Charles Gordon Fullerton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Gordon Fullerton

Charles Gordon Fullerton (Rochester, New York, 1936. október 11.Lancaster, Kalifornia, 2013. augusztus 21.) amerikai űrhajós, tesztpilóta, ezredes.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957-ben a California Institute of Technology keretében szerzett gépészmérnöki oklevelet, amit 1958-ban megvédett. A Hughes Aircraft Company, Kalifornia vállalatnál tervezéssel foglalkozott. 1958-tól a hadsereg állományában kapott repülőgép vezetői jogosítványt. Gépei az F–86 és a B–47 Sztratoszféra voltak. 1964-ben tesztpilóta kiképzése mellett elsajátította a repülőbalesetek kivizsgálásának módszerét. 1966-ban kiválasztották, hogy a légierő Manned Orbiting Laboratory (MOL) programjának résztvevője legyen. 1969-ben a NASA állományába vette. Szolgálati ideje alatt több mint 16 000 órát töltött a levegőben (repülés, űrrepülés), több mint 135 különböző repülőgépet (módozatok) vezetett, tesztelt. Katona pilótaként a T–33, T–34 T–37, T–39, F–101, F–106, F–111, F–14, X–29, KC–135, C–140.

1966. június 30-tól részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzésben részesült a Lyndon B. Johnson Űrközpontban. Űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély. Több űrrepülés (Apollo-program támogató (tanácsadó, probléma megoldó) egységének tagja.

Feladatához tartozott a NASA által üzemeltetett különleges feladatú repülőgépek (B–52 , Boeing 747, űrrepülőgép), valamint a többi repülőgép (gyakorló/oktató, szállító) vezetése (T–38, F–18, F–15, Convair 990, DC–8. 1977-ben az Enterprise űrrepülőgép berepülésének (megközelítés, leszállás) egyik pilótása. Az egyik NASA pilóta aki tesztpilótaként lehetőséget kapott a Tu–144LL szuperszonikus repülőgép vezetésére.

Kettő űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 22 órát és 50 percet (382 óra) töltött a világűrben. 1986. októberében köszönt el az űrhajósoktól, a kutatási-kísérleti iroda munkatársa lett. Szolgálatát nyugdíjazása után folytatta tevékenységét. A hajózószemélyzet igazgatója, legfőbb pilóta.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–3, a Columbia űrrepülőgép 4. repülésének pilótája. A repülés elsődleges célja a teljes rendszer világűrkörülmények között történő további tesztelése, illetve, illetve az Office of Space Science (OSS–1) kísérletsorozat végrehajtása. Első űrszolgálata alatt összesen 8 napot, 00 órát és 4 percet töltött a világűrben.
  • STS–51–F a Challenger űrrepülőgép 8. repülésének parancsnoka. Végrehajtották az előírt 13 féle kutatási, kísérleti feladatot (csillagászat, napfizika, ionoszféra tudomány, élettudományok, folyadék kísérletek). Működtették a Spacelab laboratóriumot. Második űrszolgálata alatt összesen 7 napot, 22 órát és 46 percet töltött a világűrben.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselheti az űrhajós szárnyat.
  • Több katonai, polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]