Házi jak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jak szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Házi jak
Házi jak Nepálban
Házi jak Nepálban
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bovina
Nem: Bos
Linnaeus, 1758
Faj: B. grunniens
Tudományos név
Bos grunniens
Linnaeus, 1766
Szinonimák
  • Bos mutus grunniens Linnaeus, 1766
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Házi jak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Házi jak témájú médiaállományokat és Házi jak témájú kategóriát.

A házi jak vagy csak egyszerűen jak (Bos grunniens) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.[1]

Neve[szerkesztés]

Az állat neve, a „jak” a tibeti nyelvből származik. A tibetiek yag-nak nevezik ennek az állatnak a bikáját, a tehenét pedig bri-nek vagy nak-nak. Azonban a nem tibetiek számára a jak mindkét nemű állatra utal.

1766-ban, Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus Bos grunniens tudományos név alatt írta le az állatot; magyar jelentése: „hörgő ökör”; manapság viszont ezt a taxonnevet főleg a házi állományra használják. A vad jak, a Bos mutus = „néma ökör” megnevezést kapta.

Rendszertani helyzete[szerkesztés]

A szóban forgó állat a Bos-fajok egyike, tehát rokonságban áll a szarvasmarhával (Bos taurus). A mitokondriális DNS-vizsgálatoknak nem sikerült kimutatniuk a jaknak a pontos evolúciós történetét.

Egyik feltételezés szerint a jak és az őstulok - a szarvasmarha őse -, körülbelül 1-5 millió éve divergálódtak; más feltételezés szerint a jaknak a legközelebbi rokonai a bölények (Bison).[2] Oroszország keleti részén talált csontok, melyek a fosszilis Bos baikalensishez tartoztak és igen hasonlítanak a mai jakéra, arra utalva, hogy közeli rokonok voltak. Ebből egyes kutatók arra következtetnek, hogy a kezdetleges bölények egy ilyen jakszerű, talán éppen a Bos baikalensisból fejlődhettek ki.[3]

2003-ban, a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (ICZN) elhatározta, hogy a vadjak esetében használható a binomiális név, a Bos mutus;[4] ez pedig egyre elterjedtebbé vált.[1][3][5] Azokat a helyeket kivéve, ahol a vadjakot alfajnak tekintik, a jaknak nincsen elismert alfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A vadjak főbb állományai Tibet északi, valamint Csinghaj (Kína egyik tartománya) nyugati részein fordulnak elő. Egyes állományok megtalálhatók a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület legdélebbi részein, valamint az indiai Ladakhban. Nagyon kis csordáit megtalálták Nyugat-Tibetben, Kelet-Csinghajban, egészen a szecsuani Huanglongig. Korábban Nepálban és Bhutánban is élt, viszont ezekben az országokban kiirtották; itt csak a házi alakja maradt meg.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Hengeres szarva először kifelé, azután előre és felfelé, illetőleg a vége ki- és hátrafelé hajlik. Fülei kicsinyek. Szőrzete hosszú fürtökben lóg alá, majdnem a földet éri. Farka olyan, mint a lóé. Színe barnásfekete, háta hosszában ezüstszürke sávval. Leginkább a szarvasmarhára hasonlít. A bika 3,5 méter hosszú (75 cm farkhosszal) és körülbelül 1,9 méter marmagasságú. A tehén valamivel kisebb, 2,25 méter hosszúságot (szintén farkával együtt) és 1,6 méter marmagasságot ér el. Az egyik legnagyobb tulokfaj; a gaur (Bos gaurus) után a második legnagyobb marmagasságú tulok.[6][7][8][9][10][11]

Tenyésztett állományban előfordul fehér állat is, de általában sötétbarna vagy fekete színű.

Életmódja[szerkesztés]

Az eredeti élőhelyei a 3000-5500 méter közötti tengerszint feletti magasságokon van. A magas hegységeket és fennsíkokat kedveli. A fűfélékben és palkafélékben dús legelőket választja élőhelyül; a növényzetben szegényebb sztyeppszerű helyeket kerüli.[12]

Természetes állapotában, a jak kisebb csordákban vándorol. A csordák tehenekből, borjaikból és néhány fiatal bikából áll. Az idősebb bikák magányosak, vagy legfeljebb 6 fős csapatban járnak. Ha kicsinyeiket védik vagy a párzási időszak van, akkor agresszíven viselkednek, másképp messze elkerülik az embert.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

A jaktehén 9 hónapig vemhes, az állat 6-8 év alatt fejlődik ivaréretté.

Háziasítása[szerkesztés]

A hidegebb ázsiai tartományokban szelídített háziállatként tartják, tenyésztik. Majd minden részét felhasználják. Így tejét, húsát, bőrét, szőrét, sőt járomba is fogják. Hosszú, selyemszőrű farkát annak idején a török pasák jelvényül alkalmazták. A többi szarvasmarhafélével könnyen kereszteződik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. május 12.)
  2. Guo, S. (2006). „Taxonomic placement and origin of yaks: implications from analyses of mtDNA D-loop fragment sequences”. Acta Theriologica Sinica 26 (4), 325–330. o.  
  3. a b c (2009) „Bos grunniens and Bos mutus (Artiodactyla: Bovidae)”. Mammalian Species 836, 1–17. o. DOI:10.1644/836.1.  
  4. International Commission on Zoological Nomenclature (2003). „Opinion 2027. Usage of 17 specific names based on wild species which are predated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved”. Bulletin of Zoological Nomenclature 60, 81–84. o.  
  5. (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.  
  6. Nowak, R. (1999). Walker's Mammals of the World, 6th Edition, Volume II. Baltimore: Johns Hopkins University Press (quoted in Oliphant, M. 2003. "Bos grunniens" (On-line), Animal Diversity Web. Accessed 4 April 2009)
  7. Boitani, Luigi (1984). Simon & Schuster's Guide to Mammals. Simon & Schuster/Touchstone Books, ISBN 978-0-671-42805-1
  8. Archivált másolat. [2009. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  9. Burnie D and Wilson DE (eds.) (2005). Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. DK Adult, ISBN 0789477645
  10. Buchholtz, C. (1990). True Cattle (Genus Bos). pp. 386–397 in S. Parker, ed. Grzimek's Encyclopedia of Mammals, Volume 5. New York: McGraw-Hill Publishing Company. (quoted in Oliphant, M. (2003). Bos grunniens (On-line), Animal Diversity Web. Accessed 4 April 2009)
  11. Wild yak photo – Bos mutus – G13952 Archiválva 2013. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben. ARKive. Retrieved on 2012-12-19.
  12. (1996) „Distribution, status, and conservation of wild yak Bos grunniens”. Biological Conservation 76 (1), 1–8. o. DOI:10.1016/0006-3207(96)85972-6.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]