Ugrás a tartalomhoz

Csendes-óceáni osztriga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csendes-óceáni osztriga
Szétnyitott példány
Szétnyitott példány
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Kagylók (Bivalvia)
Rend: Fonálkopoltyúsak (Ostreoida)
Alrend: Ostreina
Család: Osztrigafélék (Ostreidae)
Nem: Crassostrea
Sacco, 1897
Faj: C. gigas
Tudományos név
Crassostrea gigas
(Thunberg, 1793)
Szinonimák
Szinonimák
  • Ostrea gigas Thunberg, 1793
  • Crassostrea laperousii Schrenk, 1861
  • Crassostrea posjetica Raugh, 1934
  • Crassostrea talienwhanensis Crosse, 1862
  • Dioeciostrea hispaniola Orton, 1928
  • Lopha posjetica (Razin, 1934)
  • Lopha posjetica beringi Vialov, 1946
  • Lopha posjetica newelskyi Vialov, 1946
  • Lopha posjetica zawoikoi Vialov, 1946
  • Magallana gigas (Thunberg, 1793)
  • Ostrea chemnitzii var. elongata Grabau & King, 1928
  • Ostrea cymbaeformis G. B. Sowerby II, 1871
  • Ostrea gigas var. tientsiensis Grabau & King, 1928
  • Ostrea gravitesta Yokoyama, 1926
  • Ostrea laperousii Schrenck, 1862
  • Ostrea posjetica Razin, 1934
  • Ostrea rostralis G. B. Sowerby II, 1871
  • Ostrea talienwhanensis Crosse, 1862
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csendes-óceáni osztriga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csendes-óceáni osztriga témájú médiaállományokat és Csendes-óceáni osztriga témájú kategóriát.

A csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) a kagylók (Bivalvia) osztályának fonálkopoltyúsak (Ostreoida) rendjébe, ezen belül az osztrigafélék (Ostreidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A csendes-óceáni osztriga eredeti előfordulási területe a Csendes-óceán ázsiai partjainál volt. Később pedig betelepítették Észak-Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland tengervizeibe is.

Megjelenése

[szerkesztés]

A héjának méretét nagy mértékben befolyásolja az a hely ahol éppen él. A nagy, kerekített, kiemelkedésekkel rendelkező héja igen durva tapintású, főleg a széleknél. A két héj eltér egymástól úgy méretben, mint alakban. A jobb oldali héj közepesen bemélyedt. A színezete példánytól függően változó, azonban általában a fehértől a szürkéig változik. A kifejlett példányok mérete 80-400 milliméter között lehet.

Életmódja

[szerkesztés]

A folyótorkolatok környékeit választja élőhelyül, ahol az árapálytérségben vagy az alatt telepszik le. 40 méternél mélyebbre nem hatol le. Főleg sziklákra vagy nagy kövekre tapad rá, de ha ezek nincsenek, akkor a homokos és iszapos tengerfenék is megfelel. Akár nagyobb, héjas állatokra is rátapadhat. A lárva gyakran a felnőtt héjára tapad. Ahová sok osztriga lárva telepszik le, ott akár osztrigaszirtek jöhetnek létre. Ennek a kagylónak a tökéletes vízsósság 20 és 35 ppt között van, azonban jól tűri a 38 ppt is, de ilyen feltételek között nemigen szaporodik. A vízhőmérséklet az 1,8 és 35 Celsius-fok között lehet.[1]

A vadonban akár 30 évig is élhet; a tenyésztett példányokat 18-30 hónaposan gyűjtik be.[1]

A csendes-óceáni osztriga állományokat és tenyészeteket számos ragadozó támadja.[2] Közülük a legfőbb támadók a rákokhoz tartozó (Metacarcinus magister, Cancer productus és Metacarcinus gracilis), a tüskéscsigák (Muricidae) családjában levő Urosalpinx cinerea és ezek a tengericsillagok (Asteroidea): Pisater ochraceus, Pisater brevispinus, Evasterias troschelii és Pycnopodia helianthoides.[2]

Továbbá betegségeket okozó vírusok és baktériumok (Mikrocytos mackini, Norcardia crassoteae),[3] valamint az ember által okozott tengervizek szennyezettsége is kárt tesznek az állományokban.[4]

A Macrochiron fucicolum, Modiolicola bifida, Myicola ostreae, Mytilicola intestinalis, Mytilicola orientalis, Ostrincola similis és Pseudomyicola spinosus nevű evezőlábú rákok (Copepoda) élősködnek rajta.

Szaporodása

[szerkesztés]

Habár általában nőstény és hím példányokból áll ez a faj, azért vannak hímnős egyedek is.[5] Körülbelül 20 Celsius-fokos vízhőmérsékleten kezdenek szaporodni. A nőstény igen termékeny; egy szaporodási időszak alatt akár 50-200 millió petét termel.[5]

Felhasználása

[szerkesztés]

Úgy Ázsiában, mint a betelepített helyeken ipari mértékű tenyésztése folyik. 2000-ben a tenyésztett osztrigafélék 98%-át a csendes-óceáni osztriga alkotta.[6] 2003-ban, a világ összes csendes-óceáni osztrigáját 3,69 milliárd amerikai dollárra becsülték, ennek több, mint a felét Ázsia termelte.[7]

2012-ben feltárták ennek az osztrigának a genomját; ebből pedig kitudódott, hogy az állatnak olyan génjei vannak, melyek megkönnyítik átvészelni a környezeti stresszeket.[8]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Pacific Oyster factsheet, Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO)
  2. a b [1] Nonindigenous aquatic species of concern for Alaska: Pacific oyster fact sheet
  3. Greening, G.E., and McCoubrey D.J. 2010. Enteric Viruses and Management of Shellfish Production in New Zealand. Food Environ Virology, 2:167–175
  4. [2] Arnold T. 2009.,Toxicity, Shellfish. Medical Director of Louisiana Poison Control Centre
  5. a b Quayle, D.B (1969). Pacific oyster culture in British Columbia, p. 23. First Edition. Ottawa: The Queen’s Printer.
  6. [3] Archiválva 2011. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, Australian Aquaculture Portal
  7. The State of World Fisheries and Aquaculture (SOFIA)
  8. (2012) „The oyster genome reveals stress adaptation and complexity of shell formation”. Nature 490 (7418), 49–54. o. DOI:10.1038/nature11413. PMID 22992520.  

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pacific oyster című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]