Sapajus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sapajus
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Apella csuklyásmajom (Sapajus apella)
Apella csuklyásmajom (Sapajus apella)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Csuklyásmajomformák (Cebinae)
Bonaparte, 1831
Nem: Sapajus
Kerr, 1792
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sapajus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sapajus témájú kategóriát.

A Sapajus az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába és a csuklyásmajomformák (Cebinae) alcsaládjába tartozó nem.

Rendszertani besorolásuk[szerkesztés]

A csuklyásmajomformák alcsaládjába tartozó fajokat, korábban két csoportra osztották, de ezzel a felosztással, nem minden tudós értett egyet, emiatt,[1][2][3][4] 2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt.[5][6] A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek.[7]

Rendszerezésük[szerkesztés]

A nembe, melyet korábban C. apella csoportként volt ismert, az alábbi 6 faj tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Amaral, P. J. S, Finotelo, L. F. M., De Oliveira, E. H. C, Pissinatti, A., Nagamachi, C. Y., & Pieczarka, J. C. (2008).Phylogenetic studies of the genus Cebus (Cebidae-Primates) using chromosome painting and G-banding. BMC Evol Biol. 2008; 8: 169.
  2. Rylands, A. B., Kierulff, M. C. M., & Mittermeier, R. A. (2005). Notes on the taxonomy and distributions of the tufted capuchin monkeys (Cebus, Cebidae) of South America. Lundiana 6 (supp.): 97-110
  3. Silva Jr., J. de S. (2001). Especiação nos macacos-prego e caiararas, gênero Cebus Erxleben, 1777 (Primates, Cebidae). PhD thesis, Rio de Janeiro, Universidade Federal do Rio de Janeiro.
  4. IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Accessed 23 November 2008
  5. Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography 39, 272–288. o. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2016. március 23.)  
  6. Lynch Alfaro, J.W.; Silva, j. & Rylands, A.B. (2012). „How Different Are Robust and Gracile Capuchin Monkeys? An Argument for the Use of Sapajus and Cebus”. American Journal of Primatology, 1–14. o. DOI:10.1002/ajp.222007.  
  7. Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2016. március 23.)  
  8. de Oliveira, M. M. & Langguth, A. (2006). „Rediscovery of Marcgrave’s capuchin monkey and designation of a neotype for Simia flavia Schreber, 1774 (Primates, Cebidae)” (PDF). Boletim do Museu Nacional: Nova Série: Zoologia (523), 1–16. o. [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)   See also: Mendes Pontes, A. R., Malta, A. & Asfora, P. H. (2006). „A new species of capuchin monkey, genus Cebus Erxleben (Cebidae, Primates): found at the very brink of extinction in the Pernambuco Endemism Centre” (PDF). Zootaxa (1200), 1–12. o.  
  9. (2015) „Sapajus macrocephalus”. IUCN Red List of Threatened Species 2015, e.T42696A70613732. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2015-1.RLTS.T42696A70613732.en.  

Források[szerkesztés]