Dzsungária

Dzsungária
Közigazgatás
Ország(ok)	Kína Kazahsztán Mongólia
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Terület	kb. 770 000 km²
Elhelyezkedése
Dzsungária Pozíció Kína térképén
é. sz. 45°, k. h. 85°45, 85
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsungária témájú médiaállományokat.

Dzsungária (kínai írásjegyekkell: 準噶爾, pinjin átírással: Zhǔngáěr; ujgurul: Җуңғар ойманлиғи / جۇڭغار ئويمانلىغى, mongolul: Зүүнгар) földrajzi régió Belső-Ázsiában, amelynek nagy része a kínai Hszincsiang északi felének felel meg, de átnyúlik Kazahsztánba és Mongóliába is.

Földrajz

Törmelékekkel, homokkal borított hullámos felszíne északkeletről délnyugat felé 1000 méterről 200 méterre süllyed. A medencét északkeleten a Mongol-Altaj, délen a Tien-san és a belőle kiágazó vonulatok meredek falakkal zárják le, a háromszög északnyugati oldalán fekvő, nagyjából kelet-nyugati csapású, a Közép-ázsiai-peremhegyvidékhez tartozó proterozoikumi röghegységek között azonban tágas átjárók vezetnek Közép-Ázsia felé, közülük a leghíresebb a 70 km hosszú, pár km széles, 200 méteres magasságban fekvő Dzsungár-kapu. Ez a hegyszoros Kazahsztán és Kína határán évezredek óta fontos közlekedési útvonal, a nomádok népvándorlásának egyik fő útja, ezért „népek kapuja” néven is emlegetik. A röghegységek közül az északabbi, 300 km hosszú Tarbagataj 2992 m-re magasodik, ma már nem borítja örök hó, a délebbi, 400 km hosszú, 4464 méteres csúcsú Dzsungár-Alatauról azonban több kisebb gleccser is indul.

Dzsungáriát részben mérsékelt övezeti sztyepp borítja, szárazságtűrő libatopokkal és tamariskafélékkel, a medence közepén pedig nagy, kb. 50 000 km² kiterjedésű sivatag, a Gurbantünggüt terül el. A hegyek oldalain 1500–2200 m között nyár- és fenyőerdők (rezgő nyár, szibériai vörösfenyő, szibériai luc), lábaiknál pedig az olvadékvizekből nyomán dús füvű rétek, legelők terülnek el. A medence legészakibb részét, a Fekete-Irtis völgyét – mely egy másik fontos átjáró északnyugat felé – leszámítva a medence lefolyástalan. Rövid folyói a sivatagban, vagy sós tavakban végződnek. Tavai közül egyik legismertebb a Borohoro-hegység északi lábát övező szerkezeti árokban 189 m magasan fekvő, 1040 km² területű Ebi-tó.

Éghajlat

Éghajlata szélsőségesen kontinentális. A januári középhőmérséklet mínusz 15-20 °C, a júliusi középhőmérséklet 25-28 °C, jelentős a hőmérséklet napi ingadozása is. A fagyos napok évi száma (200) meghaladja a fagymentesekét. Az éves csapadék alig 100–300 mm.

Karamaj éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−11,0	−7,0	5,0	19,0	26,0	32,0	34,0	32,0	25,0	15,0	2,5	−7,5	13,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−19,0	−15,5	−4,0	8,0	15,0	20,5	22,5	21,0	14,5	6,0	−4,5	−14,0	4,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)	4	2	4	7	16	13	20	15	7	6	6	5	105
Forrás: China Meteorological Administration

Történelem

Területén állt fenn az önálló Dzsungár Kánság 1634 és 1755 között. Az államot irányító dzsungárokat a 18. században a járványok, a kínai invázió és a szomszédos népek támadásai gyakorlatilag mind kiirtották.

Városok

Főbb városai: Ürümcsi, Kuldzsa (Yining), Karamaj, Vusu.

Gazdaság

Búzát, árpát, zabot és cukorrépát termesztenek, és szarvasmarhát, juhot, jakot és lovat tenyésztenek. A földeket gyakran olvasztott hóval öntözik.

A régiónak szén-, vasérc- és aranybányái is vannak, valamint olajmezői.

Galéria

Nagyítás

• 
• 
  Ili (folyó)
• 
  Tien-san jakokkal
• 
  Tiancsi-tó
• 
  Kanasz-tó
• 

Források

• ↑ Ázsia regionális földrajza: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215