Szibériai vörösfenyő
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Larix sibirica Ledeb. | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szibériai vörösfenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai vörösfenyő témájú médiaállományokat és Szibériai vörösfenyő témájú kategóriát. |
A szibériai vörösfenyő (Larix sibirica) a fenyőalakúak (Pinales) vörösfenyő (Larix) nemzetségének egyik leggyakoribb és legismertebb faja.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
Az eurázsiai–boreális flóraterület egyik meghatározó, Karéliától Nyugat-Szibériáig elterjedt fafaja: a nyugat-szibériai tajga fáinak csaknem fele szibériai vörösfenyő. Kelet-Szibériában a dauriai vörösfenyő váltja föl. A mérsékelt éghajlatú területeken csak a domb- és hegyvidékeken jellemző. Izlandra a 20. század első felében telepítették be. Eredetileg nyugat-szibériai növény, az Urál-hegység európai oldalán csak mintegy 2500–3000 éve jelent meg.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Törzse egyenes; kérge mélyen repedezett. Levelei zöldek; a szélük ép. Toboza henger alakú.
Életmódja[szerkesztés]
A lombhullató életmód eredményeként a konkurens fenyőfajoknál jobban viseli el a szárazságot, ezért a tajga övben részaránya a csapadék mennyiségének csökkenésével nő. Az úgynevezett világos tajga erdőalkotó fája. 500–600 éves koráig is elélhet.
Felhasználása[szerkesztés]
Mint a többi vörösfenyőé.
Források[szerkesztés]
- Erdészeti ökológia Archiválva 2007. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szibériai vörösfenyő (Larix decidua)
- Bartha Dénes: Dendrológia
- A fátlan Izland erdői
