Csészekóró

Csészekóró
	Csészekóró Alsó-Szászország tartományban (Németország)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asterids;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Nemzetség-; csoport:	Heliantheae;
Nemzetség:	Szilfium (Silphium);
Faj:	S. perfoliatum;
Tudományos név
	Silphium perfoliatum; L. 1759
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csészekóró témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csészekóró témájú médiaállományokat és Csészekóró témájú kategóriát.

A csészekóró vagy óriás szilfium (Silphium perfoliatum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport szilfium (Silphium) nemzetségének faja. Ex situ megőrzés alá tartozó évelő, lágyszárú dísznövény. Nevezik még átnőttlevelű szilfiumnak,^[1] rózsagyomnak is.

Jellemzői[szerkesztés]

Általában 120–150 cm, de akár 2–3 méteres magasságot is elérhet. Felsőbb, keresztben átellenesen álló, nyél nélküli leveleinek válla összenőtt, s csészeszerűen körülölelik vaskos, négyélű szárát; erről kapta angol nevét („cup plants”) is, melyről a magyart fordították. Sárga virágai júliustól szeptemberig nyílnak, virágzási ideje 60–70 nap. Fészekvirágzatának átmérője 60–100 mm. Kaszat termése megnyúlt-szív alakú.

Tőosztással, ősszel magvetéssel (áttelelő növény) szaporítható. Fagytűrő, hosszú (12–15 év) élettartamú.

Felhasználása[szerkesztés]

Hazájában, Észak-Amerikában a préri megújítását, rekonstrukcióját célzó programok fontos faja.

Kedvelt évelőágyi növény, de mivel hosszan virágzik, szoliter dísznövényként is. Gyógynövényként a levél drogját (Silphii perfoliati herba- és radix) megfázás, reuma ellen és nyugtatóként használják.

Méztermelés szempontjából is fontos faj, ugyanis a belőle nyert méz hosszú ideig nem kristályosodik, így a méhek számára az áttelelés időszakában fontos takarmányforrást jelent.

Energianövényként biomassza (biogáz) előállításra is alkalmas. 1957-ben Ukrajnában kezdtek kísérleteket a takarmánynövényként történő hasznosítására.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában őshonos faj. Európába és Oroszországba a 18. században került át botanikus kertek, parkok díszítőjeként.^[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 505. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
↑ Geoffrey Stanford: "Silphium perfoliatum (Cup-Plant) as a New Forage." Archiválva 2014. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, 33-38. oldal; Proceedings of the Twelfth North American Prairie Conference 1990. (en)

Források[szerkesztés]

A vidékfejlesztési miniszter 53/2011. (VI. 10.) VM rendelete, Magyar Közlöny • 2011. évi 62. szám 13813. oldal
Óriás szilfium (Silphium perfoliatum), Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót (MTA) - 2013. szeptember
Kertészeti lexikon (szerk.:Muraközy Tamás) - Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963. ISSN 0006-8144
Dr. Dr. h. c. Makai Sándor, Makai Péter Sándor, és Nesterova Irina Mihajlovna: Új, többcélú energia- és takarmánynövényünk az ÓVÁRI gigant® óriás szilfium - Agrárágazat Mezőgazdasági Havilap 2007 Szeptember

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 505. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[2] Geoffrey Stanford: "Silphium perfoliatum (Cup-Plant) as a New Forage." Archiválva 2014. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, 33-38. oldal; Proceedings of the Twelfth North American Prairie Conference 1990. (en)

[1]

[2]