Felszámolási eljárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A felszámolási eljárás a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetésére szolgáló eljárás. Célja a hitelezők kielégítése törvényben meghatározott módon.[1] A felszámolási eljárás az adós, a hitelező, a végelszámoló, a cégbíróság vagy büntetőügyben eljáró bíróság kezdeményezése alapján indulhat.

Amennyiben a hitelező kéri a felszámolási eljárás megindítását, akkor a kérelmében meg kell neveznie az adós tartozásának jogcímét, az esedékességet, majd azt, hogy miért tartja fizetőképtelennek az adóst. Az adós köteles 8 napon belül nyilatkozni a bíróságnak, hogy elismeri-e a kérelemben foglaltakat és kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot. A bíróság a tartozás kiegyenlítésére maximum 30 napos határidőt engedélyezhet, a felszámolást elrendelő végzést, a kérelem beérkezésétől számított 60 napon belül hozza meg.

A bíróság akkor állapít meg fizetésképtelenséget, ha

  • a tartozást a teljesítési idő lejáratát követő 20 napon belül nem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és hitelezői felszólításra sem egyenlítette ki,
  • jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn túl nem egyenlítette ki a tartozásást,
  • a végrehajtás eredménytelen volt,
  • a csődegyezség ellenére sem teljesítette a hitelezői követeléseket.

Forrás[szerkesztés]

  • 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek." 1991. évi XLIX. törvény 1. (1) bek.