Csuklyásmajomformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csuklyásmajomformák
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Rőt csuklyásmajom  (Cebus olivaceus)
Rőt csuklyásmajom (Cebus olivaceus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Bonaparte, 1831
Alcsalád: Csuklyásmajomformák (Cebinae)
Bonaparte, 1831
Szinonimák
  • Agipan Rafinesque, 1815
  • Calyptrocebus Reichenbach, 1862
  • Eucebus Reichenbach, 1862
  • Otocebus Reichenbach, 1862
  • Pseudocebus Reichenbach, 1862
  • Sapajus Kerr, 1792
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú kategóriát.

A csuklyásmajomformák (Cebinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó alcsalád.

Ebbe az alcsaládba, korábban csak a Cebus emlősnem tartozott, viszont manapság e majomnem megossza az alcsaládot a Sapajus nemmel. A korábban idesorolt Saimiri-fajokat, manapság külön alcsaládba helyezték át.

Előfordulásuk[forrásszöveg szerkesztése]

A csuklyásmajomformák elterjedési területe Közép- és Dél-Amerika, délen Észak-Argentínáig.

Megjelenésük[forrásszöveg szerkesztése]

A majmok bundája a háton, a végtagok külső részén, a fejtetőn és a farkon sötét, fajtól függően fekete vagy barna. Hasi részük és pofájuk világos. Fej-testhosszuk 30 - 56 centiméter, farokhosszuk ugyanekkora vagy valamivel hosszabb. Testtömegük legfeljebb 4 - 4,8 kilogramm.

Életmódjuk[forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb újvilági majomfaj, a csuklyásmajomformák is nappal tevékenyek. Táplálékuk lehet: gyümölcs, mag, rügy és egyéb növényi rész, rovarok és egyéb gerinctelenek, de tojás, madárfiókák és kisemlősök is. Azok a majmok, amelyek vízközelben élnek, és kagylókhoz férhetnek, követket is használnak azok felnyításához; a kagylókat ágakhoz is dörzsölik. A köveket a keményhéjú magok feltöréséhez is használják.[1]

E majom fajokra számos ragadozó vadászik, köztük: jaguár, puma és egyéb macskafélék, prérifarkas, nagyobb menyétfélék, mint amilyen a taira, kígyók, krokodilok, és sasfélék, közülük a legveszélyesebb a hárpia, amely főleg a majomvadászatból él.

Rendszertani besorolásuk[forrásszöveg szerkesztése]

Az alcsaládba tartozó fajokat, korábban két csoportra osztották, de ezzel a felosztással, nem minden tudós értett egyet, emiatt,[2][3][4][5] 2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt.[6][7] A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek.[8]

Rendszerezésük[forrásszöveg szerkesztése]

Az alcsaládba 2 nem és 10 faj tartozik:

  • Cebus Erxleben, 1777 - korábban C. capucinus csoportként volt ismert - 4 faj; típusnem
  • Sapajus Kerr, 1792 - korábban C. apella csoportként volt ismert - 6 faj

Képek[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Port-Carvalhoa, M., Ferraria, S. F. & Magalhãesc, C. (2004.). „Predation of Crabs by Tufted Capuchins (Cebus apella) in Eastern Amazonia”. Folia Primatol 75 (3), 154–156. o. DOI:10.1159/000078305. PMID 15240980.  
  2. Amaral, P. J. S, Finotelo, L. F. M., De Oliveira, E. H. C, Pissinatti, A., Nagamachi, C. Y., & Pieczarka, J. C. (2008).Phylogenetic studies of the genus Cebus (Cebidae-Primates) using chromosome painting and G-banding. BMC Evol Biol. 2008; 8: 169.
  3. Rylands, A. B., Kierulff, M. C. M., & Mittermeier, R. A. (2005). Notes on the taxonomy and distributions of the tufted capuchin monkeys (Cebus, Cebidae) of South America. Lundiana 6 (supp.): 97-110
  4. Silva Jr., J. de S. (2001). Especiação nos macacos-prego e caiararas, gênero Cebus Erxleben, 1777 (Primates, Cebidae). PhD thesis, Rio de Janeiro, Universidade Federal do Rio de Janeiro.
  5. IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Accessed 23 November 2008
  6. Lynch Alfaro, J.W. (2011.). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography 39, 272–288. o. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x.  
  7. Lynch Alfaro, J.W.; Silva, j. & Rylands, A.B. (2012.). „How Different Are Robust and Gracile Capuchin Monkeys? An Argument for the Use of Sapajus and Cebus”. American Journal of Primatology, 1–14. o. DOI:10.1002/ajp.222007.  
  8. Lynch Alfaro, J.W. (2011.). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x.  

Források[forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Capuchin monkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.