Carl Friedrich von Weizsäcker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carl Friedrich von Weizsäcker
Göttingen, 1993
Göttingen, 1993
Született
1912. június 28.[1][2]
Kiel[3]
Elhunyt
2007. április 28. (94 évesen)[1][2]
Söcking[4]
Állampolgársága német
Gyermekei
  • Carl Christian von Weizsäcker
  • Ernst Ulrich von Weizsäcker
  • Elisabeth Raiser
  • Heinrich Weizsäcker
Szülei Ernst von Weizsäcker
Foglalkozása
Iskolái Göttingeni Egyetem
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat.

Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28.Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német fizikus, filozófus.

Életpálya[szerkesztés]

Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.

Kutatási területei[szerkesztés]

Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11929048f
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  4. Integrált katalógustár, 2014. december 30.

Források[szerkesztés]