Debora Vaarandi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Debora Vaarandi
Debora Vaarandi portréja (Kaarel Liimand, 1940)
Debora Vaarandi portréja
(Kaarel Liimand, 1940)
Született1916. október 1.[1][2]
Võru
Elhunyt2007. április 28. (90 évesen)[2]
Tallinn
Állampolgárságaészt
Foglalkozásaköltő
író
műfordító
IskoláiTartui Egyetem
Kitüntetései
  • Honored Writer of the Estonian SSR (1957)
  • Juhan Liiv költészeti díj (1965)
  • Az Észt SZSZK népi írója (1971)
  • Októberi Forradalom érdemrend (1971)
  • Fehér Csillag érdemrend 3. osztálya (1998)
SírhelyePärnamäe Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Debora Vaarandi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
 Debora Vaarandi – Észt Irodalmi Múzeum

Debora Vaarandi (leánykori neve: Debora Trull, Võru, 1916. október 1. – Tallinn, 2007. április 28.) észt költő, író, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Võruban született postai tisztviselő (Julianus Trull) lányaként, gyermekkorát szegény körülmények között töltötte.[3] A tallinni Dunkri utcában és Saaremaa szigetén nőtt fel, Kuressaarében végezte el a középiskolát, majd a Tartui Egyetem bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait, ahol irodalmat és nyelveket tanult. 1936-ban jelent meg első verse. 1940-ben Észtország szovjet megszállása után csatlakozott az Észt Kommunista Párthoz.[4] A Sarló és Kalapács (Sirp ja Vasar) helyettes szerkesztője, majd főszerkesztője. Hazája német megszállása miatt Moszkvába, majd Leningrádba menekült. Első költeményei 1943-ban jelentek meg. 1944-ben visszatért Észtországba. A háború utáni első évben a költő megbetegedett, tuberkulózisban szenvedett, a kórházban írta a verseit. Az első versgyűjteménye, Põleva laotuse all (1945) a háború tragédiáját tükrözte, és jelezte a szerző erőteljes költészetét.

Információs tábla a Saaremaa-keringőről

1946-tól szabadúszó íróként dolgozott, az ebben az időszakban született műveit szocialista realista stílusban írta. A versek témája a háború utáni újrakezdés, az újjáépítés és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. Későbbi munkájában elfordult a politikai kérdésektől, a természet szépségeire és az élet örömeire koncentrált.

1946-ban megírta a Talgud Lööne soos című versét, amelynek a befejező része Saaremaa keringő (Saaremaa valss) néven ismert.[5] Raimond Valgre zenésített meg,[6] és a dal Észtország egyik legnagyobb slágere lett.[7][8]

A propagandista társadalmi költészettől való tudatos elfordulását az 1950-es években írt Egyszerű dolgok című verse is mutatta: „Egyszerű dolgokra mentem / egyszerű jóra támaszkodtam”.[3]

„ Te vagy az egyetlen, aki az észt szavak segítségével feltárta a zord tengereket és a nehéz, felhős esti felhőket. ”
– írta róla Viivi Luik.[3]

A tengerparti kenyér (1965) és a Fehér szél (1977) gyűjteménye a folyamatos költői terjeszkedést, az ember és az univerzum összefogását fejezte ki. Számos német, finn és orosz költőt fordított észtre. Az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb költőjévé vált. 1971-ben elnyerte a Észt Szovjet Szocialista Köztársaság népírója címet.

Deborah Vaarand sírja a Pärnamäe temetőben

Háromszor ment férjhez. Első férje (1937–1941) Aadu Hint tanár volt. 1939-ben a házaspár egyetlen gyermeke meghalt, a házasságuk válással végződött. Második férje, Antonie Vaarandi főszerkesztő, akinek a vezetéknevét felvette. Ez a házassága is válással végződött: 1945-ben. 1952-ben feleségül vette Juhan Smuul, aki szintén költő és író volt.

2007-ben halt meg, Tallinnban, a Pärnamäe temetőben temették el.

