Debreceni Ember Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Debreceni Ember Pál (Debrecen, 1660 körül[1]Liszka, 1710) református lelkész.

Élete[szerkesztés]

1678. január 12.-én Debrecenben lépett a felsőbb iskolai osztályba (subscribált); 1683-ban Sárospatakon lett pap; innét küldte Thököly Imre külföldi akadémiára; 1685. augusztus 20-ától a franekeri egyetem hallgatója volt (Paulus Debrecinus névvel); visszaérkezvén hazájába ismét folytatta a papságot Sárospatakon; midőn ott 1687. április 24.-én a jezsuiták a templomot és iskolát elfoglalták, a szomszéd Hotykára vonult. 1695-ben Losoncra és 1701 áprilisában Szatmárra ment papnak; innét 1703. szeptember 28.-án „igne et gladio pulsus" elfutott és Debrecenbe ment, ahol 1704. február 3.-án választották meg ötödik lelkésznek vagy ispotályi papnak; 1704. március 13.-án Máramarossziget hívta meg papjának, de Debrecen város tanácsa nem bocsátotta el. 1705. október 19.-én a város népe az ellenség elől menekült, ő is Liszkára ment, ahol 1710-ben meghalt. Neje volt Martonfalvi György debreceni tanárnak a leánya, Margit.

Munkái[szerkesztés]

  • De Decem Aegypti Litteralis et Mysticae Plagis. Franequerae, 1686. (Dissertatio két részben.)
  • Szomorv halotti Parentatio, mellyet Amaz áldott emlekezetu, Istenfélo, Nagy tanácsú Vri Embernek Tek… Waradi Mihály Vramnak Utolsó tisztességes el takarittatásának alkalmatosságával tett a Sir felett, a Nemes Cassai Helv. Conf. lévő Evangelicusok Templomában Anno 1691. 27. Maij. Debreceni E. Pal… Kassa, 1693.
  • Boanerges, Menydörgesnek (Két) Fiai: Az Az; a Természet szerint valo Menydörgesekben, villámásokban, s menykövek hullásában; és viszont az ég közepin repülő Angyalnál levő örök Evangeliumnak Menydörgésiben, s menyköveiben, ki tsillámló, Isten Mindenható Hatalmas Erejenek Fényes Dicsöséget, hirdető s magasztaló. Két Szakaszból Allo Rövid Elmélkedesek: Mellyekben a Sz. Dávid Profeta XXIX. Soltára egeszszen megmagyaráztatik, Debreczeni E. Pal… által. Debreczen, 1698.
  • Innepi Ajandekul az Isten Satoraba fel-vitetett Szent Siklus. Az-az: Az egész, Christust valló Kereszténségtől bé-vétetett, Isten Ditsőségére, és a mi Váltságunknak nagy Titkáról való szent Elmélkedésekre szenteltetett… Tanítások… Kolozsvár, 1700.
  • Garizim és Ébal. Mellyeknek egyikén Áldást és Szeretetet, a másikra Átkot és Gyülölséget parancsolt Isten… U. ott, 1702. (Regis Márton latinra fordította. 1707.)
  • Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania… nunc autem accessionibus multis locupletata et hoc ordine concinnata a Frid. Adolpho Lampe. Trajecti ad Rh., 1728. (Eredeti szerkezetű közelkorú másolata Ágoston József gyűjteményében napfényre került a millenniumi könyvkiállítás alkalmával; ebben nagy terjedelmű igen becses előszava is, melyet Lampe talán szándékosan hagyott ki. A kézirat sokkal célszerűbb beosztású, fontos eltérésekkel; több önálló szakasz, melyet Lampe egészen elhagyott vagy csak kivonatosan használt; feltalálható abban a külegyetemeken tanult protestáns ifjak jegyzéke s egy nagy szakasz a magyarországi eretnekekről: unitásiusok sat. Ism. Révész Kálmán, Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1884. 43. sz. Ezen munka magyarúl, Debrecen, 1746., mint azt sándor István állítja M. Könyvesház 100. l. nem jelent meg.)

Kéziratban[szerkesztés]

Miscellaneák az az Valagatott egyelesleg való Materiakról iratott Magyar Dissertatiók. (Említi Az Innepi Ajandekul az Isten Sátorában c. munkája 411. lapján.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, 161 old

Források[szerkesztés]