Csuklyásmajomformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csuklyásmajomformák
Rőt csuklyásmajom  (Cebus olivaceus)
Rőt csuklyásmajom (Cebus olivaceus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Csuklyásmajomformák (Cebinae)
Bonaparte, 1831
Nem: Cebus
(Erxleben, 1777)
Szinonimák
  • Agipan Rafinesque, 1815
  • Calyptrocebus Reichenbach, 1862
  • Eucebus Reichenbach, 1862
  • Otocebus Reichenbach, 1862
  • Pseudocebus Reichenbach, 1862
  • Sapajus Kerr, 1792
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú kategóriát.

A csuklyásmajomformák (Cebinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjához tartozó alcsalád.

Ebbe az alcsaládba csak a Cebus nem tartozik. A korábban idesorolt Saimiri-fajokat, manapság külön alcsaládba helyezték át.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cebus-fajok elterjedési területe Közép- és Dél-Amerika, délen Észak-Argentínáig.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A majmok bundája a háton, a végtagok külső részén, a fejtetőn és a farkon sötét, fajtól függően fekete vagy barna. Hasi részük és pofájuk világos. Fej-testhosszuk 30 - 56 centiméter, farokhosszuk ugyanekkora vagy valamivel hosszabb. Súlyuk legfeljebb 4 - 4,5 kilogramm.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb újvilági majomfaj, a Cebus-fajok is nappal tevékenyek. Táplálékuk lehet: gyümölcs, mag, rügy és egyéb növényi rész, rovarok és egyéb gerinctelenek, de tojás, madárfiókák és kisemlősök is. Azok a majmok, amelyek vízközelben élnek, és kagylókhoz férhetnek, követket is használnak azok felnyításához; a kagylókat ágakhoz is dörzsölik. A köveket a keményhéjú magok feltöréséhez is használják.[1]

E majom fajokra számos ragadozó vadászik, köztük: jaguár, puma és egyéb macskafélék, prérifarkas, nagyobb menyétfélék, mint amilyen a taira, kígyók, krokodilok, és sasfélék, közülük a legveszélyesebb a hárpia, amely főleg a majomvadászatból él.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alcsaládba tartozó fajokat két csoportra osztják, de ezzel a felosztással, nem minden tudós ért egyet, emiatt a Cebus-fajok rendszerezése a jövőben meg fog változni.[2][3][4][5] Az alcsaládba 1 nem és 9 faj tartozik:

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Capuchin monkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Port-Carvalhoa, M., Ferraria, S. F. & Magalhãesc, C. (2004.). „Predation of Crabs by Tufted Capuchins (Cebus apella) in Eastern Amazonia”. Folia Primatol 75 (3), 154–156. o. DOI:10.1159/000078305. PMID 15240980.  
  2. Amaral, P. J. S, Finotelo, L. F. M., De Oliveira, E. H. C, Pissinatti, A., Nagamachi, C. Y., & Pieczarka, J. C. (2008).Phylogenetic studies of the genus Cebus (Cebidae-Primates) using chromosome painting and G-banding. BMC Evol Biol. 2008; 8: 169.
  3. Rylands, A. B., Kierulff, M. C. M., & Mittermeier, R. A. (2005). Notes on the taxonomy and distributions of the tufted capuchin monkeys (Cebus, Cebidae) of South America. Lundiana 6 (supp.): 97-110
  4. Silva Jr., J. de S. (2001). Especiação nos macacos-prego e caiararas, gênero Cebus Erxleben, 1777 (Primates, Cebidae). PhD thesis, Rio de Janeiro, Universidade Federal do Rio de Janeiro.
  5. IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Accessed 23 November 2008
  6. de Oliveira, M. M. & Langguth, A. (2006.). „Rediscovery of Marcgrave’s capuchin monkey and designation of a neotype for Simia flavia Schreber, 1774 (Primates, Cebidae)” (PDF). Boletim do Museu Nacional: Nova Série: Zoologia (523), 1–16. o.   See also: Mendes Pontes, A. R., Malta, A. & Asfora, P. H. (2006.). „A new species of capuchin monkey, genus Cebus Erxleben (Cebidae, Primates): found at the very brink of extinction in the Pernambuco Endemism Centre” (PDF). Zootaxa (1200), 1–12. o.