Művei[szerkesztés]

Cím (észtül) A megjelenés éve Cím (magyarul)
Põleva laotuse all
1945
 Az égő kiterjedés alatt
Kohav rand
1948
 Szép strand
Selgel hommikul
1950
 Tiszta reggel
Unistaja aknal
1959
 Álmodozó az ablakban
Rannalageda leib
1965
 A tengerparti kenyér
Tuule valgel
1977
 Fehér szél
See kauge hääl
2000
 Az a távoli hang
Aastad ja päevad (mälestused)
2006
 Évek és napok (emlékek)

Műfordítóként[szerkesztés]

Termékeny műfordító volt. Ő fordította észt nyelvre – többek között – Bertolt Brecht, Alfred Adler, Alekszej Tolsztoj, Jurij Nagibin, Viktor Nyekraszov, Makszim Gorkij, Olga Berggolc, Anna Ahmatova, Eino Leino műveit.

Magyarul[szerkesztés]

  • Rab Zsuzsa (szerk.): Férjhez mennek az angyalok – Mai szovjet líra[9][10]
  • Fehérvári Győző (szerk.): Észt költők – Huszadik századi észt líra[11] (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)
  • Székely Magda (szerk.): A gránát szíve – Antifasiszta lírai antológia – A szövőnő c. vers[12] (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982)
  • Tandori Dezső: Lombos ágak szívverése – Versek madarakról és fákról – Műfordítások – A Galambok ablakodban és a Nyárfa, madárral c. vers[13] (Kozmosz Könyvek, 1983)
  • Rab Zsuzsa (szerk.): Ma mondd! – Mai szovjet költők[14] (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984)
  • Bay Endre (szerk.): Lesz-e holnapután… – Fél évszázad költői a háború ellen a békéről – Auschwitz c. vers[15] (Országos Béketanács, Budapest, 1984)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság tiszteletbeli írója (1957)
  • Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság népi írója (1971)
  • Juhan Smuul irodalmi díj (1973) (műfordításokért)
  • Juhan Smuul irodalmi díj (1978) (a Tuule valgel kötetéért)
  • Az Észt Nemzeti Kulturális Alapítvány életmű díja (1994)
  • A Fehér Csillag érdemrend 3. osztálya (1998)
  • Országos Életműdíj (2005)

Érdekesség[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 2016-ban a tiszteletére a Laimjala-kastély előtti téren bronzszobrot állítottak.[17]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Debora Vaarandi című észt Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b c Debora Vaarandi in memoriam 2007. május 2. (észtül)
  4. ↑ 1940 és 1990 között az ÉKP tagja volt.
  5. ↑ Valjala: Saaremaa valss (észt nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  6. ↑ YouTube: Saaremaa valss (4:49) (észt nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  7. ↑ Magyar nyelven Timár Bogáta fordításában olvasható.
  8. ↑ F21: Debora Vaarandi verse az Észak folyóirat legújabb számában (magyar nyelven), 2020. január 15. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  9. ↑ Hijmaa, az elégikus sziget és a Szívünk című verse jelent meg a kötetben.
  10. ↑ Moly.hu: Az antológia adatlapja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  11. ↑ Moly.hu: 18 verse jelent meg az antológiában (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  12. ↑ Moly.hu: A lírai antológia adatlapja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  13. ↑ Könyvbarlang: (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)[halott link]
  14. ↑ Moly.hu: Megjelent versei: Falusi gyerek, Ballada, Asszonyok, Darazsak éve, Szélvilágnál (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  15. ↑ Moly.hu: A kiadvány adatlapja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  16. ↑ Alamy: A reproduction of the portrait of Debora Vaarandi by Kaarel Liimand (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  17. ↑ Saarte Hääl: Debora Vaarandi naases Laimjalga (észt nyelven), 2016. október 5. (Hozzáférés: 2020. március 31.)

Források[szerkesztés]

  • Magyarul Bábelben: Debora Vaarandi élete, művei (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  • Discogs: Debora Vaarandi (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  • Szovjet Irodalom, 1977/3. sz., 116–124. oldal

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Debora_Vaarandi&oldid=24941475”