobile. Ennek érdekében az új márkával akartak konkurálni az Oldsmobile-lal, miközben a Lincolnokat igyekeztek magasabb színvonalon gyártani. Az elhatározást tett követte és nemsokára elkezdtek dolgozni az „E-Car”-nak nevezett modellen, ami az experimental, azaz kísérleti szóra utalt. A Ford akkori igazgatótanácsának elnöke, Ernest Breech, aki az egész projekt motorja volt már az E-betű miatt is arra gondolt, hogy az autót a cégalapító Henry Ford fiatalon elhunyt fiáról, Edselről nevezzék el. Akaratát keresztülvitte az ötletet ellenző családon is, pedig ifjabb Henry Ford közölte, hogy nem szeretné elhunyt édesapja nevét látni az autókon. A társaság szakemberei egyébként hatezer lehetséges márkanevet vizsgáltak meg, s a lista elején szereplőket végül típusjelzésként hasznosították. Ezután következett az, ami talán leginkább okolható a márka kudarcáért: a kocsikat mint forradalmian új modelleket mutatták be agresszív reklámkampány keretében 1957. szeptember 4-től, melyet fellengzősen csak „E-nap”-nak neveztek. A nagyobb hírverés kedvéért még egy külön showműsort is csináltak The Edsel Show címmel, melyben a korszak olyan nagyjai szerepeltek, mint Frank Sinatra, Louis Armstrong, vagy Bing Crosby, ezt október 13-án sugározták a tévében.[1] Az Edsel összesen hét modellel jelent meg, ezek voltak a Bermuda, a Citation, a Corsair, a Pacer, a Ranger, a Roundup, és a Villager. A Citation, Corsair, Pacer és Ranger kupé, kabrió és limuzin, a Roundup kétajtós, a Bermuda és Villager típusok pedig négyajtós kombi modellek voltak.
Bár a modellek valóban rendelkeztek számos újdonsággal, mint a kormányagyba épített nyomógombos Teletouch-sebességváltó, a beállítható sebességhatárra vörös fénnyel figyelmeztető, forgó számlapos sebességjelző, az alacsony olajszintre és -nyomásra, behúzott rögzítőfékre, alacsony üzemanyagszintre, túl hideg és meleg motorra figyelmeztető lámpa, alapfelszereltségű biztonsági öv, vagy a gyerekzár a hátsó ajtón, de ezekkel együtt sem voltak olyan forradalmi járművek, mint ahogy azokat a reklámokban lefestették, inkább voltak az átlagnál díszesebb Fordok. A kocsik árával is hibát követtek el, mert az egyaránt versenyzett a drágább Fordokkal és az olcsóbb Mercurykkal. Ráadásul az Edselek különböző típusait különböző gyárban szerelték össze: a két olcsóbbik modell, a Ranger és a Pacer előállítását Ford-, a drágább Corsair és Citation típusokét pedig Mercury-üzemek végezték az USA több pontján és Kanadában. A „hontalan” Edsellel mindenhol csak úgy mellékesen foglalkoztak, ráadásul nem volt egységes minőség-ellenőrzés, mindennek pontatlanság és változó összeszerelési színvonal lett a következménye. Többen idegenkedtek az Edsel arculatának is tekinthető ovális hűtőmaszkjától is, mellyel kapcsolatban számos gúnynév is született, egyeseket ló hámra, másokat vécéülőkére emlékeztetett, de a szóbeszéd szerint voltak, akik női szájra, vagy egyenesen női nemi szervre asszociáltak. Másoknak a kocsi „benőtt körmöknek” gúnyolt hátsó lámpája sem tetszett. A felfokozott várakozás okozta csalódás mellett az is visszavetette az eladásokat, hogy egy akkor végigsöprő recesszió miatt kevesen akartak nagy fogyasztású autót venni.
1959-re csak a Corsair, Ranger és a Villager modellek újultak meg, a kocsik visszafogottabbak lettek az 58-as modellekhez képest. Bár a függőleges középső hűtőmaszk megmaradt, a kocsik már sokkal „fordosabb” megjelenésűek lettek, ennek jeleként a lámpák a hűtőrácsba költöztek, de számos más alkatrész is a korabeli Fordokból származott, nem utolsó sorban költségcsökkentési okokból, így például a gombos váltót is hagyományos Ford-váltóra cserélték. A jellegtelenítő módosítások hatására még tovább zuhant az Edselek eladása. 1960-at már csak a Ranger és a kombi Villager típus érte meg, mely formára egy osztott hűtőmaszkú Ford Fairlane lett, ennek megfelelően már sokkal szolidabb külsővel, a függőleges hűtőből is csupán egy kicsiny dísz lett az osztás közepén. Egy kisebb típust is terveztek Comet néven, de azt végül átpasszolták a Mercurynak. 1960-ban néhány hónap után aztán végleg leállt az Edsel gyártása. Bár a Ford csak az első évben 250 000 eladott autóval számolt, ehhez képest az egész gyártás két éve és négy hónapja alatt mindösszesen 100 000 autót tudtak csak értékesíteni. A kocsikból a közületeknek is jutott, a limuzinokból taxi és rendőrautó, a kombikból pedig mentőautó is készült, de a Ford vesztesége így is 250-300 millió dollárra rúgott. Az Edsel régi rossz híre mára a múlté, sok régi autóhoz hasonlóan ma tisztelet övezi a márkát, különösen mivel kevés modell maradt meg épen.
Galéria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Edsel Show a YouTube-on
Források[szerkesztés]
- Rossz időben, jó helyen – (Ford) Edsel Citation Hardtop Coupe Totalcar, 2014. március 9.
- Óriási reklámtörténeti bukások: az autóipar Titanicja Origo, 2017. június 29.
- Autómárkák és autók enciklopédiája (152. o.), Gemini Budapest Kiadó, 1994, ISBN 9638168072
További információk[szerkesztés]
- Robert Davies: Edsel - The Motor Industry's Titanic, Academy Books, ISBN 187336119X
- C. Gayle Warnock: The Edsel affair, Pro West
- C. Gayle Warnock: The Rest of the Edsel Affair, AuthorHouse, ISBN 1434332896
- Thomas E. Bonsall: Disaster in Dearborn: The Story of the Edsel, Stanford General Books, ISBN 0804746540
- EDSEL 1957-1960, Brooklands Books; Limited Edition, ISBN 1855203650
|