Csi Paj-si

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Csi Paj-si
Született1864. január 1.
hsziangtan (Hunan, Kína)
Meghalt1957. szeptember 16. (93 évesen)
Peking
Nemzetiségekínai
Stílusakínai festészet
A Wikimédia Commons tartalmaz Csi Paj-si témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Csi Paj-si
Kínai átírás
Hagyományos kínai齊白石
Egyszerűsített kínai齐白石
Mandarin pinjinQí Báishí
Wade–GilesCh'i Pai-shih

Csi Paj-si (hsziangtan, 1864. január 1. – Peking, 1957. szeptember 16.) kínai festőművész.

Neve[szerkesztés]

A Csi Paj-si néven világhírűvé vált kínai festőművész eredeti neve Csi Huang (齊璜 / 齐齊) illetve Csi Csun-cse (齊純芝 / 齐纯芝) volt, az az adott neve (ce 字) pedig Vej-csing (渭清). Mint a kínai művészek zöme, élet során ő is több művésznevet (hao 号) választott magának:

  • Lan-ting (蘭亭 / 兰亭) = „Orchidea pavilon”
  • Pin-seng (瀕生 / 濒生)
  • Csi-ping lao-zsen (寄萍老人) = „Békalencsén utazó öregember”
  • Paj-si san-zsen (白石山人) = „Fehér-kövi hegyi remete”
  • Paj-si (白石) = „Fehér kő”

A „fehér kő” jelentésű Paj-si nevet feltehetően egyik korai példaképére, Sen Csoura (沈周; 1427–1509) emlékezve vette fel, akinek egyik művésznevében ugyancsak szerepelt ez a kifejezés.[1]

Élete[szerkesztés]

Csi Paj-si kabócát ábrázoló festménye
Csi Paj-si tücsköt és lopótökből készült tücsöktartót ábrázoló festménye

Csi Paj-si szegény földműves család gyermekeként a Hunan tartománybeli Hsziangtan (湘潭) körzetben található Xiangce faluban született. 1862. január 1-jén született Hunan tartomány Hsziangtan körzetében, egy Hsziangce nevű falucskában. Körülményeik miatt iskolába nem járhatott, a nagyapjától tanult meg írni-olvasni. Nyolcéves korába bekerült az anyai nagyapja által alapított magániskolába, amely azonban félév után kénytelen volt bezárni, így a gyermek Csi Paj-si ismét a házi munkában vett részt, és bivalyt őrzött. 1877-ben asztalos-inasnak adták. A harmadik mestere – aki egyben fafaragó is volt – gyermekeként bánt a fiúval. 1880-tól már önálló asztalosként dolgozott, és tizennégy éven át ezt a mesterséget gyakorolta. Művészi tehetsége asztalosként is megmutatkozott, gyakorta rendeltek tőle díszesen faragott nászágyakat, házi-oltárokat és gyaloghintókat.[2]

Munkája mellett saját kedvtelésére festegetett is a szabadidejében. A híres festészeti kézikönyv, a Mustármag-kert Album (Csie-ce jüan hua csuan 芥子園畫傳 / 芥子園畫傳) ábráit másolta, amelyeket a szomszédjai, ismerősei rendre megvásároltak. Lassanként festőként is híre ment a környéken, és egyre gyakrabban festményeiket is rendeltek tőle. 1889-ben, a műveit kedvelő helyi földesuraknak köszönhetően már művelt barátokra is szert tett, akik megismertették a klasszikus irodalommal és megtanították verset írni. Előszeretettel foglalkozott a kínai írástudói kultúra két másik hagyományos műfajával: a kalligráfiával és a pecsétfaragással is.[3]

1902-ben egyik barátja, akit Hszianba neveztek ki hivatalnoknak, meghívta, hogy festeni tanítsa ágyasát. Barátját később Pekingbe rendelték, Csi Paj-si pedig oda is követte. Pekingben főleg a pecsétfaragásból tartotta el magát, jövedelméből pedig régi könyveket, kalligráfiákat és fametszetes nyomatokat vásárolt. 1904-ben egy újabb meghívásnak eleget téve Nancsangba utazott. Mindeközben az ország több vidékén is egyre nagyobb hírnévre tett szert festőként és pecsétfaragóként.[4]

1905-ben Kujlinba utazott, innen egy félév múlva Kantonba utazott, katonafiát és fivérét meglátogatni. Ezt követően Jincsouba ment hajóval, ahol házitanítói állást vállalt. 1907-ben a vietnámi határra utazott, majd 1908-ban ismét Kantonba ment. 1909-ben már Sanghajban volt. Ezek az utazások nagy hatással voltak művészetére is. Az életét feldolgozó sinológus, művészettörténész Miklós Pál így ír erről:

„Ez az öt nagy utazás tapasztalatainak, látókörének és művészeti ismereteinek hatalmas gazdagodását eredményezte. Tulajdonképpen ekkor ismerte meg hazáját: a híres, képekről jól ismert tájakat, a régi korok levegőjét őrző városokat és a modernizálódó, lüktető életű kikötővárosokat. De a vasút, a hajó s a modern technika számos más eszköze is nagy élmény lehetett. S végül a sok könyv, kép, műemlék, amelyet megcsodált s amelyek egyike-másika – mint az említett festők képei – egész életére maradandó élménnyé vált: ez volt az a szellemi rakomány, amellyel 1909-ben hazatért, s amelyből az újra évtizedig tartó falusi magányban táplálkozott.[5]”

Közel ötvenéves volt, amikor végre megtehette, hogy családja számára földet és házat vásároljon. Letelepedett, és műtermet rendezett be magának. A képzőművészet mellett foglalkozott irodalmi tanulmányokkal is, verseket, esszéket is írt.[6]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Miklós 1962. 6. o.
  2. ↑ Miklós 1962. 7. o.
  3. ↑ Miklós 1962. 8, 9. o.
  4. ↑ Miklós 1962. 11, 12. o.
  5. ↑ Miklós 1962. 12, 13. o.
  6. ↑ Miklós 1962. 13, 14. o.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csi_Paj-si&oldid=21181313”