Csőd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csőd egy fizetésképtelen vállalkozás esetében egy olyan helyzetet jelent, amikor az adós és hitelezői független segítővel próbálják az adósságokat átütemezni és a fizetőképességet helyreállítani. Hétköznapi értelemben a csőd olyan helyzetet jelent, amikor valakinek egy vállalkozása nem sikerül.

Csődvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csődvédelem intézménye azt a célt szolgálja, hogy egy lejárt adósságaiért helytállni nem képes vállalkozást, likviditási gondokkal küzdő vállalkozást a hitelezők ne számoltathassanak fel azonnal. A fizetésképtelen vállalkozás tulajdonosai a csődeljárás keretében (csődöt jelentve) a Bíróság (a székhely szerint illetékes Törvényszék Gazdasági Kollégium Felszámolási csoportja) felügyelete mellett kap a vállalkozás a fennálló követelésekre automatikusan (tehát, ha a Bíróság elfogadja formailag és tartalmilag a csődkérelmét) 90 napos moratóriumot (ami nem vonatkozik a közműtartozásokra, amiket mindenképpen fizetni kell). Legjobb hasonlat erre az esernyő... Tehát a likviditási gondokkal küzdő cég "beszalad" a bíróság esernyője alá. Az első 45 napig van ideje az adós cégnek un. egyezségi javaslat kidolgozására, amit amennyiben a hitelezők elfogadnak (egyszerű többséggel a hitelezői igények arányához mérten) akkor a vállalkozás visszaáll a korábbi, működő állapotába és folytatja tevékenységét. A csődvédelem alatt a Bíróság szakértő vagyonfelügyelőt (ez egy felszámoló cég) nevez ki, aki az ügy lefolytatására megbíz egy személyt (alkalmazottját) az eljárásban a vagyonfelügyelői szerepkör betöltésére. Amennyiben az egyezség 90 napon belül nem jön létre, úgy a hitelezők hozzájárulásával 180 napig az eljárás meghosszabbítható. (max 360 napig tovább). Amennyiben nem sikerül a hitelezőkkel egyezséget kötni az eljárást a Bíróság hivatalból "át"fordítja felszámolásba.

Fizetésképtelenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piacgazdaságban a fizetésképtelenségnek alapvetően három rendezési módja lehet:

  • az adós és a hitelezők közötti bizalom esetén az adósságok átütemezése
  • a csődvédelem keretéből kiindulva az adós gazdálkodó szervezet fiezetőképességének, illetve működésének helyreállítására irányuló reorganizáció
  • az adóssal szembeni hitelezői követelések kielégítésére és az adós működésének lezárására irányuló felszámolás.

A hatályos magyar csődtörvény (vagy csődgondnokok) csődjét mutatja, hogy a magyar csődeljárások szinte kivétel nélkül felszámolási eljárásban, azaz sikertelenül végződnek.

A csődeljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatályos magyar csődtörvény (Cstv.) háromféle eljárást szabályoz: a csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolási eljárást. (Az utóbbi tulajdonképpen független a csőd fogalmától, mivel nem fizetésképtelenség esetén kerül sor végelszámolásra.) A hatályos csődtörvény előtti magyar jogi nyelvben a csődeljárás a fizetésképtelenségi eljárást általában jelentette. A hatályos csődtörvény a csődeljárás kifejezést új jelentéssel ruházta fel.

A csődeljárás vagy az adós bejelentésére indul (ún. öncsőd) vagy bármely hitelező kezdeményezésére. A csőd bejelentése után a csődbe jutott adós és hitelezői kényszeregyezségre törekednek, amelynek keretében

  • megállapítják az adós kötelezettségeinek mértékét,
  • a hitelezők részére való kifizetések („a hitelezők kielégítése”) sorrendjét,
  • esetleg egyéb megállapodásokat kötnek.

A magyar csődtörvény személyi hatálya csak a gazdálkodó szervezetekre terjed ki, természetes személyekre nem.

A csőd szigorú jogi szabályozás alá esik, amelynek megsértése csődbűntettnek minősülhet. Tervgazdálkodásnál, az állami tulajdon túlsúlya esetén a csődre nem volt lehetőség, mert az egyik állami vállalatnak a másikkal szemben fennálló tartozását az állam mint tulajdonos más eszközökkel (például átszervezés) rendezte – és a veszteséget viselte. A magyar gazdaságba a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) hozta vissza a fizetésképtelenségi eljárást.

A megegyezés hiányában az adós gazdálkodó szervezetet felszámolják.

Sok mai cég (lásd külső hivatkozások) fő tevékenységének célja, hogy a nehéz pénzügyi helyzetbe került vállalkozások számára olyan tanácsadást nyújtson, melynek segítségével a legtöbb munkahely megtartható, a hitelezők érdeke a legkevésbé sérül, és van esély a vállalkozás egészének, vagy egy részének továbbvitelére.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]