Carl Friedrich von Weizsäcker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Carl Friedrich von Weizsäcker
Göttingen, 1993
Göttingen, 1993
Született 1912. június 28.[1][2][3][4][5]
Kiel[6]
Elhunyt 2007. április 28. (94 évesen)[1][2][3][4][5]
Söcking[7]
Állampolgársága német
Gyermekei
  • Carl Christian von Weizsäcker
  • Ernst Ulrich von Weizsäcker
  • Elisabeth Raiser
  • Heinrich Weizsäcker
SzüleiErnst von Weizsäcker
Foglalkozása
Iskolái Göttingeni Egyetem
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Frankfurti Goethe-díj (1958)
  • Erasmus-díj (1969)
  • A német könyvszakma békedíja (Georg Picht, 1963)
  • Max Planck-érem (1957)
  • Templeton-díj
  • Sigmund Freud-díj (1988)
  • Ernst Hellmut Vits Award (1980)
  • Honorary doctor of the Technical University of Berlin
  • doctor honoris causa of the university of Aberdeen
  • Honorary doctor of the Leipzig University
  • Theodor Heuss award (1989)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat.

Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28.Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német atomfizikus, filozófus.

Életpálya[szerkesztés]

Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.

Kutatási területei[szerkesztés]

Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.

Magyarul[szerkesztés]

  • Válogatott tanulmányok; vál. Csermák Kálmán, ford. Csermák Kálmán, Nagy Imre, Vitális László, utószó Hraskó Péter; Gondolat, Bp., 1980
  • A német titanizmus; vál. Ara-Kovács Attila, ford. Molnár Anna; Európa, Bp., 1989 (Mérleg)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]